Az a bizonyos „valamit valamiért”…

Miről énekeltünk Nagycsütörtökön, a IV. kínszenvedési evangéliumot követően? „…A mannáért epét adtatok, a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet, s azért, hogy szerettelek benneteket, a keresztre szegeztetek…”

Majd Nagypénteken: „…A tüzes oszlopért a keresztre szegeztek, a világító felhőért a sír sötétségébe zártok, a mannáért epével kínáltok, a fakasztott vízért ecetet adtok nekem…”

Amikor a mindennapi kenyér kérése helyett kulináris élvezeteket keresünk, bolygónk kincsét, az ivóvizet mértéktelenül pocsékoljuk, amikor látásunkat, hallásunkat illetlen képek, szövegek befogadására használjuk, amikor egymáshoz szeretetlenül szólunk, amikor kényelmünk és önzésünk az istenünk, „...ne vond el tőlünk irgalmasságodat!”(IX.imaóra).

Nyíregyházi Egyházmegye