Az idei utolsó előadás Rókahegyen

Szinte lehetetlen röviden összefoglalni azt a hatalmas tartalmat, ami az előadásban elhangzott. A parancsokról megtanultuk, hogy nem szabad félreértelmezni sem úgy, hogy farizeusi szabálytisztelet legyen bennünk és mintegy „kényszerzubbonyban” érezzük magunkat miatta, de úgy sem, hogy az Isten által adott szabadságot szabadosságként éljük meg.

A katekizmusban azt olvashatjuk, hogy az újszövetségi törvény a kegyelem, a szeretet és a szabadság törvénye. Ebben a szemléletben a parancsok a boldog élet útjának világító útjelzői. Segítenek „egészséges emberré” válni. Az „egészséges ember” fölfelé (Isten felé), befelé (önmaga felé) és kifelé (embertársai felé) is rendben van. És ha meggondoljuk, a tízparancs ebben segít bennünket.

A szeretet parancsát az irgalmas szamaritánus példáján keresztül érthettük meg (Lk 10,25-37). A példabeszéd a felebaráti szeretetről szól. A szeretetről, melyet követnünk kell: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!” De az ősegyház magyarázata szerint ennél többet is jelent.

A megvert ember Ádám, vagyis a bűnbeesett EMBER, az irgalmas szamaritánus maga JÉZUS, Aki az Ige bora és a Szeretet olaja, Aki magára veszi az EMBERT és elviszi a fogadóba, mely az Egyházat jelenti.

A másik szentírási példa (Fil 2,5-11) elvontabb, de erőteljesebben fejezi ki a szeretet lényegét: a szeretet nem érzelem, hanem hitből fakadó akarati elhatározás. Isten szeretete kezdeményező, megbocsátó, szolgáló szeretet. Ezt kell megpróbálnunk követni, de önerőből nem megy, a Lélek segít nekünk.

Az előadó több személyes élménnyel is gazdagított minket, melyeken keresztül jobban megérthettük Isten mérhetetlen szeretetét és irgalmát. Példákon keresztül mutatott rá a szeretet sebeire, hiszen a szeretet és a szenvedés – mely hálátlanságból, viszonzatlanságból, félreértésből, kihasználásból ered – folyton átjárják egymást. Meg kell értenünk, hogy a szeretet szenvedésein keresztül vezet az út a szeretet örömeihez, és ha a sebek fájnak, akkor se forduljunk vissza a szeretet útjáról.

Figyelmünkbe ajánlotta Ferenc pápa Amoris Laetitia című írását, mely a „Szeretethimnusz” (1Kor 13) részletes elemzése és magyarázata.

Végül előadásának befejező részében a karácsony és az édesanyák kapcsolatáról hallhattunk csodálatos gondolatokat. Fantasztikus volt a magzatvíz és keresztvíz párhuzama:

„Magzatvíz nélkül nincs keresztvíz. Mindkét folyadék megszentelt. Az egyik élet-esélyt, a másik örökélet-esélyt adó. Mindkettő Isten ajándéka, rámutat, vele kapcsol össze.”

Az előadás méltó megkoronázása volt az egész évben hónapról hónapra hallott kitűnő előadásoknak, hálásan köszönjük.

Jövőre folytatódik az immár hetedik évad, remélhetőleg ismét rendkívül érdekes, tartalmas előadásokkal.

Szöveg: dr. Obbágy Veronika, fotó: dr. Obbágy Veronika, Zajácz Tiborné

Nyíregyházi Egyházmegye