Egy-egy régen hallott, elfelejtettnek hitt mondat újra az eszünkbe juthat. Olyan váratlanul és mégis oly tisztán, mint mikor a lemezek rendezgetése közben belehallgatunk egy elfelejtett, régi felvételbe.

Egyszer egy matematika előadás vázlatát kellett leírnom. A végéhez közeledtem, és gépeltem egy mondatot, melyet sokszor kimondtam, leírtam már, mikor eszembe jutott róla, hogy nagyapám nem így mondta volna. Ezt írtam: „Az előadás végén még arra is szakítunk egy kis időt, hogy …”. Itt megálltam. Ajándékba kaptam a végtelen időből valamennyit, és én ebből szakítani (tépni, hasítani, nyűni) akarok? Szinte hallottam nagyapámat, aki számtalanszor mondott ilyet: „Délután még arra is szentelünk egy kis időt, hogy …”.

Szentelünk vagy szakítunk? Mindkét szófordulatot magyarul mondtuk, értjük mindkettőt, de sok esetben nem figyelünk oda a szavak közötti eltérésekre. Csak egy kicsit kell belegondolnunk, és érezzük, hogy mekkora különbség van a két kifejezés között. Nagyapámnak köszönhetően kijavítottam a szót az írásomban.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum