A rábízottak előrehaladása büszkeség számukra – Köznevelési intézményeink vezetőinek lelkigyakorlata Érpatakon

Szabó Tamás pasztorális helynök atya közös imával nyitotta meg a napot.

A reggeli elfogyasztása után a Szent Miklós kápolnában dr. Orosz István Mokiosz atya tartotta az elmélkedést, melyen egy ókori keresztény iskola tanévnyitó beszédének egy részletét vette alapul. Ebben a beszédben az iskola egy tanára miközben buzdítja a diákokat a szorgalmas és lelkiismeretes tanulásra, bemutatja az iskola történetét annak vezetőinek munkássága alapján. Három részre tagolta beszédét:

1. „…ez az ember minden erénnyel fel volt ékesítve, alázattal és minden más dolog tudásával…” A jó vezető erényes, amelyek közül az első az alázat, tudja, hogy munkája kiemelkedő és felelősségteljes és sokan számítanak rá, nem meghunyászkodás, hanem a neki megelőlegezett bizalom folyamatos megszolgálása.
2. „E munka iránti nagy szeretet, szavának hitelessége és lelkének gazdag tárháza….” A jó vezető munkájának szeretetével példát mutat, igazodási pont az intézményén belül.
3. „Ő nyugodt, együttérző és türelmes, és nem keresi saját dicsőségét, ahogyan mások teszik.” A jó iskolavezető, mint igazodási pont stabil, nyugodt, türelmesen bevárja a rábízottakat, valójában az ő előrehaladásuk ad okot neki a büszkeségre.

A második elmélkedésnek a panaszkodás volt a témája: Illés története (1 Kir 19,1-13), Jeremiás panasza (Jer 20, 7-13), a 103. zsoltár záró része mind egy-egy példa arra, hogyan fakadhat ki és rendeződhet újra össze az ember Isten jelenlétében és az ő segítségével.

 A harmadik elmélkedésben könnyedebb hangvétellel azon elmélkedtünk, hogy nincs új a nap alatt. Az ókori keresztények iskolái sok hasonlóságot mutatnak a mai kor kihívásaival. De van megoldás: ezerötszáz éve is meg tudták oldani, nekünk is meg van minden reményünk és segítségünk hozzá. Bátorításként az isteni pedagógia minket az örökéletre nevelni akaró jóságáról elmélkedtünk: „Ahogyan egy tanító sem ad azonnal egy teljes könyvet egy gyermek kezébe, hogy elolvassa, hanem a tanítást az egyes szótagokkal kezdi. Először az ábécé betűit mutatja meg neki, leírja és szemlélteti azokat. Aztán előrehalad a szótagok tanításával. És amikor a gyermek már jól olvas, akkor adja neki a Szentírást, amelyben minden bölcsesség megtalálható. Isten, mint Bölcs, szintén így jár el; lassan vezeti az emberiség fiait a tökéletesség felé.” (Szárugi Jakab)

Mokiosz atya szavait megfontolva az igazgatók megerősítést kaptak, hogy Isten jelenlétében és az ő segítségével jól végzik munkájukat, a rábízottak előrehaladása büszkeség számukra.

Szöveg és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye Oktatási Iroda

Nyíregyházi Egyházmegye