Érintő – vasárnapi gondolatok Beregi István atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 8,41-56 (szentiras.hu)

Kedves testvérek!

Ebben az evangéliumi szakaszban két történet fonódik egybe, melyek 12 évvel korábban kezdődtek el.

Az egyik Jairus örömének története, amely 12 évig tartott. Megszületett a kislánya, akinek a növekedése bizonnyal ebben a 12 esztendőben sok-sok örömmel ajándékozta meg Jairust. De ebben az évben, amikor már a nagykorúság, az élet valóságának a küszöbén áll, a kislány nagyon súlyosan beteggé válik, és Jairusnak segítséget kell kérnie, mert veszélyben az élete.

A másik történet is 12 évvel korábban kezdődött, de az egy szomorú történet. Egy nő 12 éve haldoklik, hiszen a vérfolyás folyamatos gyengülést jelentett, és bár megpróbálta meggyógyíttatni magát, el is költött rengeteg pénzt az orvosokra, azonban semmilyen eredménnyel nem járt.

Ennek a két történetnek az egybefonódása mutatja a hitnek és a hitetlenségnek a légkörét is, vagyis, hogy egymás hite által képesek vagyunk erősödni is, és ugyanakkor a hitetlenség légköre pedig negatív hatással tud lenni az emberre.

Próbáljuk meg most Jairus hitének szempontját megnézni. Jézus a Genezáreti-tó túlsó partján van és várják vissza az emberek. Nagy tömeg volt, akik vártak rá – írja az evangélium –, és nyilván ebben a tömegben volt Jairus is, aki azt várta, hogy mikor ér vissza Jézus. Vajon nem jobb lett volna, ha otthon van a kislányával? Vajon amikor elindult, akkor biztos volt benne, hogy van értelme hinni abban, hogy ha Jézust megtalálja, ő el fog jönni, és meg tudja gyógyítani a lányát? Nyilván ennek reményében kereste föl Jézust. Mégis, hogy ott kellett várnia a parton, fölvetődik a kérdés: vajon időben jön-e, vajon lesz-e eredménye annak, hogy itt vár? Mert ha közben a kislánya meghal, akkor mennyivel jobb lett volna, hogyha ott van vele? Nem tudjuk, nem ismerjük ezt a belső vívódást, de a hitnek vannak ilyen vívódásai, és éppen ezért csodálatos és örömteli megerősítése Jairus hitének az, hogy Jézus megérkezik, és amikor Jézushoz fordul, ő azonnal és készségesen elindul, hogy meggyógyítsa a kislányát. Jairus örül, mert a várakozás, az a remény, amit táplált, megerősödött, és megvan a reménye arra, hogy megtörténjen a gyógyulás.

De közben az az asszony, aki tizenkét éve haldoklik, megérinti Jézust, és ennek az asszonynak a gyógyulása az, ahogyan meggyógyult, Jairus számára is megerősítés. Hiszen mások hite, és a hitnek a pozitív tapasztalatai erősítik az embert.

Miben hitt ez az asszony? Abban, hogyha csak ruhája szegéjét érinti is, meggyógyul. Lehet, hogy ezt sokan úgy gondolják, hogy mágikus erőt tételezett föl, mi úgy fogalmazunk: ez kegyelmi erő, amire minden egyes esetben vár az ember.

Hiszen a hit megnyílik a kegyelemre, teret ad a kegyelmi erőknek, és éppen ennek az asszonynak a gyógyulása mutatja meg azt, hogy mit jelent a hit tere. Hiszen ő az egyetlen, aki valóban hittel érinti meg Jézust. A többiek csak lökdösődnek, talán csak hozzáérnek, hogy elmondhassák majd büszkén, hogy ott voltam, és megérintettem Jézust. Ő mást remél, ő hisz, és ezzel a hittel tud megnyílni a kegyelemre. És Jairus hitének szempontjából ez is egy óriási erőforrás, hogy látja, hogy a legkisebb kapcsolatfelvétel Jézussal milyen kegyelmet, gyógyulást eredményez.

Mert mindjárt jönnek a negatív fordulatok, amelyeket át kell vészelnie. Hiszen Jézus még beszél ezzel a meggyógyult nővel, akinek a gyógyulás mellett még a béke ajándékát is megadja, hiszen azt mondja számára, hogy „a hited meggyógyított téged, menj békével”. Ekkor emberek jönnek, és azt mondják Jairusnak, „meghalt a lányod, ne fáraszd tovább a mestert”. Mit is mondanak el? A valóságot? Pusztán a tényt? Ha a tényt mondanák el, akkor csak annyit kellene mondaniuk: a kislány meghalt. De az, amit hozzátesznek, hogy „ne fáraszd tovább a mestert”, már egy reménytelenségre, hitetlenségre ösztönző kijelentés. Jól tudják, hogy nincsen remény? Bizony nem. Az, aki ezt a hírt elmondja ilyen módon, hogy hozzáteszi ezt a mondatot, már a hitetlenség légkörét árasztja maga körül, és mégis nem jól tudja, rosszul tudja, hogy nincs remény. Azt, hogy a kislány meghalt, azt jól tudja. De hogy „ne fáraszd tovább a mestert”, mert már nincs érteleme az egésznek, ezt viszont rosszul tudja, mert nem számol a hit légkörével, nem számol a kegyelem erőivel.

És Jézus ezért fordul Jairushoz így. „Ne félj csak, higgy és megmenekül.” És éppen az asszony gyógyulásából tud erőt meríteni Jairus, mert látta, hogy az, amit Jézus ad, az a kegyelmi erő. És amikor hazaérnek, akkor újra egy negatív dolog történik. Hiszen, amikor Jézus a reményt akarja elmondani, hogy nem halt meg a leány, csak alszik, vagyis, hogy van remény, akkor kinevetik, mert azt mondják, tudják, hogy már meghalt. Jól tudták, hogy meghalt a kislány. De hogy nincsen remény, és Jézusnak ne lenne igaza, nem jól tudták.

Milyen fontos elgondolkodni ezen, hogy mit jelent a hitetlenség légköre, hogy csak azzal a valósággal számol, amit maga körül észrevesz az ember, és amit lát vagy tapasztal. Mit jelent a hit légköre? Hogy az ember észreveszi azt, ami körülötte van, látja a valóságot, de a fizikai valóság mellett számít a kegyelem valóságára is, melyre csak is hittel lehet megnyílni.

Ezért csodálatos példa nekünk Jairus története, amelyben ott van a belső vívódás, ott van a megerősítés, ott van egy hívőtársnak a csodálatos példája, és sajnos ott vannak a negatív hatások is, amelyeket el kell kerülni, amelyeken fölül kell emelkedni, és Jairus ezt megtette. Ezért megkapja hitének a jutalmát, mert Jézus meggyógyítja a kislányát, visszaadja az életét. És milyen csodálatos, hogy látjuk Jairust és a feleségét: annyira elvarázsolja őket ez a dolog, hogy Jézusnak kell figyelmeztetni őket, hogy a kislány már napok óta nem evett. Figyelmeztetni kell a valóságra, mert ők talán egy-két méterrel a föld felett lebegnek örömükben. De milyen csodálatos tapasztalatok ezek, és milyen csodálatos tapasztalat, amikor ezt mi is elolvashatjuk, és mi is erősödhetünk az ő hite által.

És azt is el lehet mondani, hogy ez ma is így van. Ma is meg lehet érinteni Jézus misztikus testét, az egyházat, és lehet minden imádságot, a legkisebb ájtatosságot is azzal a hittel végezni, amely megnyílik a kegyelmi erőkre. Isten segítsen bennünket ebben.

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja podcast csatornánkon, valamint a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Beregi István, fotó: fotó: P. Tóth Nóra / Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye