Keresztény dialógus és tudományos tanácsadás - A Magyar Tudomány Ünnepe 2024

A konferencia résztvevőit Kocsis Fülöp érsek-metropolita köszöntötte:

Keresztény dialógus – ezt címet viseli a mai konferencia, és lehetséges, hogy a katolikus egyházban most már évek óta zajló püspöki szinódus ihlette ezt a témaválasztást, hiszen a Ferenc pápa által meghirdetett és 2021-ben elindított püspöki szinódusnak a munkamódszere maga a párbeszéd. Ferenc pápának az a célja a szinódusi folyamattal, hogy a keresztények és kiemelten a katolikusok ne a tudás birtokosaiként jelenjenek meg a világban, mert ez sok esetben eltávolít tőlünk másokat. A pápa ezért arra helyezi a hangsúlyt, hogy dialógus nélkül nincsen misszió, és a misszió nem arról szól, hogy meggyőzzünk másokat. 

Az Isten megszólít bennünket, várja a válaszokat, és folyamatos párbeszédben szeretne velünk maradni. Mindig van mondanivalója, és figyel, hogy mit akarunk mondani. Hiszen a párbeszédnek pont az a lényege, hogy mindkét fél hozzászólhasson. S ha beszélgetőtársnak tekint minket, nekünk is ekként kell hozzáállni. Az egyháznak pedig az feladata ebben, hogy változzon és formálódjon ebben az irányban: mert akihez el akarjuk juttatni az örömhírt, azzal párbeszédet kell folytatunk. A párbeszéd pedig nemcsak az a fajta jezsuita megfogalmazás, hogy „bemegyek a te ajtódon, hogy együtt jöjjünk ki az én ajtómon”. Merészebb vállalkozásra hív a pápa, és hiszem, hogy rajta keresztül maga a Szentlélek: arra, hogy elhiggyem, én is formálódom, miközben az evangéliumot hirdetem és az örömhírt továbbadom.

Ez a fajta párbeszéd a Lélekben való beszélgetés. A Lélekben való beszélgetés azt jelenti, hogy miközben a másik embert velem teljesen egyenrangú beszélgetőtársnak tekintem, odafigyelek arra, hogy rajta keresztül mit mond nekem a Szentlélek. Vannak, akik kételkednek abban, szólhat-e a Lélek egy olyan emberben, aki nincs megkeresztelve. Vajon ez a párbeszéd csak a keresztények körében lehetséges? A válasz erre az, hogy a Lélek ott fúj, ahol akar. Az Úristen úgy tud megszólítani bennünket, ahogyan arra nem is számítunk: egy naplementében, egy könyv lapjain, lényegében bármilyen helyzetben. Egy másik emberen keresztül még inkább, hiszen az szintén az ő képmása. Úgy érzem, hogy ez egy merőben új hozzáállás, és hiszem, hogy ha elfogadjuk ezt a fajta új szemléletet, akkor a mi istenkapcsolatunk is változik: jobban odafigyelünk a Szentlélekre. Görögkatolikus egyházunkban ezen keresztül azt szeretném elérni, hogy elsősorban az imaéletünkben nyissuk meg magunkat jobban a Léleknek. Figyeljük oda jobban, hagyjunk neki csendet, teret, hogy szólhasson hozzánk! Mindenki tud fejlődni és formálódni, és erre nagyon nagy szükség van. És közben levehetjük azt a magatartást, amellyel olykor bennünket katolikusokat vádolni szoktak, hogy az igazság birtokosaiként lenézünk másokat. Mert hiába mondjuk azt, hogy nem vagyunk ilyenek, hiszen ha mások így látnak minket, akkor ezen el kell gondolkodni. 

A keresztény dialógus tehát nem lehet más, mint a Lélekben való beszélgetés, odafigyelés, hogy mit mond a másikon keresztül és a másikon keresztül elhangzott szavam énbennem miként hat. Hogy mindezt egy tudományos konferencián, hogyan tárjuk elő, erre magam is kíváncsi vagyok, de fontosnak tartottam összekötni az egyháznak ezt a megújulási irányzatát, törekvését ezzel a konferenciával, amelyben sok oldalról fogjuk majd meghallani, hogy milyen a keresztény párbeszéd.

Az érseki köszöntő után a főiskola újonnan felálló köznevelési kutatócsoportját Dr. Garai Péter főiskolai docens, a vallásfilológiai kutatócsoportot Orosz István Mokiosz atya mutatta be a résztvevőknek.

A plenáris előadást A hittudomány szerepvállalásának lehetőségei és határai a társadalom szolgálatában címmel Dr. Kruppa Tamás atya, főiskolai tanár tartotta.

Ezután a program számos előadással folytatódott a teológiai és az interdiszciplináris szekcióban. Ez utóbbiban a főiskolánkon oktató előadók mellett a Nyíregyházi Egyetem számos meghívott kutatója tartott előadást.

Szöveg és fotó: Vándor Ilka/SzAGKHF

Nyíregyházi Egyházmegye