An uplifting opportunity - Young people meet Jesus at the Fountainhead, free

A rendezvény immár hatodik alkalommal valódi lelki feltöltődésre adott lehetőséget, melyre – az előző évekhez hasonlóan – 15–30 év közötti fiatalokat vártak minden egyházmegyéből, de a Felvidékről és Erdélyből is sokan eljöttek. Eddig összesen 33 ezer fiatal, 552 önkéntes és 226 fellépő (tanúságtevő, előadó) vett részt. Az ingyenes találkozóra egyénileg vagy csoportosan lehetett jelentkezni. Ez évben több mint háromezer fő és 80 pap regisztrált, az est lebonyolításában pedig 140 önkéntes segített.

A program a már megszokott módon épült fel, tanúságtételekkel, szentségimádással, szentmisével. A zenei szolgálatot a Forráspont Band (Vizy Márton vezetésével) és a 4 Akkord Show Kórus (Réti Kati vezetésével) látta el.

A délután zenés dicsőítéssel kezdődött, „Kezeim feléd nyújtom, Jézus” énekelte a kórus. A két házigazda, Kálnoky Kati és Fogarasi Boti köszöntötte a résztvevőket, majd egy elgondolkodtató kérdést intéztek a fiatalokhoz: „Ti mikor érzitek magatokat a legszabadabbnak?”

Az idei mottó: Forráspont – szabadon. Ez mindenkinek mást jelenthet, de a közös pont: csak Jézussal együtt tudunk igazán szabadok lenni. Erről számoltak be a tanúságtévők is.

Elsőként Horváth Kristóf 30 éves informatikus mesélte el történetét. Katolikus családba született. Három fiatalabb testvére van. Második osztályos általános iskolás volt, amikor Budapestről egy vidéki faluba költöztek. Nem voltak barátai, egyedül volt, és nagyon rosszul érezte magát. A szüleit hibáztatta a költözés miatt. 11-12 évesen arra jutott, hogy Isten nincs, ezért lázadó kamaszként szembefordult a szüleivel, megnövesztette a haját, és sátánista zenéket hallgatott, hogy bosszantsa a körülötte élőket. „Nem voltam sátánista. Tudtam, ha Isten nincs, akkor sátán sincs” – mondta. Szülei katolikus gimnáziumba és kollégiumba íratták be, gondolván, ott majd jó útra tér. De ekkor kezdődött az igazi kálváriája. 15 évesen már napi szinten ivott és dohányzott, nem sokkal később a drogok is teljesen a hatalmukba kerítették. Ekkor kereste meg a keresztapja, és elhívta segíteni egy nyári táborba, amiről kiderült, hogy egy hittantábor. „Persze nem örültem, de már nem volt visszaút” – emlékezett vissza. Aztán egy alkalommal többféle szert keverve majdnem végzetes lett számára a bulizós éjszaka. Halálfélelme volt. Bár még mindig úgy vélte, Isten nincs, érezte, hogy valamit tennie kell, „Istenem, ha vagy, ments meg és akkor soha többé semmit”. De nem tudta megtartani az Istennek tett ígéretét, újra visszaesett. Mélyponton volt, amikor egy év múlva újra jött a hittantábor. Ahogyan átlépte a tábor kapuját, csodaként élte meg, ami történt vele. Jól érezte magát, minden kínzó fizikai tünete megszűnt.

Rájött, azért történt vele mindez, mert maga akarta irányítani és alakítani az életét, és neki ez csak ennyire ment. Elhatározta, hogy rábízza magát a jó Istenre.

„Ő bármit meg tud tenni, és mindennél jobban szeret. Azt is éreztem, mondhatok nemet, ő akkor is szeret engem. Én is szerettem már nagyon embereket, de ez sehol nincs ahhoz képest, amennyire Isten szeret minket.” Ma már rendes munkája, felesége van, akivel a második gyermeküket várják.

Gulyás Michelle öttusázó idén Párizsban olimpiai aranyérmet szerzett. „Nagyon nehéz időszakon vagyok túl” – kezdi a beszélgetést. Az olimpiai felkészülési idő kimerítő és hosszú volt számára, egy rosszul sikerült lovaglási verseny miatt úgy tűnt, az olimpiára sem jut ki. Két hívő barátjával beszélgetett arról, miért történik ez vele. Az út, ami a legfontosabb, és mindig mindennek van értelme, később meg fogja kapni a választ, felelték a barátai.

Soha nem mertem nagy dolgokat kérni az imáimban, mert akkor levennék egy terhet a vállamról, és Isten felé azzal az elvárással fordulnék, hogy jár nekem a siker, hiszen mindent megteszek érte. Ezért inkább azt kérem, hogy az úton segítsen.

Hogy a kemény munkát el tudjam végezni, hogy mindent meg tudjak tenni a cél érdekében. Hiszek abban, hogy nem véletlenül lesz valaki olimpiai bajnok. Minél többet ad valaki az életben másoknak, a feltétel nélküli szeretet, a rászorultakon való segítség – mindent visszakapunk. Mindenkinek van olyan fontos dolog az életében, amiben fel tudja használni az én küzdelmeimet és tapasztalataimat.” A fiataloknak szóló üzenetében így fogalmazott: „Értékeljétek a körülöttetek lévő embereket. Bízzatok és higgyetek magatokban. Fogadjátok el a nehézségeket, mert ezek segítenek jobban értékelni a jó dolgokat is.”

Benkovics Péter háromgyermekes édesapa, egy egészségügyi vállalkozás tulajdonosa és vezetője, író, tartalomgyártó, de mindenekelőtt Krisztusban szabad, kereső ember. „Egyik este apám majdnem megfojtotta anyámat” – kezdi történetét. „Esténként azon aggódtunk, vajon mennyire részegen jön majd haza. Apám azért iszik, mert én rossz gyerek vagyok – mondták a rokonok. Később a szüleim elváltak, és még kisgyerek voltam, amikor apám meghalt. Mire felnőttem, elvesztettem a bizalmat, hogy az élet és az élet szerzője jó.

Úgy akartam boldog lenni, hogy kihasználom az élet adta lehetőségeket, amihez nem kell más, mint gyönyörök, pénz és hírnév.”

Ezt hamarosan, az egyetemista évei alatt meg is élte. De nem volt boldog. Protestáns főiskolára jelentkezett, mert haragudott Istenre és a katolikusokra. Vissza-visszaesett a korábbi életébe, sokszor mélyebbre süllyedve, mint korábban, de most már lelkiismeret-furdalása is volt. Futni járt a Margit-szigetre, akkor kérte Istent: mentse meg ebből a bulizós életből. De nem történt semmi, amiért Istent tette felelőssé, úgy érezte: „Lett volna hatalma megmenteni, mégsem tette. De rájöttem, hogy Isten nem fog akaratom ellenére, erőszakkal megváltoztatni. Szerettem ezt a bulizós életet. Ekkor kértem Jézust, hogy formálja át a szívemet. Ő erre így válaszolt nekem: »Látod, Péter, ezzel a kéréssel már tudok mit kezdeni.« Azóta az Istennel való kapcsolatom folyamatos, ami a részemről is igényel cselekedeteket. Barátságot kötöttem Istennel, és visszatértem a Katolikus Egyházba. Ez a barátság minden lépéssel épül, és bármekkora ára van, mindig többet ad. A katolikus hithez való hazatérés szabadsághoz – a Krisztusban szabad élethez vezetett. Hiszem, hogy a szabadsághoz vezető út gyóntatófülkékkel van kikövezve. Minden komolyan vett gyónás egy új élet, egy új fejezet, egy új barátság Jézussal. Isten mindannyiunkat arra hív, hogy a saját életünkön uralkodjunk, a döntést pedig a mi kezünkbe adja – ez az igazi szabadság.”

„A gyerekkoromban átéltek után sosem hittem, hogy ilyen boldog életet élhetek, boldog házasságban, három gyermeket nevelve – folytatta Péter. – Jézus minden mélypontomban velem volt, sosem hagyott magamra. Ha te is egy kicsit nyitottá tudsz arra válni, hogy Jézus belépjen az életedbe, meg fogja tenni, és a barátod lesz. Beléd ülteti a bizalmat, hogy az élet és az élet szerzője jó. Akkor lehet szívből, őszintén, hálával mondani: »Dicsértessék a Jézus Krisztus. Mindörökké. Ámen.«”

Andrásfalvy Mirjám az interneten, youtuberként szól a kortársaihoz. Az előadásában elhangzottakat továbbgondolásra szánta a fiataloknak: „Ti vagytok a magyar Egyház jövője, örülök, hogy mind itt vagytok – mondta. – A szabadság a téma. A szabadságom arra is jó, hogy nemet mondhatok arra is, amit nem szeretnék. Mert dönthetek úgy. Rájöttem, hogy az életünkben a szabadságunk velünk nő: iskolát választunk, fakultációt, majd munkahelyet. Dönthetek arról is, hogy esténként egy kis videó az utolsó, amivel elaszom, vagy imádkozom egyet. Sokszor mondjuk: nincs időnk.

De ha megnézzük a képernyő előtt töltött időt, és ha az fél óránál több… Ennyi idő alatt egy teljes rózsafüzért el tudunk mondani valakiért.

»A te tested, a te döntésed«, hangoztatják manapság. De ezt sem a Szentírásból vették. A tested a Szentlélek temploma. Például dönthetek úgy is, hogy böjtölök valakiért. Vagy ha nem szeretsz valakit annyira, hogy az életedet megoszd vele, akkor a testedet sem kell. Ez a szabadságod. De lehetőségünk van az újrakezdés szabadságára is: a gyónásban letesszük Jézus elé a terheinket; új, tiszta lapot kaphatunk tőle” – zárta gondolatait.

A szünet után Gájer László egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara docensének tanítása következett. „Íme az új nemzedék…” – kezdte előadását. „A ti félelmetek és szorongásotok valós, hogy itt álltok az életetek elején, és mennyi mindenre van szabadságotok. De mindez becsapós lehet. A te korszakod az álmok és a víziók kora. Az álmok embere vagy, többet akarsz tenni. Ki akarsz lépni az életbe. De mi lesz ebből? »Szennyesen kavargó káosz, álmok és szerelmek kavalkádja.« Egyáltalán nem biztos, hogy bejön az, amire feltetted a tétet. Látod a körülötted lévő idősebbeket. Csalódottak.

Egyetemista koromban a legfontosabb szó a mai nap kulcsszava volt: a szabadság. Szabad akartam lenni. Ne legyenek határaim. A szabadság az egyik legfontosabb érték. Erre vágyunk. A szabadság legnagyobb vágyával meghívlak téged. Csapdába akarlak csalni: eljöttél egy kényelmes, kockázatmentes rendezvényre, ahol jó emberek vannak, a szüleid is nyugodt szívvel engedtek el. De ezzel bejöttél a »csapdámba«: Jézus az elmúlt hetekben a szívembe tett egy témát: őt magát. Most, amikor a legnagyobb benned a szabadság utáni vágy, eléd teszem őt, aki azt mondta magáról:

»Én vagyok az igazság.« És ez nem tűr kompromisszumot. Nem áll a szabadságodban, hogy ezt megkérdőjelezd. Ezzel valamit kezdened kell.

»Én vagyok az igazság, teljesség.« Neked arra van szabadságod, hogy őt elfogadd, vagy elutasítsd. Halogatjuk ezt a döntést, akár egész életünkön át. Lehet igent vagy nemet mondani, de dönteni kell. A felnőttség küszöbén van előtted egy út, egy lehetőség – lépj a szabadság útjára. Menjetek gyónni. Ne mulaszd el. Hozd meg a döntésedet Jézus mellett. Hozd ki a kéréseidet, fájdalmaidat, nehézségeidet elé – most, a szentségimádáson is. A langyos félmegoldások ideje lejárt. Akarsz a teljességben élni, vagy nem? Dönts. A szabadságod ebben van.

Az elmondások szerint a hegy tetején van az igazság. De ez nem igaz. Nincs hegy, nem tudok felmenni. Az igazság jön le hozzám, úgy hívják: megtestesülés. Igazság csak egy van, ebben biztos vagyok. Én erre, az ő kijelentésére tettem fel az életemet. Szembesüljünk a kérdéssel: Mi az evangélium számodra? Ez élet és halál kérdése. Mit akarsz? Milyen életet akarsz? Nem élhetsz langyosan. Ha teljes életet akarsz, mondj igent rá. Ez egy meghívás a részemről: Befogadod-e őt az életedbe? Tudom, jobban ismer engem, mint én saját magamat. Ő az egyetlen igazság. Most kérlek, csukd be a szemed, és imádkozd utánam:

»Úr Jézus, jöjj, beengedlek téged a szívembe. Jöjj, és végy helyet az én szívem közepén. Nem hagyok helyet a kompromisszumoknak. Jöjj, és légy az életem ura. Ragyogd be minden napomat. Én követni foglak téged, bárhová mész és bármit kérsz tőlem. Ámen.«

Maradj ezzel a döntéseddel a szíved mélyén, nézz a Mester szemébe. Minden megváltozhat. Legyen a tiéd az élet, legyen a tiéd a szabadság!” – zárta tanítását Gájer László.

Az ezt követő táncprodukció is ezt az Istentől kapott szabadságot jelenítette meg, Jézus életpillanatait felelevenítve a születésétől haláláig, feltámadásáig.

Az előtérben végig látható volt Mária kék ruhába öltöztetett alakja. A feltámadás képe teljes sötétségben, mély zenei dallamok kíséretében; majd az üres, fénylő sír tárult elénk.

Az aláfestő zene és a fényjátékok, a táncosok gyönyörű mozdulatai által elénk varázsolt drámai előadás végén az asszisztencia az Oltáriszentséggel vonult be.

Fábry Kornél püspök a színpad közepén felállított oltárra helyezte az Eucharisztiát. Elkezdődött a szentségimádás. „Áldott légy, Uram, hogy meghívtál a te országodba. Fogadd el életünket, hiszen a teljes életre hívtál meg minket, alakítsd szívünket a te szíved szerint” – imádkozott az esztergom-budapesti segédpüspök.

„Néked hódolok, Jézus, dicső király! Ujjongj, dalolj szívem, és imádjad őt!” – hangzott a többezres tömeg közös éneklése.

Gájer László elmélkedésében ezt mondta: „Isten, hozzád akarok tartozni. Ha veled vagyok, akkor vagyok önmagam. Ha téged követlek, akkor vagyok szabad. Boldog vagyok, hogy az életnek van értelme, hogy nem hiábavaló. Az értelme te vagy. Te vagy minden, mi értelme akkor a tévelygésnek? Maranatha – jöjj el, Uram! Ami teljes és hiánytalan, az élet teljessége köszöntsön ránk. Múljon el az idő, a tér, a körülmények. Hogy én is megérkezhessem a tökéletességbe.

Amikor a te hívásodra igent mondtam, beléptem a boldogságba. Most már az enyém, és nem engedem el soha. Jó a te tanítványodnak, bolondodnak lenni, utánad menni eszeveszetten.

Tudva, hogy te nem csapsz be, mert igazság csak egy van. Jó kicsinynek, alázatosnak lenni, és elfogadni, hogy te emelsz fel a végtelen valóságába.

Köszönöm, hogy benned az igazság személyes és megszólítható, hogy beszélgetünk – ez a szeretetközösség, ez a végtelen. Ma merj te is kilépni a valóság teljességébe, ma légy a barátja. Most. Ne várj, mert nincs idő.”

És a fiatalok sorra megindultak, hogy a kosárba kihelyezett papírdarabokra leírják és Jézus elé vigyék, ami a szívükben van: bánatot, kérést, fájdalmat, terheket. Igent mondtak, és barátjukká fogadták Jézust. Ők ma döntöttek – szabadon. Majd ezeket a szándékokat elhelyezték az oltár elé tett kosárba.

A Forráspont-esten folyamatos lehetőség volt a szentgyónásra, hogy mindenki felkészülhessen a találkozó csúcspontjára, a szentmisére, amelyet Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök, az MKPK Ifjúsági Bizottságának vezetője mutatott be Mohos Gábor segédpüspökkel és a koncelebráló papokkal együtt.

„Kérjük Istent, hogy mindattól szabadítson meg minket, ami elválaszt tőle. Ő legyen életük ura, királya” – kezdte meg a szentmisét Fábry Kornél.

„Ha nem döntesz, még mindig szabad vagy, hogy válassz. A döntés lemondással jár? Igen. A legnagyobb szabadság az elköteleződés. Az a királyod, akinek engedelmeskedsz: a vágyaink, az önzőségünk.

Szabadok vagyunk a döntésben, de a döntés felelősségét is vállalnunk kell. Kérdeztem Jézust, mit is mondjak nektek.

Ezeket a mondatokat ültette a szívembe: Az igazság szabaddá tesz titeket – legyetek szabadok! Legyetek hűségesek az imában, hűségesek a szentségekkel. Végtelenül szeretlek titeket, és ebben a szeretetben váltok igazán szabaddá.”

„Isten azért adta a szabályokat nekünk, mert tudta, hogy igazán ezek által lehetünk boldogok. Jézus mellett dönteni nem a legkönnyebb, de biztosan a legboldogabb út. Jól van megalkotva ez a világ, és benne neked is helyed van. Jó, hogy itt vagytok! Pál apostol mondta: Nem vagytok a magatokéi – bárhová megyünk is, »reklámjai vagyunk Jézusnak«. Legyetek jelek, mert Jézus ma is számít rátok.”

Az esztergom-budapesti segédpüspök Ferenc pápa szavait idézve zárta homíliáját:

Aki mer, az nyer. Legyetek hát bátrak, legyetek szabadok!”

Az eseményről további fotók ITT találhatóak.

Szöveg: Ujváry Radics Gabriella/Magyar Kurír, fotó: Wágner Csapó József

Nyíregyházi Egyházmegye