A Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Liturgikus Tanszékének rendezésében 2010. november 18-án sor került a XI. Liturgikus Szimpozionra. A bevezető imádság után, Dr. Ivancsó István megnyitójában visszatekintett az elmúlt mintegy hat évre, amikor e rendezvények sorozata kezdődött. S figyelemreméltó, hogy a folyamatos munka nem szakadt meg, ami jelzi liturgikus örökségünk, hagyományunk feldolgozásának fontosságát ezen a fórumon is. A népes hallgatóság az előadások színes mozaikját kísérhette figyelemmel.

Az első előadó Gánicz Endre biblikus tanár volt, aki „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” címmel az alapítási szavak exegéziséről szólt. A bevezető részben az ószövetségi háttérről beszélt: a szövetség, az áldozat, az áldozati lakoma, emlékünnep, új szövetség (új szív, új lélek), az Úr szolgája, akinek „sebei által gyógyultunk meg”, „Velünk az Isten” gondolat azok a szempontok, fogalmak, melyek megvilágították az eucharisztikus lakoma előzményeit. Az újszövetségi szövegek - különösen Lukács evangéliumából és Pál apostol korintusi leveléből vett részek - elemzése sok szempontot érintettek. Természetesen Jézus, mint az újszövetségi áldozat megtestesítője kapta a fő hangsúlyt, ami azt bizonyítja, hogy csak Isten képes igazi, új életet adni az embernek. Az evangéliumi rész elemzését a kultikus parancs zárta: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Pál apostol szavai kapcsán a pogány lakomától való elhatárolódás és az Eucharisztiában megjelenő Úrhoz való felkészült, méltó közeledés, s a visszaélések megszüntetése kapott nyomatékot. Élő hittel és szeretettel éljünk az Eucharisztia ajándékának segítségével, „míg Isten lesz minden mindenben”.

A második előadást Ivancsó István tanár úr tartotta a „Bazil-liturgia Liturgikonjának történeti és tartalmi bemutatása” címmel. A kiadvány hátterében Melles Emil és Danilovics János munkásságát lehet dicsérni, tulajdonképpen „kettős szerzőségről” beszélhetünk. A korabeli híradásokban keveset lehetett hallani róla, mert oltári használatra készült. Szövege azonos volt az 1920-as változattal. Diakónusi asszisztenciával közölte a rubrikákat. Az előszenteltek liturgiájával foglalkozó részben érdekes, hogy a kántornak szerepe olykor szélesebb volt a maihoz képest. A reggeli istentisztelet, az imaórák, az alkonyati istentisztelet igen sok rubrikát tartalmazott, szintén a papok számára történt kiadás miatt. A Bűnbánati Nagy Kánont viszont teljes terjedelmével, liturgikus szövegként hozza. A mű jelentőségét az adta, hogy a Bazil-liturgia, a Bűnbánati Kánon és a napi zsolozsma 1890-ben először lett nyomtatásban kiadva.

A következő előadást Bohács Béla, eperjesi tanszékvezető tanár tartotta „A papi zsolozsmázás kötelezettsége a görög katolikus egyházban” címmel. A szlovákiai gyakorlatot mutatta be igen tanulságos előadásában. Az Eperjesi Egyházmegyében 1918. ill. 1922-ig kötelező előírás volt a papok számára a zsolozsmázás. 1871-ben a galíciai zsinat alapján a latin gyakorlatot követve folytatták a korábbi hagyományt. Dr. Tóth Miklós és Boldog Gojdics Pál püspökök a korábbi zsinatok alapján rendelkeztek. Dr. Tóth Miklós: minden papnak kötelező a zsolozsmázás, amikor misézik a pap. Hangsúlyozta a pap személyes példájának elengedhetetlenségét a hívek imádságos életének vezetésében, mert a hívekkel együtt a templomban imádkozni a legüdvösebb. Gojdics Pál püspök: annyi zsolozsmát végezzen a pap, hogy annak a misézés előtti és utána tartalma összesen legalább fél óra legyen. A jelenlegi gyakorlat az 1927-es rendeleten alapul, amit a 2001-ben kiadott kódex 377-es kánoni rendelkezése megerősített („Minden klerikus köteles végezni az istendicséreteket, a maga sajátjogú egyházának részleges joga szerint”). A Liturgikus Instrukció 99. pontja is a sajátjogú egyházak ésszerű előírásait, s azok követését hangsúlyozza. A szlovákiai gyakorlat megismerése különös jelentőséggel bír, mivel a liturgikus megújulás útján a hazai folyamatok előtt járnak.

Ezután az előadások sorának két sajátos, művészi mozaikja következett. Az első Gebri József énektanár, kórusvezető előadása volt „Az előszenteltek liturgiájának énekei” címmel. Az előszenteltek liturgiájának hangzásvilágát mutatta be, a dallamok kifejező erejét, a szövegtartalmakat érzékeltető vonulatokat, illusztrálva más művekkel rokon zenei ábrázolások párhuzamba állításával.

A második művészi mozaik Puskás Bernadett művészettörténész, tanár „Nagy Szent Bazil alakja a Kárpát-vidék ikonfestészetében” című előadása volt, mely egyben a szimpozion lezárását is jelentette. Rendkívül gazdag képanyaggal illusztrálva mutatta be a nagy egyházatya alakját a szóban forgó területen, aki igen népszerű lehetett az ábrázolások mennyiségét és különféleségét tekintve. A gazdag képanyag tulajdonképpen önmagáért beszélt, a Kárpát-vidék szinte kimerítő feldolgozását nyújtotta Nagy Szent Bazil alakjáról.

A szimpozion gazdag és szép élményben részesítette a hallgatóságot. Az előadóknak ezúton mondott köszönet mellett azt kívánhatjuk, hogy a liturgia és az imádság szeretetét erősítse meg mindnyájunkban Isten nagyobb dicsőségére.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum