December 6-án, a koraesti órákban tartotta templombúcsúját a szatmári görögkatolikus egyházközség. A Szent Liturgiát Florin Fodoruţ, a máramarosi püspökség általános helynöke vezette az esperesség papjainak és környékbeli paptársaik koncelebrálásával. Jelen voltak Stan Zsolt, a szatmárnémeti Keresztelő Szent János születése templom parókusa, Simon István kökényesdi, Gajdos László csegöldi, Ivancsó Sándor esperes csengeri, Fisher Eduard a szatmárnémeti román nyelvű hívek esperese, Gorcsa György tokaji, Czier István szatmárnémeti, a Hildegárda templom plébánosa, Vadas Krisztián nagykárolyi/nagyváradi, Kozsán István mikolai és Kudla György sárközújlaki parókusok.
A helynök atya a hívekhez intézet homíliájában Szent Miklós életén és személyén keresztül arra mutatott rá, hogyan és mire tanít minket myra érseke. Miként válik példaképpé életünknek az ő személye, miért annyira fontos és milyen szép megtanulni azt, hogyan kell adni.
„Szent Miklós olyan ember volt, aki azért tudta olyan jól megtanulni ezt, mert be tudta fogadni a mennyei Atyát, és szívében imádta őt igazán. Isten iránti tisztelete annyira eleven volt számára, hogy teljes dinamizmussal élte meg azt, hogy egész léte olyan létezés legyen, amely a mennyei Atyához hasonlít. Isten, az Atya az Úr, – ahogy a zsoltáros mondja – „akié a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója.” (Zsolt 23,1) (...)
„Ő tanít meg mindannyiunkat arra, hogyan legyünk valóban jók. Ugyanis Isten mindent megadott nekünk. Viszont kér is tőlünk valamit. Igaz csak egyetlen napot. A hathoz képest, amit az embernek adott, csak egyet. Hat az egyhez. De ez az egy nap csak az Úr napja legyen, amely „nem az én napom, nem a mi napunk, nem használhatjuk magunknak, mert ez az Úr napja: ez az ő ideje. Hat napot veszünk el az időnkből magunknak, a hetedik napon ebből az időből adunk valamelyest Istennek. Kötelességünk tehát, hogy ezt az időt tényleg Istennek adjuk. Ebben ajkaink áldozatát ajánljuk fel. Arra vagyunk hivatva, hogy hagyjuk el a magunkét, hagyjuk el otthonunkat, lépjünk be Isten otthonába, házába, és ajánljuk fel neki ajkunk áldozatát, a dicséretet és az énekeinket (...) Így tanuljuk meg felbecsülni az ő ajándékát. Amíg nem tudjuk értékelni azt, amit Isten ad nekünk, addig nem fogjuk megérteni hogyan kell nekünk viszontadni.”
A Szent Liturgia végén Pallai Béla parókus bemutatta a jelenlevő áldozópapokat a híveknek, megköszönte a helynök atyának az együtt ünneplést. „Két követ is van ma közöttünk – mondta: Szent Miklós püspök, templomunk védőszentje, Isten szeretetének nagykövete, valamint helynök atyánk, Vasile püspökünknek – a máramarosi egyházmegye hierarchájának, akinek a fennhatósága alá a szatmárnémeti magyar nyelvű görögkatolikusok is tartoznak – a nagykövete."
Végül az ünnepi hangulatot még emlékezetesebbé téve, a Szatmárnémeti Szent Péter és Pál főapostolok templom kórusának karácsonyváró koncertje következett, akik a jelenlévők legnagyobb örömére kántálással örvendeztették meg a híveket.
Mirováláskor Szent Miklós főpap csontereklyecsókjához járulhattak a hívek, valamint Szent Miklós tallért is osztottak emlékbe.
A piros zacskóba csomagolt, három Szent Miklós ikon lenyomatával ellátott Szent Miklós kenyér formájában készített ajándék az Árpád-házi Szent Piroska Nőszövetség újítása, akik ezzel is jelképezni akarták az egyik legismertebb Szent Miklóshoz fűződő csodát, amikor a szent segített a három szegény bajba jutott, eladósorban lévő leány édesapján. A kilenc héten át tartó Szent Miklós Nagykilenced prédikációsorozat kiskönyvecskéjét, a máramarosi görögkatolikus püspökség szerkesztésében kiadott magyar nyelvű falinaptárt és a parókia Nikolaosz ikon-naptárt is megvásárolhatták az érdeklődők.
Szöveg: Pallai Béla, fotó: Szmutku Brendon
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |