Fogjuk vissza vágyainkat idegen dolgoktól – Horváth Tamás atya előadása a tizedik parancsolatról

Megtudhattuk, hogy az egyházi jogszabályok két fő csoportra oszthatók: az egyik az isteni jog, mely valóban Istentől származik, a másik az egyházi jog, mely az isteni szándék kibontása. A kettő nem választható el, hiszen Isten a törvényhozó!

Sok új információt hallhattunk arról, hogy a Tízparancsolat megbonthatatlan egységet alkot, a parancsok összefüggnek egymással. Hiszen a parancsok egyesítik az ember Istennel és az emberekkel kapcsolatos életét. Láthatjuk, mennyire összefügg a tizedik parancs – mely a szív szándékára vonatkozik – az ötödikkel, a hetedikkel és a kilencedikkel. Mert a sóvárgás, a vágy, a mohóság, az irigység, a kapzsiság, önzés, vagyis a birtoklási vágy elérhet olyan mértéket, ami a többi parancs megszegését vonja maga után. A 10. parancs tulajdonképpen arról szól: fogjuk vissza vágyainkat idegen dolgoktól.

Az előadó rávilágított arra, hogy az Ó- és Újszövetség a birtokviszonyban függnek össze. A 10. parancs szerinti ószövetségi tiltás („Se házát, se mezejét, se másféle jószágát ne kívánd”) minimalista törvénynek tűnik ahhoz képest, amit Jézus kér: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között…” Lássunk példákat – mondta a tanár úr – a birtoklásvágyra az Ószövetségből: Dávid király megöleti Uriást, hogy Betsabéval élhessen, Acháb király felesége, Izebel megöleti Nábotot, hogy férje birtokolhassa Nábot szőlőjét. A bűnös vágy könyörtelenné, elvakulttá, gonosszá tesz. A gazdag „elrákosítja” maga körül az életet, a szegény természetesen birtokolja az életet, a természetet, amit Istentől ajándékba kapott. Ha erről az ajándékról azonnal lemondunk, önzetlenséget gyakorolunk. Le kell mondanunk mindenről, akkor tudjuk „bírni a földet” – és ez a szelídség. A pogány imájában nyomást gyakorol az Istenre, a szelíd elfogadja Isten akaratát, gondoskodását. Az Ószövetségben Ábrahám volt az első, aki le tudott mondani mindenről Isten kérésére, majd Mózes, aki kivezette népét Egyiptomból és az égből kapott kenyérből mindenkinek csak szükségletének megfelelő mennyiséget engedett gyűjteni.

Mind az Ó-, mind az Újszövetségben nagy veszélyforrás az irigység, mely a szomorúság egy fajtája, ezért a szeretet visszautasítása. Nem kell bántanunk a gazdagot és nem kell elszegényednünk, hanem meg kell akadályoznunk függőségünket a földi javaktól. Meg kell próbálnunk megvalósítani a birtoklás/ajándékozás kényes egységét.

Az Újszövetségben és a szentatyáknál is találunk a kapzsiságra, kamatra vonatkozó intelmeket. Sőt Nagy Szent Bazilnál azt olvashatjuk: csak akkor szentelhető pappá valaki, ha szétosztja a kamatokkal szerzett vagyonát és „kigyógyult a pénzszeretet betegségéből”.

A nagyszerű előadás végén tanácsot is kaptunk: személyes felelősségünk van a világban az evangéliumi szegénység megvalósításában. Ez a világ elmúlik, ne ragaszkodjunk hozzá. A mély teológiai tartalmú előadás elvezetett bennünket az Ószövetségi parancstól az Újszövetségi szelídséghez, mely a szeretettel valósítható meg (lásd „Szeretethimnusz”).

Köszönjük Tamás atyának, hogy megmutatta nekünk a parancsok összefüggéseit, a 10. parancs mély tartalmát és azt, hogyan éljünk a Tízparancsolat szerint.

Szöveg: dr. Obbágy Veronika, fotó: dr. Obbágy Veronika, Zajácz Tiborné

Nyíregyházi Egyházmegye