Márton Áron-emlékérem (Szervátiusz Tibor alkotása) kitüntetettje lett Puskás László görögkatolikus pap 2010. november 14-én Budapesten.

Az ünnepségen a laudációt Lezsák Sándor, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratórium elnöke mondta. A méltatás az alábbiakban olvashatják:

Lezsák Sándor: Puskás László hitvalló élete és művészete
(laudáció)

Kárpátalján, történelmi hazánk keleti részén honfitársaink megszenvedték a XX. század minden gyötrelmét. Az 1941-ben született Puskás Lászlónak drámai gyermekkora az evilági életre erkölcsi tanítást, hitvalló feladatot, küldetést adott.

Édesapját, idősebb Puskás Lászlót 1933-ban szentelték görögkatolikus pappá, és akkor lett az ungvári székesegyház parókus helyettese. Hittanra oktatta az ungvári tanítóképző diákjait, tábori lelkész volt a háborús években és akkor sem tagadta meg hitét, amikor a Kárpátalját megszálló brutális szovjethatalom betiltotta a görögkatolikus egyházat, elvette vagyontárgyait, templomait, és kegyetlen rabságra ítélte a hitükhöz hű papokat, apácákat és szerzeteseket. Templomfoglalás, koholt vádak, gyötrelmes kínzó és vallatópincék, börtön, politikai merényletek, szibériai száműzetés, mindezek erősen megcsonkították és szétzilálták Kárpátalja népét. Ezreket hurcoltak a szolyvai haláltáborba, tombolt a rágalomhadjárat, az ateista bosszúállás, az erőszakos hittérítés és leszámolás. Ma már hozzáférhető dokumentumok igazolják, hogy Szovjetukrajna pártvezetője, Nyikita Szergejevics Hruscsov adta ki a parancsot a híveivel hősiesen ellenálló, katolikusságához ragaszkodó Romzsa püspök legyilkolására. Az idősebb Puskás László görögkatolikus lelkész volt az első, akivel a szovjethatalom megkezdte az egyház totális megsemmisítését. 1949 januárjában tartóztatták le, huszonöt esztendei „egyenrabságra ítélték, mint mindazokat a görögkatolikus lelkészeket, aki nem írták alá azt a nyilatkozatot, melyben pravoszlávnak vallják magukat. Idősebb Puskás László a családjától távol, kazakisztáni lágerekben raboskodott, réz-, ólom- és kőbányákban kellett dolgoznia. Egy szerencsétlenül végződött robbanás nyomán súlyosan megsebesült, 1956-ban hazatérhetett, de 1969-ben bekövetkezett korai haláláig csak fizikai munkát vállalhatott. A lágerben saját nevét 1954-ig nem volt szabad kiejtenie, ezért ábrázolta fia őt mozaikján a lágerbeli betűvel és számmal, így: a CH 869-es rab.

Fiát, Puskás Lászlót mostoha körülmények között nevelte a három gyermekkel magára maradt édesanya. A szorgalom és a kitartás meghozta az eredményt. Puskás László diplomát szerzett a Lembergi Művészeti Akadémián. Mindemellett hűséges maradt görögkatolikus vallásához, és édesapjához hasonlóan ő is ragaszkodott papi hivatásához, de ezt csak Magyarországon tehette meg, ezért 1974-ben áttelepült.

A görögkatolikus felekezetet a szovjet zóna valamennyi országában betiltották, fizikailag is felszámolták, csak Magyarországon nem. Ennek a szerencsés megmenekülésnek csupán egyetlen oka volt, az, hogy míg Kárpátalján, a Felvidéken, Erdélyben, sőt Lengyelországban és Ukrajnában is, a kisebb lélekszámú görögkatolikus egyházat erőszakkal egyesítették a görögkeleti többséggel, addig Magyarországon ezt az egyesítést a kisebb létszámú görögkeleti felekezet élte volna meg önállósága elvesztéseként. Mivel a moszkvai pátriárka nem akarta megkockáztatni a magyarországi görögkeletiek úgymond gyanús, latinhitű görögkatolikusokkal való felhígulását, ezért egyedül Magyarországon maradhatott meg a görögkatolikus hit gyakorlása és a lelkészképzés. Természetesen a magyarországi ateista hatalom állandóan zsarolta a görögkatolikus egyházat, idézőjelben a „vallási türelem” viszonzását várva el tőle.

Amikor a szovjet világrendszer összeomlása után a volt szocialista országokban a görögkatolikus egyház visszanyerte létjogosultságát, bár korábbi javait nem, akkor szentelték pappá Puskás Lászlót, 1993-ban Kárpátalján. Ekkor már ismert festőművész volt mind Magyarországon, mint a Szovjetunióban, illetve később Ukrajnában is.

Megalapította a Communio nemzetközi teológiai folyóirat ukrán szekcióját, főszerkesztője lett. Papi szolgálatát Ungváron látja el. A Romzsa Tódor Teológiai Akadémián tanít, vendégtanár a Lembergi Képzőművészeti Akadémia szakrális művészeti karán. Képzőművészeti tevékenysége a ma moszkvai és más nagy képtárakban található életképektől az ikonfestészetig teljesedett ki. Jelenleg csak szakrális tárgyú műveket készít.

Az íróknál a könyvcímek, a képzőművészeknél a kiállítások jeltik az életutat. Puskás László munkásságának fejezetcímeit azok a templomok jelzik, amelyeket kifestett, ahova mozaikokat, ikonokat, ikonosztázokat készített: Garadna, Galvács, Nyírkáta, Balsa, Vencsellő, Fábiánháza, Hajdúdorog, Sárospatak, Felsőzsolca, Halásztelek, Bököny, Hajdúsámson, Legyesbénye, Mogyoróska, Vizsoly, és Ungvár, Újvidék, Nagybecskerek, a torontói székesegyház.

Élete nagy kihívása volt, amikor felkérték a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikája magyar kápolnája mozaikjai elkészítésére. Ez a templom az Isteni Irgalmasság tiszteletére épült a Lagiewniki dombon Krakkóban, II. János Pál szentelte fel 2002 augusztusában. Apostoli levélben fogalmazta meg a programot az egész egyház számára: Az Egyháznak és a világnak szüksége van az irgalomra, melyben testet ölt az a szeretet, amely erősebb a bűnnél és mindenfajta rossznál, amely az embert földi életében behálózza. E bazilika altemplomában öt kápolna van. A Magyar Katolikus Püspöki Kar levelet kapott a lengyel Katolikus Egyháztól, hogy az egyik kápolna legyen a magyar szenteké. Nekünk, magyaroknak kellett olyanná tennünk ezt a kápolnát, már a bazilika felszentelése után, hogy méltóképpen dicsőítse Isten irgalmasságát. Magyar szentek és boldogok mozaikábrázolásai borítják be a falakat, és ezt a feladatot Puskás László pap-festőművész és felesége Nadia asszony oldották meg, sikerrel.

Puskás László példaképe — édesapja mellett —, a vértanú görögkatolikus püspök, a boldoggá avatott Romzsa Tódor. Könyvben örökítette meg a püspök életét és halálát: magyarul első alkalommal 1997-ben, majd olaszul, ukránul, angolul, franciául, ruszinul, oroszul jelent meg a „Megalkuvás nélkül. Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála” című könyve.

Több mint egy évtizede már, hogy a Lakitelek Alapítvány kurátora, a boldoggá avatások vatikáni posztulátora, páter Szőke János közvetítésével kerültem közvetlen munkakapcsolatba Puskás László atyával. Romzsa Tódor emléknapot szerveztünk, bronz mellszobrot avattunk a népfőiskola Szent István kápolnája előtt, a keresztény vértanúkat, hitvallókat megidéző Keresztény Panteonban.

Tanúja és részese lehettem annak az egyháztörténeti folyamatnak, amelynek során Szőke páter és Puskás atya gondos és aprólékos munkával terjesztették a Vatikán elé Isten Szolgája, Romzsa Tódor püspök boldoggá avatását, ami 2001 júniusában, II. János Pál pápa látogatásakor meg is történt.

Az idei esztendőben a Keresztény Élettel közösen meghirdetett pályázatunkra közel száz kárpát-medencei csoport jelentkezett és mérte össze tudását Romzsa Tódor életéről és munkásságáról. Július elején a díjnyertes diákokkal kárpátaljai zarándokútra mentünk és bejártuk Romzsa Tódor életútját szülőhelyétől, Nagybocskótól kezdve a sírját őrző ungvári székesegyházig. Kísérőnk és lelki vezetőnk Puskás atya volt, aki kifogyhatatlan történeteivel, gondolataival a mai kárpátaljai magyar valóságot is érzékeltette.

Hogyan vall családja súlyos megpróbáltatásairól utólag a művész-pap? Bizakodóan és tele hittel: „Mindnyájan tudjuk, hogy az irgalmas Isten mindig velünk van, ő alkotott mindent. A szeretet hiánya, a rossz, a bűn azonban semmiképpen sem tőle ered. Az a gonosztól van, akár együttműködünk vele, akár nem. Ezért helytelen a kérdés feltevése: miért engedi meg az Úr, hogy jó emberek kínlódjanak, hogy az üldözések olykor még virágzó egyházakat is megsemmisítsenek, ahogy ez valaha Kappadóciában történt, és csaknem Kárpátalján is. Hitünk szerint Isten, bár megengedi a megpróbáltatást, nem hagyja el övéit a világ végezetéig.”

A mi feladatunk, természetes kötelességünk, hogy ne hagyjuk el mindazokat, akik által hitele és ereje van a jóakaratnak. Puskás László életútja, a Bethlen Gábor Alapítvány által elismert valamennyi életút ékesen példázza, hogy a népben, nemzetben gondolkodó és cselekvő hitvalló élet egészséges forrásvidéke az erkölcsi megújhodásnak, az újjászerveződő Magyarország jövendőjének.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum