Érintő - vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 16,19-31 (szentiras.hu)

Krisztusban Kedves Testvérek!

Jézus a sokunk által ismert példabeszédében a gazdagság és szegénység örök kérdésében ad útmutatást követőinek, így nekünk is. Ám a mai evangéliumban mintha sokkal kevésbé lenne elnéző a gazdag ember sorsával kapcsolatban. Mintha Jézus is reménytelennek látná a gazdagsága által elvakított ember üdvösségét. Valóban így gondolja Jézus, vagy valami más áll a dolog hátterében?

Amikor Jézus, az általa elközelgett és jelenlévő Isten Országáról beszél, akkor nagyon sok dolgot mond erről az országról. Többek között azt, hogy Vele már közöttünk van, hogy ebben az Országban nincs megkülönböztetés, hogy itt mindenkinek helye van. Így különösen furcsának tűnik, hogy a gazdagok mintha ki lennének zárva ebből az országból. Ilyen kegyetlen lenne Jézus? Ennyire reménytelen a gazdagok helyzete? 

A mai világunkban gyakran szeretjük leegyszerűsíteni, feketének és fehérnek látni életünk dolgait. Mert valami vagy jó és akkor elfogadható, vagy rossz és akkor elítélendő. Jézus ezt a leegyszerűsítő emberi gondolkodást is sokszor illette kritikával. Nála a fehér is lehet fekete. Gondoljunk csak arra, amikor a farizeusokat a fehérre meszelt sírhoz hasonlítja, akik kívülről fehérek és tisztának tűnnek, belülről viszont romlottak és feketék. És ez fordítva is igaz. Hány fekete, megvetett embert tett tisztává és fehérré, megmosva őket az elfogadás és a kegyelem fürdőjében.

Amit Jézus elfogadhatatlannak tart, az nem más, mint az érzéketlenség és a közöny. Ezért ostorozza rendszeresen azokat a dolgokat, amelyek érzéketlenné és közönyössé teszik az embereket. Ilyen dolog lehet a gazdagság is. Közös emberi tapasztalatunk, ha valaki „feltör”, hirtelen gazdaggá és kiemeltté válik, akkor gyakran megtagadja azt a környezetet, amelyből érkezett. Érzéketlenné és közönyössé válik. Így történik ez a mai példabeszédben is. A gazdag ember, akinek mindene megvan, nem veszi észre a nyomorgó, szegény és elesett Lázárt. Pedig Lázár nem várt és nem kért sokat. Néhány morzsával is megelégedett volna. Elég lett volna neki egy együttérző szó vagy pillantás is. De ezt sem kapta meg. A gazdagság vakká tette az embert. Vakká a szükségre, vakká a fájdalomra. De leginkább vakká arra, hogy segítsen embertársán. És ez a vakság okozta lelki vesztét is. Az elmulasztott lehetőségek sora vált ítélő-bírójává. És ezért tűnik kegyetlennek, de mégis jogosnak Ábrahám kritikája: „Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz.” Mert vak voltál. Mert a legkevesebbet sem voltál hajlandó megtenni. Mert elfordítottad a fejed. Mert feketévé váltál, holott megvolt a lehetőséged, hogy hófehér és tiszta maradj.

Egyszerre félelmetes, de üdvösséges is Isten ezen üzenete számunkra. Mert mi is elmulaszthatjuk a lehetőségeket, ahogy az üdvösségünket is. De meg is nyerhetjük azt!

Ha levesszük a szemfedőnket, ami vakká tesz bennünket.
Ha nem sajnáljuk a szeretetünk asztaláról lehulló morzsákat embertársainktól.
Ha észrevesszük a szükséget, és szeretetünkkel töltjük be azt.
Ha megfürdetjük sokszor koszos és fekete lelkünket a kegyelem és az Isten- és emberszeretet fürdőjében, hogy újra ragyogó, fehér és üdvös lehessen!

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon és a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Egri Tibor, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye