A szolnoki Szent Tamás Görögkatolikus Általános Iskola idén szeptember elsején nyitotta meg kapuit. Korábban Újvárosi Általános Iskolaként működő intézmény megszüntetésre lett ítélve, de úgy néz ki, hogy az Istennek ezzel az iskolával valami különös szándéka lehet. Szent Tamás védőszentünk óvja és egyengeti útját iskolánk alakulásának. Az a Szent Tamás, akit hitetlen Tamásnak nevez János evangélista, aki Indiában hirdette az evangéliumot és vezette emberek százait Krisztushoz. Tehát nem szimbolikus, hanem valóságosan szándékos, felülről származó ajándék, hogy pont őt választottuk védelmezőnknek. Egyrészt, mert sok ember kétkedve nézi iskolánk sorsát, s reménytelennek találja jövőjét, másrészt sokan úgy gondolják, hogy a cigányság ősei Indiából származnak; mi is egyfajta missziós utat járunk be munkánkkal ebben az iskolában. Tudom, sokan közületek figyelemmel kísértek minket, sőt azt is tudom, hogy még többen imádkoztok értünk. Ez az ima, amire szükségünk van! Gyermekeinkkel naponként végezzük az imaórákat (szinte mindig vannak tízen - húszan vagy akár ötvenen is kápolnánkban) és gyakran meg is fogalmazzuk, hogy az elmondott ima mennyire hatékony, mennyire nagy szükségünk van rá, hogy tökéletesedjünk általa.

Böjte Csaba testvér is ellátogatott hozzánk. Azt tanította nekünk, hogy az Isten nem küld üres sms-t. Tapasztaljuk, hogy mikor telefonunk össze-vissza nyomódik zsebünkben sokan ismerőseink közül üres sms-t kapnak tőlünk. De az Isten ilyen üres sms-t nem küld! Mi, Isten Üzenete vagyunk, s ebben az üzenetben vannak a mi képességeink, melyeket igen is ki kell bontakoztatnunk, mert ezek lesznek a megoldások az oly sokszor megoldhatatlannak tűnő problémáinkra, embert próbáló nevelési szituációkra. Bíznunk kell önmagunkban, mert az Isten üzenete nyilvánvaló, ezek mi vagyunk és ő megadta nekünk a képességet arra, hogy helyt álljunk az Ő csodálatos tervében.

Vendégünk volt még Budapestről a Központi Szemináriumból a nulladik éves kispapjaink is. Mikor megtudtuk, hogy jönnek, soha nem várt készülődés vette kezdetét. Meg akartuk mutatni nekik, hogy mennyire igyekszünk, mennyire szeretnénk jól csinálni azt a munkát, melyet hivatásunknak választottuk.

Szükségünk van rá, hogy mások is jöjjenek és segítsék munkánkat ötleteikkel, tanácsaikkal, észrevételeikkel, de legfőképp értünk felajánlott imádságaikkal. Bevallom, gyakran imáim legvégén elmondom: „Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!”

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum