To Mary, Europe!

A cserkészet kimondottan katolikus ágát 1956-ban alapították Kölnben. Csapataik nem koedukáltak, mert úgy tapasztalták, hogy a fiúk és lányok könnyebben kibontakoznak saját érdeklődési körű társaikkal. Anyaszervezetük az Európai Útmutatók és Cserkészek Uniója, mely 27 országban van jelen. Szent II. János Pál pápa 2003-ban krisztushívők pápai jogú magántársulássá nyilvánította őket. Magyarországon sokéves szervezés és jelenlét után hivatalosan 1999-ben alakult a Magyarországi Európai Cserkészek Egyesülete, de az alapító csapat tagjai a család és munka miatt „szétszéledtek”, ezért már nem volt aktivitás. A mozgalmat 2017-ben egy Magyarországon élő szicíliai fiatalember, Carlo Volpe élesztette újjá Mosonmagyaróváron. Jelenleg 3 csapatuk van: az 1. sz mosonmagyaróvári Beretta Molla Szt. Johanna, a 2. sz. budapesti Pietrelcinai Szt. Pió, és a 3. sz. budapesti Szt. Vlagyimir és Olga ukrán nyelvű csapat. 

Az Európai Cserkészet célja, hogy értelmes, jó állampolgárokat és magabiztos keresztény felnőtteket neveljenek a gyermekekből. Nevelési módszerük a cserkészpedagógia négy pillérére épül: kézügyesség, egészség és erőnlét, jellemfejlődés és mások szolgálata, valamint kiegészül a katolikus hit fejlesztésével. Pártfogójuk az Istenszülő Szűz Mária. Az „Ad Mariam Europa!” (Máriához, Európa!) szövetségi kiáltás összefoglalja az őket éltető Mária-lelkiséget. Az alapító, Robert Baden-Powel által megfogalmazott mottót – „Légy résen (Be Prepared!)” – az „estote parati!” evangéliumi kifejezéssel fordították latinra, utalva Krisztus szavaira: Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Lk 12,40 és Mt 24,44).

Az alapítás 25. évfordulóját több rendezvénnyel ünnepelték az év során. A jubileum csúcspontjaként szeptember 6-án és 7-én ünnepeltek kárpát-medencei társaikkal együtt. Az európai cserkészetben erős a Mária-tisztelet, s mivel a magyar szervezet több szállal is kötődik a görögkatolikusokhoz – és a román, szlovák csapatok közül is több görögkatolikus –, a zarándoklat helyszíne Máriapócsra, Európa legnagyobb görögkatolikus Mária-kegyhelyére esett.

A kis közösség tagjai közül ötvennél is többen gyűltek össze Nyírbátorban, ahol az Európai Cserkészet tagjaként és lelki vezetőjeként sokáig tevékenykedő Cyril Vasiľ kassai püspökkel Akathisztoszt imádkoztak a minorita templom mellékoltáránál elhelyezett 18. századi máriapócsi kegyképmásolat előtt. A szlovák és francia nyelven végzett imádságot mindenki tudta követni a saját nyelvén, hiszen a román és francia mellett magyar, ukrán és angol nyelven is ki volt nyomtatva.

Cyril érsek a jelenlévőknek elmondta, hogy a csodatevő máriapócsi kegykép könnyezései alkalmával a magyarokat siratta, azonban a könnyek lehetnek az öröm könnyei is. Azt kívánta, hogy a máriapócsi Istenszülő az öröm könnyeivel fogadja a hozzá érkező zarándokokat. A cserkészek barátaikkal, családtagjaikkal, görögkatolikus kispapokkal szombaton imádkozva zarándokoltak el Máriapócsra, ahol ünnepi Szent Liturgiát végeztek Fülöp metropolita vezetésével. A többnyelvű cserkészek kiemelték, hogy fölemelő volt a zarándoklat imádságait, például a rózsafüzért latinul imádkozni, mert ez közös nyelv volt közöttük.

A zarándoklaton a Magyar Cserkészszövetség katolikus közösségének (Táborkereszt) képviseletében Szemán László kótaji parókus atya és Kocsis Balázs görögkatolikus papnövendék is részt vett.

A Szent Liturgián Fülöp atya mellett a 3. számú, budapesti ukrán csapat két tagja, Damjan és Volodimir atya szolgált.

Homíliájában Fülöp atya Pál apostol korintusiaknak intézett intelmeiről beszélt (1Kor 2, 6-9). Ezt mondja az apostol: „Az érettek között bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titokteljes bölcsességét közvetítjük”. De vajon mi ez a bölcsesség, hogyan válhat valaki bölccsé? – tette föl a kérdést a főpásztor.  – Akkor, ha már ifjúkorban elkezdte annak bölcsességét. Verseghy Ferenc Az igaz bölcs című versét idézte, mely tökéletesen mutatja be az érés, a bölccsé válás folyamatát: „Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égre, míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek; míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.”

A bölcs ember sokat hallgat, s így, amikor szól, szavának súlya van. A gyermek sokat cseveg, mindenbe beleszól, rengeteg kérdése, mondanivalója van, ez természetes. De nem mindegy, hogy mire irányulnak a kérdései, mire irányul a figyelme, miről beszél, milyen gondolatok vannak a fejében. Amiről beszél, ami érdekli, az ad irányt a gondolkodásának. Az áhított bölcsesség felé csak a helyes kérdések, a tartalmas beszéd, az előre mutató gondolatok és törekvések vezetnek. 

A bölcs ember tud és mer alázatos lenni, mint a tömött búzakalász, amely meghajtja a fejét. A gyermek még sokat kérkedik, úgy érzi, bizonyítania kell saját igazát, tudását, saját ügyességét ahhoz, hogy elnyerje az emberek tetszését. Ez is természetesnek mondható, de ugyanúgy ügyelni kell az irányra, mint a sok beszéd esetében. Sohasem másokat kell legyőznünk, sohasem mások fölé kell kerekednünk. Az sohasem győztes, aki másokat megaláz. Hozd ki magadból a legtöbbet, de úgy, hogy másokat is segíts hozzá, hogy ő is ki tudja hozni magából a legtöbbet. Igazi győzelmet mindig csakis önmagunk fölött arathatunk. Aki erre törekszik, az építi az öregkori bölcsességét.

A legfontosabb azonban – emelte ki Fülöp metropolita –, ahogy a Példabeszédek könyvében is olvassuk, „a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. Istenfélelem nélkül tehát nincs bölcsesség, és az Istenfélelmet szintén kisgyermekkorban kell elkezdeni építeni. Aki Istennel él, idős korára olyan bölcsességet szerez meg magának, amely semmilyen egyetemen nem elérhető. Az iskolákban, egyetemeken okossá válhat az ember, s kell is, hogy erre törekedjék, mert okosság nélkül nincs bölcsesség, de nem azonos azzal. A bölcsesség az Istenfélelemben, hitben, Istenbe vetett bizalomban eltöltött élet gyümölcse. Idővel érik meg, de kell, hogy folyamatosan ki legyen téve az Isten szeretete sugárzó napsütésének. Isten előtt éljük az életünket, Istennel visszük végbe tetteinket, Isten által tehetjük értékessé az életünket. Nélküle nem.

Már az is bölcsesség, ha valaki ezt fölismeri. Remélem, itt mindnyájan a bölcsességet kereső, bölcsességet építő fiatalok és idősebbek vannak. Mert a bölcsesség nem más, mint Isten gondolatainak ismerete, Isten igazságának követése. A hittel párosult okosság, amely eligazít a világban, eligazít az emberi kapcsolatokban, elirányít a mennyországba. Ezért lehet életünk célja a bölcsesség megszerzése, mert ezzel teljesíthetjük be Isten ránk vonatkozó tervét.

Adja Isten, hogy ez a máriapócsi zarándoklat mindannyiunkat néhány lépéssel közelebb vigyen ehhez az életcélhoz.

A Szent Liturgiát követően Mosolygó Péter atya, a kegytemplom igazgatója bemutatta a cserkészeknek a bazilikát, a fatemplomot és a rendházat.

Szöveg: Király András / Görögkatolikus Metropólia, fotó: Kapin Benedek, FSE, Carlo Volpe

Nyíregyházi Egyházmegye