A szenteltvíz szentségi életünk előmozdítását szolgálja – vízkereszt a Szent Miklós-székesegyházban

Január 5-én, az ünnep előestéjén az esti Szent Liturgia után alkonyati istentiszteletet tartottak nagy vízszenteléssel. Jézus Krisztus megkeresztelkedik a Jordánban, ezáltal megszenteli a vizet: ezt jeleníti meg a templomokban vagy a folyóknál végzett vízszentelés szertartása. Az ünnep már nevében – Úrjelenés (gr. epifánia) – elárulja, hogy ugyanakkor vízkereszt több, mint a víz megszentelése. Arra emlékezünk, hogy először nyilatkoztatja ki magát a Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek.

„A vízszentelés mintegy belépő, előkészület a szentségekhez való járuláshoz” – magyarázta a szertartás jelentőségét prédikációjában Ábel püspök.

Krisztus nyilvános működése is a keresztelkedésével vette kezdetét, a mi életünkben is krisztusi, keresztény voltunk a keresztséggel indul, mely során szenteltvízzel történik a keresztelés.

„Így tehát a szenteltvíz szentségi életünk előmozdítását szolgálja; előkészíti a szentségek vételét és a Krisztussal való találkozást” – fogalmazott a főpásztor.

A Szent Miklós-székesegyházban az ünnepi vecsernyét Halinda Gyula ökonómus atya vezette; a vízszenteléskor, melyet a hierarcha végzett, Ábel atya mellett imádkozott dr. Gánicz Endre főhelynök atya, a székesegyház szolgálattevői, Kocsis Dániel atya, Szabó Csaba Péter atya, Gánicz Tamás irodaigazgató, diakónus és Zoltán György fődiakónus atyák, valamint az asszisztencia. A kántori szolgálatot a papnövendékek végezték, a hívek között a növendékpapság és a szemináriumi elöljárók is helyet foglaltak.

A szertartás során az esemény jelentőségét hangsúlyozó, megfontolásra érdemes imaszöveg is elhangzik:

„Ma az emberi nem vétkei a Jordán folyó hullámaival mosatnak le. Ma megnyittatik az emberiség számára a paradicsom s az igazság napja ragyog fel nekünk. Ma a Mózes idejebeli keserű víz édes vízzé válik. Ma a régi siránkozástól megszabadulunk, s mint új Izrael üdvözíttetünk. Ma a sötétségből kivezettetünk s az istenismeret világossága villan fel nekünk. Ma levetkőzzük bűnös voltunk szakadozott ruháit és az ártatlanság új köntösébe öltözködünk. Ma a tenger sósvizei az Úrjelenés által forrásvízzé változnak át. Ma a világ ködhomálya Krisztus Istenünk megjelenése által eloszlik és minden teremtményre mennyei világosság árad, ma az egész természetre felülről jövő világosság ömlesztetik. Ma a tévely eloszlattatik s Urunk megjelenése a mi üdvösségünk útját munkálja. Ma a lelki ünnepet ünneplőknek az anyaszentegyház szent és igaz hite nyilváníttatik ki. Ma a mennyeiek a földiekkel együtt ünnepelnek és az alant levők a fent levőkkel közös imáikban társalognak. Ma örvendezve vígad az igazhívők szent és zengedező kara. Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. Ma a „hajlíthatatlan Uralkodó” saját szolgája előtt hajtja meg fejét, hogy a szolgaságból kiragadjon minket. Ma szereztük meg a mennyek országát, mely országnak soha sem lesz vége. Ma a föld és a tenger osztozik örömünkben és a világ vígassággal telik meg. Láttak téged Isten a vizek, láttak téged a vizek és féltek. (Zsolt 76,17) A Jordán visszafordult, látván az Istenség tüzét testben alászállani és habjaiba bocsátkozni. A Jordán visszafordult, látván a Szentlelket galamb képében az égből leszállani és rajtad maradni. A Jordán visszafordult, látván a „láthatatlant” a megtestesült Teremtőt, a mindenség Urát, szolgai alázatban. A Jordán visszafordult és a hegyek megrendültek, látván testben az Istent. A felhők szózatot adtak, csodálkozván a világosságtól jövő világosság felett s igaz Istentől született igaz Isten felett. Ma a Jordánban az Úr ünnepét üljük, ki az engedetlenségből származó halált, a csalárdság fullánkját és a pokol bilincseit e folyam habjaiban süllyesztette el, és a világnak az üdvözülés keresztségét ajándékozta; azért én is, a te bűnös és méltatlan szolgád, a te tényeid nagyszerűség hirdetvén, félelemtől áthatottan, töredelmességgel kiáltok hozzád:

Nagy vagy te Urunk és fölségesek a Te műveid és nincsen szó, mely elégséges volna a te csodatételeid magasztalására!”

A szentelés után a főpásztor ivott a szenteltvízből és meghintette a szenteltvízzel a székesegyházat, valamint a jelenlévőket.

A megszentelt vízből saját, vagy a templomban kapható üvegekben mindenki vihetett haza otthonába.

Vízkereszt ünnepét követően elkezdődnek a házszentelések is: mindenki kérheti az illetékes atyánál saját hajlékának megszentelését.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye