Érintő – vasárnapi gondolatok Szabó Csaba Péter atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Lk 18,18-27 (szentiras.hu)

Krisztusban Kedves Testvérek!

A várakozás időszakában kalandozva, mintha gyakrabban találkoznánk azzal a lelki igényünkkel, hogy jobbak, szentebbek szeretnénk lenni. A világ minden szíve megindul ilyenkor aktívabban szeretni, és valahogy könnyebb is tanúságot tenni a mondott szeretetről.

De mi, keresztények kell, hogy másként tudjuk feltenni kérdésünket. Kell, hogy elsősorban Isten irányába célozzuk kérdő mondatunkat. Kell, hogy az igaz szeretet által, Isten által tudjunk szeretni.

Mit tegyek, hogy jobb lehessek? Mit tegyek, hogy szent lehessek? Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

Ezzel a kérdéssel indítja a lukácsi evangélium a mai példabeszédet: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus pedig a gazdag kérdésére isteni méltóságával válaszol a kérdő embernek: „Miért mondasz engem jónak?”

A kérdés folytatásában még érdekesebben hangzik Jézustól, hogy egyedül csak az Isten a jó, majd hallhatjuk a parancsok felkérdezését, melyre a gazdag a megtartottam szóval fejezi ki vallásosságát. Krisztus most másról beszél. Krisztus a lelki mélységről beszél. Krisztus arra kíváncsi, hogy az örök élet elnyerésének vágyakozásában csak vallásos dolgokat teszünk vagy hívőkként vagyunk vallásosak?

Ha hitünk mélységének az Isten a szerzője, Jézus a mestere és a Szentlélek a mozgató ereje, akkor képesek vagyunk tudatosítani, hogy ami az embernek lehetetlen, az az Istennek lehetséges.

Érdekes, hogy ezt az evangéliumi történetet pont most kapjuk ajándékba, mert Egyházunk várakozási időszakában, amikor várakozó, vágyakozó szeretettel emlékeztetjük szívünket, hogy Velünk az Isten, akkor az örök életről kezdünk elmélkedni.

Talán még humorosnak is tűnhet, hogy az ember, amíg csak vágyakozik az örök életre, addig az Isten már lépett az ember örök élete felé. Amíg csak gondolkodunk, addig az Isten értünk született meg, és felvette emberi természetünket, hogy ne csak vallásos jámborsággal tudjunk felé közeledni, hanem őszinte, hívő szívvel.

Ha Jézus hív az Ő követésére, tanításának életre váltására, akkor nem jó a kérdésünk! Ma, amikor várjuk az Istengyermek születése ünnepének felelevenítését, akkor a legfőbb kérdésünk az lehetne Jézushoz, hogy Uram, mikor kezdjem? Mikor induljak a Te követésedre?

Az Isten válasza egyértelmű lesz, csak ne lepődjünk meg rajta: Most!
Most indulj, most kezdj el Krisztus útján járni! Most állj fel, és hagyd el minden egyéb elvárásod az Isten felé!

Ő mindent megtett! Most te jössz! Jöjj, és kövesd Krisztust, és ha nehéz, akkor tekints rá, nézz fel rá, és szólj hozzá!

Ámen.

Az elmélkedést meghallgathatja Csaba atyától a különféle podcast szolgáltatóknál:

Nyíregyházi Egyházmegye on Apple Podcasts

Nyíregyházi Egyházmegye/Podcast on Spotify

Nyíregyházi Egyházmegye - YouTube

Szöveg: Szabó Csaba, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye