Megnyitották a jubileumi szentévet a Nyíregyházi Egyházmegyében

A még 2024 májusában meghirdetett 2025-ös szentév idén december 24-én, a vatikáni bazilika szentkapujának megnyitásával vette kezdetét. Hagyományosan huszonöt évente hirdeti meg a pápa a szentévet, a különleges kegyelem megélésének lehetőségét.  

Spes non confundit – A remény nem csal meg: ezt a címet viseli a szentévet meghirdető pápai bulla, melyből Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök is idézett 2024. december 29-én a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya római katolikus társszékesegyházban, ahol a Nyíregyházi Egyházmegye csaknem teljes papsága és hívek is szép számmal összegyűltek.

Krisztus Evangéliumban elhangzó szavai után („Én vagyok az út, az igazság és az élet” Jn14,6) Ábel atya az alábbi részletet olvasta fel a pápai bullából:

„Spes non confundit. »A remény nem csal meg« (Róm 5,5). Pál apostol a remény szellemében intézte ezeket a bátorító szavakat a római keresztény közösséghez. A remény a közelgő jubileum központi üzenete is, amelyet egy ősi hagyomány szerint a pápa huszonöt évente hirdet meg. Gondolataimmal a remény összes zarándokához fordulok, akik Rómába utaznak, hogy megtapasztalják a Szentévet, és mindazokhoz, akik, bár nem tudnak eljutni Péter és Pál apostolok városába, de helyi templomaikban ünneplik azt. Legyen a jubileumi szentév mindenki számára a valódi, személyes találkozás pillanata az Úr Jézussal, üdvösségünk »ajtajával« (vö. Jn 10,7.9), akivel kapcsolatban az Egyháznak az a feladata, hogy mindig, mindenütt és mindenkinek hirdesse, mint a mi »reménységünket« (1 Tim 1,1). Mindenki tudja, mit jelent reménykedni. Minden ember szívében ott a remény, az eljövendő jó dolgok iránti vágy és várakozás, annak ellenére, hogy nem tudjuk, mit hoz a jövő. Még így is, a jövővel kapcsolatos bizonytalanság időnként ellentmondásos érzéseket szülhet, a reményteljes bizalomtól az aggodalomig, a derűlátástól a szorongásig, a szilárd meggyőződéstől a tétovázásig és a kétségekig. Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik csüggedtek, pesszimisták és cinikusak a jövőt illetően, mintha semmi sem hozhatna számukra boldogságot. Legyen a jubileum mindannyiunk számára lehetőség arra, hogy megújuljunk a reményben.”

A bulla eredeti nyelven itt olvasható: Spes non confundit - Bull of Indiction of the Ordinary Jubilee of the Year 2025 (9 May 2024) | Francis

A hierarcha a Szentatya szavaival indította útra az egyházmegyét, mint a remény zarándokait, akik hosszú menetben a római katolikus templomból indultak el a görögkatolikus Szent Miklós-székesegyház felé. A processzió élén a tömjénező után egy régi körmeneti kereszt mutatta az utat, a székesegyház két mellékoltárának ikonjai, egy Szent Miklós-ikon és a pócsi könnyező ikon másolta, valamint az evangéliumos könyv.

Ezeket a helynök atyák vitték: Szabó Tamás pasztorális helynök, dr. Gánicz Endre főhelynök, Horváth Tamás bírósági helynök és Halinda Gyula ökonómus atyák. Ábel püspök atyát és asszisztenciáját az egyházmegye csaknem valamennyi papja követte a hívekkel együtt, akik az egyes parókiákat is képviselték.  

A székesegyház bejáratánál újabb imák kíséretében a körmeneti kereszttel Ábel atya megnyitotta a székesegyház kapuját, egyben a jubileumi szentévet a Nyíregyházi Egyházmegye számára.

A templomban kezdetét vette egy vízszentelési szertartás, melyet a főpásztor végzett. Az ezt követő Szent Liturgia abból a szempontból is különleges volt, hogy ennyi sok paptestvérrel együtt Ábel atya püspökké szentelése óta nem celebrált liturgiát.

