A karitász munkatárs nemcsak jót tesz, hanem Isten országát építi – szociális-karitatív tréninget tartottak Nyíregyházán

A Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász által meghirdetett tréning első alkalmára hívta önkéntes munkatársait a püspöki székhelyre, hogy alapvető szociális-karitatív ismereteket adjon át azoknak, akik felvállalják mindennapi munkájuk, feladataik mellett a szükséget szenvedők megsegítését, a parókiai karitászcsoportokban való működést.

A szombati találkozón dr. Oláh Tamás karitászigazgató köszöntötte a megjelenteket. Az igazgató meghatározta az összejövetel motivációit: „a karitász önkéntes munkatársai segítséget kapjanak ahhoz, hogy önkéntes csoportjuk működését képesek legyenek hatékonyan megszervezni, programjaikat jól körül határolni, lebonyolítani, forrásokat keresni, s mindezt a segítő szeretet lelkiségével, közösségben megélni. Fontos cél, hogy szociális és karitatív feladatok hatékony és célszerű lebonyolítását segíteni tudják és az önkéntes munka a leghatékonyabban hasznosuljon a rászorulók számára” – mint mondta.

Vármegyénk területén szükséges, hogy minél több településen működjenek aktívan a karitászcsoportok, hiszen sok olyan család él ebben a térségben, akik rászorulnak a karitatív szervezetek támogatására.

Fő törekvés, hogy a csoportokat minél több országos programba vonják be: LakHat, Zöldellő kertek, Szép házak stb., valamint hogy a már jól működő csoportok pozitív példaként álljanak mások előtt.

Ez a találkozás alkalmat adott arra is, hogy megköszönjék az önkénteseknek (a jelenlévőknek és távollévőknek egyaránt) az eddigi szeretetteljes munkát, s hogy az önkétes segítők megismerkedhessenek egymással – közösséggé kovácsolódhassanak.

A nap az egyházmegyei karitász lelki vezetője, Szabó Tamás pasztorális helynök atya és a jelenlévők közös imádságával vette kezdetét. Tamás atya lelki útravalót adott a hallgatóságnak a naphoz, mintegy megfogalmazva a segítés, a karitatív tevékenység lelki-bibliai alapjait is, hiszen úgy érezzük az több mint egy humánus, emberi cselekedet.

Az Isten megteremtette az értelemmel és szabad akarattal rendelkező embert, hogy meghívja szeretetszövetségébe – indította gondolatait a teremtéstől. „De amikor Ádám és Éva szabad akaratával élve/visszaélve szembefordul az Atya akaratával, megtörik valami Isten és ember között, ember és ember között: sérülékennyé válunk, sebesültté válunk. Megtörik a bizalom, az emberi méltóság és megjelenik a félelem.” Azóta mindig így van ez, amikor az ember az isteni bölcsesség helyett a maga okoskodása szerint cselekszik.

De az Isten ezt nem hagyja annyiban: egyszülött fiát küldi, hogy teremtse újra a világot. Krisztus megjelenik, s a vakok látnak, a sánták járnak, a szegényeknek hirdettetik az evangélium – azokat a sérüléseket, melyeket a bűn, az emberi önzőség okoznak, Ő próbálja valahogyan meggyógyítani, helyrehozni.

Tamás atya az irgalmas szamaritánus példázatát idézte fel, melyben egy méltóságát elveszített embert gyógyít, emel fel a szamaritánus, s ad át a fogadósnak, hogy az ápolja tovább. Ahogyan ebbe a folyamatba bevonja, meghívja a fogadóst, úgy hívja munkatársának folyamatosan az embereket.

„Mi vagyunk a fogadósok, akiket munkatársául hív Krisztus: szívedbe írta be, hogy segíts” – állított párhuzamot. S aki meghallja a hívó szót, irgalmas cselekedeteivel nem pusztán ételt ad, nem csupán egy jó szót, egy simogatást, mert az sokkal többet jelent: a világ újjáteremtésében való aktív részvételt.

„Nem jót cselekszünk, hanem az Isten országát kezdjük el építeni, az Isten országába vetett hitünket akarjuk továbbadni, megmutatni másoknak. Nem pusztán ételt, ruhát adunk, hanem sebet gyógyítunk, hibát javítunk, emberi méltóságot adunk: a krisztusi műnek válunk munkatartásaivá, Isten országát építjük” – fejtette ki a gondolatmenetet.

A karitász munkatárs sohasem csak jót tesz, hanem Isten országát építi ott, ahol valami megtört, felfordult, szétszakadt, ahol megalázott emberi méltóságokat talál. „Isten országát építve, Isten országa épül bennem is: a saját önzőségemen túllépve önmagamat is újra és újra helyre rakom, önmagamat is újrateremtem, saját magam meghasonlottsága, identitásválsága gyógyul általa” – mutatta be az önmagunkra visszaható folyamatot.

Az egynapos képzést Besenczi Zsolt Gábor a Pécsi Egyházmegyei Karitász igazgatója tartotta, aki az országos tréning keretében közvetítette az ismereteket: a karitász alapjait, a karitász tevékenységi területeit, az önkéntesség mibenlétét, a karitászcsoport működését, bemutatva a segélyszervezet történetét és lelkiségi alapelveit is.

A szeretettel, szaktudással és szervezettséggel működő katolikus karitász mintegy 800 parókiális/plébániai csoporttal és 10.000 önkéntessel teszi élővé az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit nap mint nap. Hála érte!

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye