Érintő – vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 12,16-21 (szentiras.hu)

Megint a gazdagok – az „Én” problémája

Krisztusban Kedves Testvérek!

Úgy tűnik, hogy Isten kegyelméből mostanság nekem jut az a megtiszteltetés, hogy Jézus gazdagokról szóló példabeszédeiről elmélkedjek. Annak ellenére, hogy a mai példabeszéd gazdag embere, emberi számítás szerint nem tett semmi gonoszat és elítélendőt, Jézus mégis kemény kritikával illeti. Azt gondolom, hogy ez a kritika egyrészt Isten Országának a fényében tökéletesen érthető, másrészt pedig az éppen elkezdődött adventi készületben nekünk is hasznos lehet lelkiismeretünk vizsgálatában, és szívünk Jézus Krisztus érkezésére való felkészítésében.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Jézus Urunk nem ítélte el a gazdagságot, így a gazdag embereket sem. Nem tartotta őket eleve elveszettnek. Számukra is nyilvánvalóvá és elérhetővé tette Isten Országát. De féltette is őket, azokat, akiket éppen a gazdagság „átka” tett keményszívűvé, akiket a földi jólét kergetése zárt ki az örök élet reményéből. Jézus pedig egyetlen egy lelket sem szeretett volna elveszíteni. Ő mindenkit az isteni asztal mellett akar látni. Ezért volt szomorú, amikor a gazdag ifjú éppen a gazdagsága miatt utasította vissza meghívását. És ezért mondott nem is egy példabeszédet a gazdagokról, akik önmagukat zárták ki az Örök életből. Nem bántotta és sértegette, hanem egyszerűen csak féltette őket. Erről a féltésről és veszélyről szól mai példabeszéde is. 

A gazdag embert Isten kegyelme bőséges terméssel ajándékozta meg. Ő pedig gondolt a termés tárolására, a jövőre. Felkészült az ínségesebb időkre. Mert mi lesz, ha nem lesz elég termés? Mi lesz, ha jövőre szárazság és éhínség lesz? Én inkább csűröket építek, raktározok és a jövőm meg lesz oldva. Nincs mitől tartatom, mert én felkészültem. És ebben a mondatban van elrejtve a krisztusi kritika lényege. Egyrészt az „Én” problémája. Számtalanszor hangzik el a gazdag szájából az „én” szó. „Én” mit tegyek? Én hova gyűjtsem az én termésemet? Én lebontom a csűreimet, én nagyobbakat építek, én oda gyűjtöm a vagyonomat, én pihenek, én eszem-iszom ezek után. Én-én-én. És hol marad a másik ember? Hol marad, akinek nem volt elég termése? És hol marad Isten? Jézus szerint ez a gazdagság legnagyobb problémája. A jólét, a magam által épített aranykalitka, igazából nem kényelmet és lelki nyugalmat ad, hanem bezár, elzár és kizár! Bezár önmagam bűvkörébe. Miért foglalkoznék a másikkal, dolgozzon ő is, és majd ő is gazdag lesz. Én dolgoztam meg ezért! És így elzár a többi embertől és Istentől is. Hiszen a többi ember úgyis csak a vagyonomat akarja! Én pedig, dehogy adom! Az enyém az!

Mindent is én értem el. Egyedül, segítség nélkül! Én! Így pedig a magában bízó gazdag ki is zárta magát Isten országából. Nem azért, mert Isten kitiltotta, hanem mert neki nem kellett a közös mennyország, csak a saját maga által berendezett, földi paradicsom. És itt található a krisztusi kritika második eleme. A gazdag ember paradicsomot épített magának, de csupán földi paradicsomot:
Olyat, ami időleges.
Olyat, ami ma még csillog, ám holnap az enyészeté lehet.
Olyat, ami arannyal van kirakva, de mégis teljesen értéktelen, hiszen múlandó.
Mert a csűr összedőlhet. A termés megromolhat. A vagyon elkophat. A hatalom elmúlhat. Az élet véget érhet. És akkor mi marad? Por, hamu és egy kifosztott, reménytelen „én”. Aki egyedül, üres kézzel, barátok és Isten nélkül keresi azt, amiről eddig azt hitte, hogy minden, most kiderült, hogy igazából semmi. Értéktelen, haszontalannal, talmi. 

Elkezdődött az advent, a karácsonyi csoda látására való készület ideje. Segíts Istenem, hogy túlláthassak magamon, az „énem”-en. Add, hogy megláthassam az igazi kincset és gazdagságot, és elfelejtsem a haszontalant, a feleslegest. És add, hogy gazdag lehessek: Benned és Veled, mindörökké! 

Ámen

Az elmélkedést meghallgathatja az alábbi szolgáltatónál:

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Szöveg: Egri Tibor, fotó: pixabay.com

Nyíregyházi Egyházmegye