Érintő - vasárnapi gondolatok Szabó Csaba atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 6,31-36 (szentiras.hu)

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus egyszer csak elkezdte megszólítani az embereket, követésére hívta meg őket, és kiválasztott tizenkettőt, akit apostoloknak nevezett. Ezután megmutatta nekik gyógyító erejét, és követésével a tanítványok valószínűleg nem is voltak pontos tudatában, hogy magával az Isten fiával tartanak majd az úton.

A közös utak alkalmával Jézus nemcsak gyógyított, hanem tanította is őket és általuk bennünket is. A tanításának pedig egyik legnagyobb hatású mondanivalója a mai evangéliumi szakasz kezdete: „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak”.

De Jézus nem egyfajta szolidáris, elfogadó, és mindenkire kiáradó oktalan szeretettel tekintő látásmódot akart tanítani a követőinek, barátainak, hanem azt akarta megtanítani, hogy ha őt követjük, szeretnünk kell ellenségeinket is. A szeretet, melyet Jézus itt kér a tanítványoktól és tőlünk is, nem egy érzelmekkel teli szeretetre való utasítás. Arra akarja felnyitni a szívünket, hogy ha igazán követni akarjuk Őt, ha tényleg el akarjuk nyerni az Isten országát, akkor a szívünkben nem tarthatunk haragot, nem őrizhetünk ott napokon, heteken, hónapokon keresztül haragot, keserűséget, gyűlölet mások iránt.

„Ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte?” 

Jézus apostolnak nevezi a tizenkettőt. Ha a szó jelentésére egy pillanat erejéig rátekintünk, akkor valójában olyan küldötteknek, meghatalmazott embereknek nevezte őket, akiket megbíz azzal, hogy Őt képviseljék, vagy mondhatjuk úgy is, hogy az Ő tanítását elvigyék sok embernek, de az Ő nevében. 

De hogyan tudnának az apostolok hű megbízottak lenni Jézus által, ha nem tudják, és nem cselekszik életszerűen azt, amivel őket megbízták? Hogyan taníthatnak Jézus üzenetéről, ha nem engedik, hogy az életüket teljesen átformáló üzenet legyen az?
Hogy tudunk mi az ő mai apostolai lenni, ha csak gyűlölet, harag, keserűség van bennünk, és kiszorítjuk Isten irgalmas szeretetét?

Jézus maga hívja fel szívünk figyelmét az irgalmasságra. Nem arra, hogy elvakult, mindenen átívelő érzelmekkel szeressük egymást, hanem leginkább arra kapunk a mai evangéliumi szakaszból meghívást, hogy legyünk szeretetközösségben – válogatás nélkül – egymással.

A Jézus által meghirdetett örömhír mindenkinek szól. Az Isten mindannyiunkért elküldte az Ő egyszülött Fiát. Ha Jézus vállalta Isten fiaként az emberi közelséget, az emberi természetünkkel a közösséget, akkor nekünk sem fog nehezünkre esni, ha mától egyre jobban törekszünk arra, hogy tudjunk az Ő tanításának eleget tenni, és embertársainkat Isten irgalmasságát megtanulva szeretni.

Ha Krisztus kéri, mindenre képes vagyok,
ha Krisztus kéri, az erőt is meg fogom tőle kapni ehhez,
ha Krisztus kéri, de én gyenge vagyok, akkor Ő lesz az erőm és legfőbb támaszom abban, hogy irgalmas szívem tudjon Krisztushoz hűen szeretni, élni, cselekedni, nemcsak ott, ahol megérdemlik, hanem ott is, ahol talán soha.

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Szabó Csaba, fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye