Érintő  – vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 8,27-39 (szentiras.hu)

Krisztusban Kedves Testvérek!

A mai vasárnapon Jézus újra gyógyít. Gyógyító ereje isteni természetének legbíztatóbb és a legnagyobb szeretettel megtöltött ajándéka, melyet az ember földi életében megkaphat. A Lukács szerinti evangéliumban ma arról hallhatunk, ahogy az emberszerető Isten szeretetével az ördög által elfordított embert Jézus meggyógyítja az ördög kiűzésével.

„Már régóta nem vett fel ruhát, sem házban nem lakott, hanem sírboltokban” – hallhatjuk az evangélium sorai között. Akkor hogyan történhet az, hogy az evangélium ma egy olyan történetről számol be, ahol egy ilyen lecsúszott, esetlen, igénytelenül kinéző embert választ Krisztus egy vagyont érő disznó-konda helyett?

Mi értelme volt annak, hogy megengedte az ördögöknek, hogy a sertésekbe átköltözve levessék magukat a szikláról? Semmi. Emberi értelemmel tekintve értelmetlen volt Jézus gyógyító, és az anyagiakat nem figyelembe vevő tette.

Elképzelve Jézust ebben a helyzetben, nem tudom elgondolni azt a hezitálását, ahogy gondolkodik, mi lenne jobb? Megmenteni egyet vagy megmenteni egynek az anyagi gazdagságát. Az Isten soha nem hezitál, amikor gyógyulásra van szükségünk, soha nem gondolkodik, hogy az életet újra, megújultan ajándékozza nekünk. Ő még mindig szeret bennünket. Ő akkor is szeret, amikor nem ördögtől megszállottan, de az élet nehézségeiben evickélve, leöltözünk a Krisztusi öltözetből, és elfelejtjük visszavenni magunkra a vallásosságot, a hit öltözetét, és Krisztus védő ruházatát.

Ő még akkor is mindig szeret bennünket, ha elhagyjuk a házát. Ha elhagyjuk a templomot, vagy esetleg elfelejtjük, hogy a templomban vár bennünket mindig egy közösség, akikkel együtt imádkozva az Egyházat alkothatjuk. Az Egyházat, mely Krisztus misztikus teste, az Egyházat, melyet a Szentlélek jár át. Az Egyházat, ahol lehetek önmagam, lehetek szenvedő, ahol lehetek boldog, lehetek Krisztust követő, bűnös, Isten irgalmára szoruló ember.

A sírboltban lakás elképzelhetetlen. De a depresszió, a stressz, a feszültségek emésztése, és azok nem összekapcsolása a kereszt gyógyító erejével maga tud lenni a sír. Egy örökkévalóságnak tűnik minden szenvedés, amelyet nem engedek megosztani Krisztussal. Kilátástalan minden helyzet az életünkben, amit nem akarok megosztani Krisztussal.

Az anyagi veszteség mindig pótolható: az anyagi gazdagság ma érkezik, holnap távozik. De az élet az Isten szemében a világ teremtése óta szent.

Az az Isten, aki értünk, értem, érted küldi egyszülött Fiát, hogy tanítson, szenvedjen értünk, meghalljon a mi bűneinkért, és föltámadjon a halálból, nagyon szeret bennünket. Ez a szeretet pedig gyógyít.

Ez a szeretet gyógyította, űzte ki az ördögöt a megszállott emberből, és ez a szeretet kell, hogy uralkodjon az egész világban. Isten irgalmas emberszeretete.

Egy feladatom maradt a mai napon: felöltözve a hit öltözetével, imádságban odaülni Jézus lábához. Csendben maradni és hálás szívvel rátekinteni, mint az irgalmas emberszeretet tanítójára, tanúságtevőjére és életünk Urára.

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Szabó Csaba, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye