Érintő - vasárnapi gondolatok Egri Tibor atyával

Szent István Társulati Biblia - Lukács evangéliuma - Mt 1,1-25 (szentiras.hu)

Krisztusban szeretett Testvéreim!

Karácsony előtt néhány nappal Anyaszentegyházunk az ószövetségi atyákat ünnepli. Ilyenkor pedig Jézus Krisztus nemzetségtábláját, valamint születésének történetét olvashatjuk el Szent Máté evangéliumából. A Szentírási szakasz nem csupán kézzelfogható módon készít fel bennünket a közelgő ünnepekre, hanem egy nagyon fontos dolgot is a szívünkbe vés: nem feledkezhetünk el soha a gyökereinkről. 

Szinte nem telik el hónap úgy a parókián, hogy telefonon, vagy személyesen ne keresne fel valaki, aki a családfáját, őseinek történetét kutatná. Ilyenkor mindig szívesen lapozom át anyakönyveink megsárgult lapjait. Aztán milyen öröm és megkönnyebbülés, ha megtaláljuk a keresett ősöket, rokonokat. Ha megtaláljuk a gyökereket. Ha látjuk, hogy honnan jöttünk, kik voltak azok, akik már régen elköltöztek, hazataláltak, ám mégis, talán évszázadokon keresztül is, de bennünk élnek tovább. Ilyenkor válik érzékelhetővé, hogy mennyire összetartozik emberi életünkben a három idősík: a múlt, a jelen és a jövő. 

De miért is fontos a múlt? Mondhatnánk azt – ahogy sokan meg is fogalmazzák –, hogy a múlttal nem kell foglalkozni, mert az már elmúlt. Mögöttünk van. Halott. Ezzel kapcsolatban nekem egy régi emlékem jut eszembe. Be kell, hogy valljam, nagyon szeretem a csípős paprikákat. El is határoztam, hogy kiskertünk végében egy védett helyen saját kis paprika-oázist hozok létre. Lelkesen gyökereztettem a magokat, megfelelő időben kiültettem a palántákat és vártam, hogy mikor élvezhetem a termést. Ám kiderült, hogy volt, aki nálam is jobban szerette a paprikát – mégpedig a földben lévő kártevők. A várva-várt termés helyett csak elszáradt palánták maradtak, mert a gyökerüket elrágták a földben élő „gonosztevők”. Gyökér nélkül pedig nem élhettek, nem hozhattak termést. Valahogy így van ez velünk, emberekkel is. Ha elfelejtjük, haszontalannak és értéktelennek tartjuk múltunkat, gyökereinket, akkor lassan, de biztosan mi is elszáradunk. Mert mit is adnak gyökereink? Egyrészt támaszt és biztonságot: a múltunk ismerete és elismerése nélkül nincs mibe kapaszkodnunk. Nincs, ami az élet földjébe plántálna bennünket. Lehet, hogy szép és impozáns lombkoronát növesztünk, látszólag szemre tetszetősök és sikeresek vagyunk, de az első nagyobb vihar a földre dönt bennünket. Mert nincs mivel és nincs mibe kapaszkodjunk.

Amellett, hogy gyökereink támaszt adnak, van egy másik, szintén nem elhanyagolható feladatuk, mégpedig az, hogy táplálékkal látják el az egész növényt. Emberi tapasztalat, hogy táplálék nélkül elsorvadunk. Így van ez a testünkkel és a lelkünkkel is. A legmegfelelőbb táplálék pedig az, ami a múlt tapasztalataiból, a gyökereinkből ered. Akkor is, ha múltunk nem csupán édes és tápláló eledellel, hanem sok botlással és keserű kenyérrel van tele. De ezek is mi vagyunk, Kedves Testvéreim! Emberségünk jó és rossz döntéseinkből, hibáinkból és erényeinkből, botlásainkból és újrakezdéseinkből áll össze. És van egy hírem: jelenünk és jövőnk is ezekből adódik. És ha igazi, teljes életet akarunk élni, akkor tanulunk a múltunkból, teszünk és javítunk a jelenben, hogy a jövő szebb és teljesebb lehessen.

Ami pedig talán a legfontosabb, hogy figyelmünket mindig – nem csak karácsonykor – a betlehemi jászolra irányítjuk. Oda, ahol a múlt, a jelen és a jövő egyszerre van jelen. Hiszen

a Megszületett Isten-gyermek azért jött, hogy a múlt botlásait saját személyében eltörölje. Azért lett emberré, hogy már a jelenben értéke és értelme legyen az emberi cselekedetnek. És ezzel már itt a földön megmutatta egy teljesebb, emberibb és istenibb jövő lehetőségét, amelyben Isten kegyelmébe gyökerezve ágaink egészen az égig érhetnek!

Ámen

Indexfotó:
A Città Rodrigo székesegyház homlokzata az Ószövetség főszereplőivel. - Fotó: Shutterstock

Szöveg: Egri Tibor, fotó: zarandok.ma

Nyíregyházi Egyházmegye