Mindenszentek ünnepe

Keleten már 380-ban megemlékeztek minden vértanúról. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápának köszönhetően került be az ünnep, aki – miután megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont – 609. május 13-án Mária és az Összes Vértanúk tiszteletére szentelte fel.

Carlo Saraceni: A paradicsomban, XVII-XVIII. sz.

III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette az ünneplendők körét: a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette mindenszentek ünnepét. IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került az ünnep november 1-jére.

„Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat”– hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó, küzdő egyház.

Imáinkban emlékezzünk meg azokról a szentekről, akik példájukkal megmutatták nekünk, hogy életünkben itt és most van lehetőségünk arra, hogy kövessük Jézust, hogy azon az úton járjunk, amelyet Ő mutatott meg nekünk.

Görögkatolikus egyházunkban pünkösd után ünnepeljük mindenszentek vasárnapját.

"A nyugati egyház a 10. században ezt az ünnepet áttette november 1-re, mert akkor szentelték fel a bizánci császártól megkapott Panteont minden szentek tiszteletére. A mai nap, az Egyház üdvözültjeinek közös ünnepe. Ha pünkösd az egyház születésnapja, akkor mindenszentek vasárnapja a Krisztus oldalán állók seregszemléje." – Dr. Mosolygó Marcell atya.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat, fotó: katolikus.hu

Nyíregyházi Egyházmegye