Prédikációjában a főpásztor – az ünnepélyesen elhelyezett körmeneti kereszt mellett állva – a régi körmeneti keresztről osztotta meg elsőként gondolatait a jelenlévőkkel:

„Ezt a keresztet választottam a jubileumi évünknek a szimbólumává, jelképévé, hogy végigkísérje a jubileumi évünket. Ez előtt a kereszt előtt hódolunk, mely elődjeinknek is reményt adott: a kereszt a Nyíregyházán épült első, több száz évvel ezelőtt épült fatemplomból való, melyet a hívek sok-sok körmeneten és egyéb szertartásokon követtek, s ez az egyetlen emlék, mely megmaradt abból a fatemplomból. Ez a kereszt, mintegy összekapcsol bennünket eleinkkel, akik a kereszt mögött zarándokoltak, és Istenbe vetett hittel reménykedtek.”

A kereszt az ikonosztázion előtt lesz egész évben, s tekinthetünk rá úgy, mint a jubileumi év kegyelmeinek forrására.

A főpásztor a Szentatya szentévi bullájából a keresztre vonatkozó részeket idézte: „a remény a szeretetből születik, és a Jézus keresztfán átszúrt szívéből fakadó szereteten alapul. »Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Róm5,10« – olvashatóak az iratban Szent Pál szavai magyarázatképp.  

Azt a különleges egybeesést is elárulta, hogy a székesegyház jelenlegi parókusa, Szabó Tamás pasztorális helynök atya még káplán korában bukkant az egykori jubileumi keresztre, s most ő vihette a menet élén.

Ennek az ünnepnek másik mozzanata a vízszentelés-keresztség, mely a mi keresztségünkre emlékeztet: arra, hogy mindannyiunknak Isten gyermekeiként kell élni életünket.  

„A keresztség nemcsak szertartás, amely jelen van az életünkben, hanem feladatot is bíz ránk” – mondta Ábel atya.

Ahogy Ferenc pápa fogalmaz: »a keresztény remény nem csal meg és nem okoz csalódást, mert abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy semmi és senki sem választhat el minket Isten szeretetétől. […] A remény ereje töltse be jelenünket, miközben bizakodva várjuk Urunk Jézus Krisztus visszatérését, akit dicséret és dicsőség illet most és minden eljövendőben«.

Tanúságtételünk által a remény mindazok felé terjedjen, akik vágynak rá. Ahogyan életünket éljük, azzal mondjuk el, hogy az Úrba vetett remény végig elkísér.

Ferenc pápával együtt buzdította Ábel püspök a jelenlévő híveket és paptestvéreket, hogy jó példával járjanak elöl, s különösen ebben az évben tanúságot tegyenek Isten kegyelméről. Ehhez pedig bűnbánatot kell tartani és másokat is bűnbánatra, megújulásra sarkallni.

 „Ne legyünk restek a bocsánat kérésre!” – szólított fel mindenkit, s maga is bocsánatot kért paptestvéreitől, s egyházmegyéje nevében mindazoktól, akik kiábrándultak az egyházból.

Papként és keresztény emberként is mindannyian követünk el hibákat, és ezzel meg tudunk másokat bántani, rossz cselekedeteink másokban megrendíthetik az Istenbe vetett bizalmat és a reményt – magyarázta. Idén próbáljuk azt visszaadni minden embernek, akivel csak találkozunk – kérte.

„A bűnbánat és bűnbocsánat mellett próbáljunk meg a Jóistennel is kiengesztelődni” – ezt zarándoklatok formájában is megtehetjük. S a szentévben nemcsak Máriapócsra, hanem a székesegyházban egy éven keresztül kihelyezett kereszthez is lehet zarándokolni engesztelődésképp – erre hívta fel a figyelmet a főpásztor.

„Legyen ez a jubileumi év mindannyiunk számára a kegyelemnek az éve!” – zárta beszédét.

A paptestvérek a székesegyházról készített kiadványt vihették magukkal ajándékba, s az üzenetet, melyről Ferenc pápa szavai nyomán Ábel püspök is beszélt: 2025 – a remény éve.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye