Candles in the Heroes

A katolikus egyházban november elsején a hívek a szentek közösségét, valamennyi megdicsőült lelket ünnepelnek, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg, egy olyan közösséget ünnepel, amely az élők és a már eltávozottak között teremt kapcsolatot, és amelyet az isteni gondviselés fűz egybe. November 2-án minden elhunytról megemlékezik a katolikus egyház.

A hétvégén nemcsak közvetlen hozzátartozóinkért gyújtottunk gyertyát, hanem azokért a katonákért, ismeretlen hősökért is fellobbant az emlékezés lángja, akik a hazát szolgálva estek el. Görögkatolikus imával kezdődött a halottak napi megemlékezés a Hősök temetőjében. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Temetkezési Kft., az önkormányzat, a honvédség és civil szervezetek közösen szerveztek főhajtást az itt nyugvókért. Az ünnepi szertartást Szabó Tamás pasztorális helynök atya vezette.

Az atya az emlékező tömegben a temetőbe jövetel célját tudatosította elhangzó szavaival: „Emlékezni, megköszönni és tanulni jöttünk: emberi sorsokból, csendből, kövekből.”

A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, hallgattasd el tanítványaidat!« »Mondom nektek – felelte –, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni«. (Lk 19,39-40) – idézte a Szentírás szavait.

Arra kereste a választ, mit is tanítanak nekünk ezek a kövek. Minden emberi tragédia kezdete abból fakad, hogy elhitték őseink, s elhisszük magunk is a gonosz sugallatát: olyanok lesztek, mint az Isten – magyarázta.

Mert amikor isteni törvények elé emberi elképzeléseket állítunk – igazságról, hatalomról –, a világ lángba borul. „Ezek a kövek mai napig felszólalnak ez ellen. Vagy amikor káini irigység vezérel nemzeteket nemzetek ellen: a csendben ezek a kövek most is kiáltanak ellene. Szeretet és megbocsájtás helyett halálfélelmet és gyűlöletet írtak az emberek szívébe, és csak a kövek emelték fel szavukat. Értelmes emberként (»homo sapiens«) születtek, de haltak értelmetlen halált – s csak a kövek sikoltanak fel helyettük.” – sorolta az elvetélt emberi, gyarló törekvések következményeit.

„Ugye hallod a követ hangját – kérdezik tőlünk azok, akik itt nyugosznak. Istenhez és emberhez méltó világot építeni, Istenhez és emberhez méltó világot megőrizni ma a mi feladatunk”

– erősítette meg a jelenlévőkben Tamás atya.

Záró gondolataival visszatért a felütéshez: „Emlékezni, megköszönni és tanulni jöttünk, mert csak akkor teljes a megemlékezés, csak akkor több, mint üres szertartás, ha meghalljuk a kövek hangját, ha meghalljuk az ő áldozatuk üzenetét. S ennek nyomán az értelmetlent értelmessé, a reménytelent reménytelivé, a szeretetlent szeretettel telivé, az életet élettel teltté tesszük. Cselekedjünk, éljünk itt a földön értük és önmagunkért! S kívánjuk, kérjük, imádkozzuk nekik az örök hazát.” – hangzottak a lelkipásztor buzdító és kérő szavai. 

Civil szervezetek és helyi középiskolás diákok egyaránt részt vettek a megemlékezésen, néhányan korabeli ápoló- és katonaruhát viseltek. A szertartás végén minden sírra mécsest helyeztek és meggyújtották az emlékezés lágjait. 

Magyarország egyik legnagyobb kegyeleti parkja a nyíregyházi I. Világháborús Hősök temetője, amelyben 14 nemzet katonái, közel háromezer első világháborús katona nyugszik. A sírkert közelében működött a nyíregyházi barakk kórház, amelynek története szorosan összefügg a temetővel. A közel 3 ezer sír többségén azonosított katonanevek szerepelnek, de vannak olyanok is, akiknek a neve a múlt homályába vész. Sok katonáról, akik egykor gyermekek, férjek, apák, nagyapák voltak, a mai napig a családjuk sem tudja, hogy Nyíregyházán nyugszanak. A halottak napi megemlékezés már több mint 15 éves hagyomány a nyíregyházi Hősök temetőjében, ahol ezúttal is 2800 mécsest gyújtottak az itt nyugvók tiszteletére.

„Isten előtt nem ismeretlen.” 

Szöveg: Nagy Boglárka/nyiregyhaza.hu, Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Trifonov Éva

Nyíregyházi Egyházmegye