Thoguhts about a pilgrimage

„Ó ha most mindent itthagynék,/mennék a csillag után,/mint rég a három királyok/betlehemi éjszakán!”

– mondta Babitcsal együtt a nyíregyházi székesegyház parókiájának maroknyi, lelkes csoportja egy december közepi szombat délutánon. S ha nem is mondták ki ezeket a szavakat, de meghallgatták a verset, melyben így fogalmaz a költőóriás Csillag után című versében.

A parókus, Szabó Tamás pasztorális helynök atya, valamint Kocsis Dániel és Szabó Csaba Péter atyák, székesegyházi szolgálattevők harmadjára hívták karácsonyt megelőző, rövid zarándoklatra a közösséget. A városból való kiszakadás csönddel, a kísérők irodalmi gyöngyszemekkel ajándékozták meg a megjelent harminc zarándokot. „A három királyok útján” idén ezek is útjelző csillagokká váltak a közösségi délutánon.

Nyíregyháza határában parkolunk le a Sóstói erdő egyik bejáratánál. Még világos van, de már nem olyan sokáig. Egy órával ezelőtt nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. Ha kitartó marad a havazás, más arcát mutatná az erdő. De az enyhe hőmérséklet miatt hó nincs, csak a talaj lett sáros. Talán ennek is köszönhető, hogy a tavalyi létszámhoz képest most kevesebben vállalkoznak az útra. Mielőtt a szürke fák közé lépünk, Szabó Tamás atya üdvözöl minket. Elmondja, hogy paptestvéreivel közösen arra gondoltak: idén vezessenek az irodalmi csillagok is kicsit utunkon. Ez azt jelenti, hogy a megállóknál verseket, novellákat fogunk hallani.

A vasúti átkelő mellett, ahol gyülekezőnk volt, Tamás atya arról beszél, mi ennek a zarándoklatnak a célja: el- és kiszakadni a nagyváros zajából – egy vonat zakatolás nyomja el szavait –, megérkezni a csendbe. Nem a némaságba, mint kiderül, hanem abba az áldott állapotba, ahol meghalljuk önnön gondolatainkat, meghallgatunk másokat és talán az Isten szavát is.

A zarándokfeszület helyett egy fára fémcsillagot rögzítettek, kontúrján végigfut a fényfüzér, melyet elinduláskor bekapcsolunk. Ő megy elől és vezet minket. Két gyermek és egy felnőtt „vállára aranyos palástot terít” (Mécs László), fejére koronát rak. Ezek, ahogy a csillag vitele is, bárkit megtalálhatnak a társaságban, ha akarja...

A verses megállók során a gyermekek különválva játékos feladatokat kaptak.

Nem énekelünk Mária-énekeket, nem mormolunk imákat, csupán sétálunk és követjük a gyermekek vitte csillagot, melyet egyikőjük így nevez el: „csillagbusz”. S mi, többiek felszállunk erre a csillagbuszra.

Hallgatjuk egymást – ismeretlen ismerősök, s személyes történteket, terheket rakhatunk le a beszélgetésekben vagy a szépirodalom és az erdő jótékony sűrűjében. Az út végén egy jászol vár.

A jászolban a szalmán fekvő Kisjézus. Mézeskalács. Forró tea. Csillagszóró fénye a ránk boruló alkonyatban.

Egy egyszerű séta harmincadmagaddal az erdőben. Egy egyszerű (szerep)játék. Néhány vers, a végén rövid énekszó, innivaló s egy kis harapnivaló. Ennyi volt tervben szombaton délután Nyíregyháza határában.

Ha akarod, ennyi marad. Vagy tekinthetsz rá egy másik nézőpontból is. Mert akkor így nézne ki a történet:

zarándoklat egy maroknyi Krisztus-váró hívővel, akik a három napkeleti király csillagot szem előtt tartó utazását követve indultak el, hogy megtalálják a Kisjézust, hogy az erdő csendességében megszülessen bennük a karácsonyi ünnepvárás csodája.

Kapcsolódó:

A három királyok útján jártak Nyíregyházán

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye