Tamás apostollal együtt akarjuk mondani: „Én Uram, én Istenem!” – templomszentelési jubileum Túrricsén

„A csengeri esperesi kerület egyik kicsiny falvában, a Rozsályhoz tartozó Túrricsén alig két esztendő alatt valóra vált sokat dédelgetett álmunk. Tervünk az volt, hogy az alig 70 főt számláló katolikus közösségnek is legyen egy helye, ahol összegyűlnek imádkozni, hogy legyen egy helye, ahol tud az Úrnak szolgálni.” Így kezdődik a tudósítás a Görögkatolikus Szemle X. évfolyamának 11. számában (avagy az 1999. novemberi lapszámban) arról az örömteli eseményről, ami egy pici erdőháti településen történő templom felépüléséről és felszenteléséről számol be.

A templom 25. évfordulója alkalmából hálaadó Szent Liturgiát végeztünk október 12-én (szombaton), s erre a lélekemelő ünnepünkre egyházmegyénk főpásztorát, Szocska A. Ábel püspök atyát is meghívtuk. Velünk ünnepelt a templom építtetője, az 1995–2001 között Rozsályban szolgáló Orosz István atya, jelenleg kállósemjéni parókus, esperes, Halinda Gyula ökonómus atya, aki korábban Kölcséről rendszeresen járt Túrricsére is szolgálni, szinte hazatért templomunkba, a csengeri esperesi kerületet pedig a szomszéd egyházközség lelkipásztora, Gajdos László csegöldi parókus atya képviselte. Emelte ünnepünk fényét Gánicz Tamás diakónus atya és Magyar Richárd alszerpap szolgálata is.

A Szent Liturgia elején Ábel püspök atya megáldotta és megszentelte a közelmúltban felújított templombelsőt.

A templom védőszentje Szent Tamás apostol. Hogy annak idején miért esett rá a választás, az is kiderül a 25 évvel ezelőtti tudósításból. „Nem véletlenül választottuk Tamás apostolt. Nagyon sokszor voltunk és vagyunk mi is hitetlenek, sokszor mondjuk ki, hogy „nem hiszem”. Meg akarjuk tanulni azt, amit Tamás, hogy újra tudjunk hinni, mint ő. Egész életünkben vele együtt akarjuk mondani: „Én Uram, én Istenem!”

Ábel püspök atya a szentbeszédben a templom védőszentjéről beszélt, és rámutatott arra, bizony, Tamás apostol kételkedését milyen könnyű félreértelmezni.

„Hajlamosak vagyunk Tamás apostolt megítélni. Milyen Krisztuskövető volt ő, hiszen ott élt Jézus mellett, mégis kételkedett az ő szavaiban? Nem Tamás volt az egyetlen Jézus környezetében, aki jelet, vagy valami csodás eseményt kért az Istentől. De Isten nem adott mindenkinek jelet. Nem mutatta meg mindenkinek isteni hatalmát. Nem tett mindenhol csodát. Jézus életében olyan sok embernek, akik csodát vagy jelet kértek tőle, nem adott jelet, de Tamásnak igen, aki hitében megerősödve leborul: Én Uram, Én Istenem!”

Püspök atya személyes életéből vett példával hívta fel a figyelmünket arra, hogy mi mindannyian kicsit Tamások vagyunk. „Mi is sokszor kérünk jelet, és próbára akarjuk tenni az Istent. Vajon az Úristen megerősít engem? Megmutatja az ő csodás hatalmát? Egyszer–egyszer az életünkben ez megadatik. Az életünkben kell, hogy legyenek ilyen pillanatok. És ez nem a hitetlenségünknek a jele. A kételkedés, amely időnként a szívünkben felüti a fejét, az sokszor képes a hitünket megerősíteni. Mert ha nem kérnénk jelet, akkor nem tapasztalnánk meg az Úristennek a segítő kegyelmét. Ez nem vakmerőség. És ez nem is azt jelenti, hogy az Úristen mindig mindenkinek megadja azt, amit kérünk tőle.”

Beszédében a főpásztor Túrricse templomának felépülését párhuzamba állította azzal az eseménnyel, amikor Tamás megérinthette Jézus sebeit.

„Én biztos vagyok abban, ahogy Tamás apostolnak az Úristen megmutatta az ő kegyelmét, ugyanúgy mindannyiunknak, akik ebben a templomban, kápolnában az Úr Jézus Krisztussal találkozunk, mindannyiunknak képes megmutatni az ő hatalmát. Adja Isten, hogy ez a 25 éves jubileum mindannyiunkat megerősítsen hitünkben, és hogy ha az élet minden napjaiban nehézségeink, kérdéseink vannak, jöjjünk el ebbe a kápolnába, s érintsük meg az Úr Jézusnak a sebeit, hogy általa megmutathassa az ő kegyelmét.”

A Szent Liturgia végén Túrricse fiatal polgármestere, Lengyel Marcell köszöntötte Ábel püspök atyát, aki a meghívott papokkal együtt, csupa túrricsei ízekből álló, díszes ajándékkosarat kapott, ami lekvárt, mézet, pálinkát és kétféle befőttet tartalmazott. Október 12-én Túrricsén nem csak a görögkatolikusok ünnepeltek, az egész település hálaadása volt ez a nap – s hogy megtarthattuk a 25 éves jubileumot, igazi csapatmunka volt, az egész falu érdeme. Az elmúlt egy évben több felújítási munkálat is történt templomunkban: külső és belső festés, csatorna, kerítés javítása, festése, új előtető, térkő. Mindez nem valósulhatott volna meg Lengyel János alpolgármester úr, Vargáné Piros Ildikó, az Erdőhát Zrt. vezérigazgató asszonya, a Nyíregyházi Egyházmegye és a túrricsei lakosok, hívek anyagi támogatása, bőkezű adományai nélkül.

Külön köszöntöttük közösségünk megbecsült tagját, Ádám Zoltánné Marika nénit. Marika néni szó szerint szívén viseli a templom és maroknyi közösségünk sorsát, ő a túrricsei görögkatolikusok lelke. Vele álmodtuk meg ezt a mai napot is, ráadásul két nappal korábban ünnepelte a születésnapját, ami külön apropót is szolgáltatott a köszöntéshez! Isten éltesse és tartsa tenyerén Marika nénit!

A záróáldás előtt Orosz István atya érzelmekkel teli nosztalgiával mesélt a templom építésének körülményeiről, az akkori lehetőségekről, jó volt hallgatni a visszaemlékezést.

A himnuszok eléneklése és az olajkenet (miroválás) után a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termében folytattuk az együttlétet, az ünneplést – a találkozásokat és a nosztalgiát.

Minden kegyelem az ember életében, s szívünk csordultig tele hálával. Köszönjük a Gondviselő Istennek, hogy engedte megélnünk és megtartanunk ezt a jubileumi ünnepet, amire oly régóta készültünk. Köszönjük vendégeinknek, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel! Köszönjük a templomtakarításban, tereprendezésben, a sütemények és az ebéd elkészítésében nyújtott hatalmas segítséget! Köszönjük a református testvéreknek, valamint a szomszédos településekről érkező Krisztus-hívőknek is, hogy velünk ünnepeltek!

25 év múlva, az 50 éves jubileumon folyt. köv. – de addig is találkozzunk minél többször!

Szöveg: ifj. Obbágy László, fotó: Rozsályi Görögkatolikus Parókia Facebook-oldala

Nyíregyházi Egyházmegye