Házszentelést tartottak a Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthonában – képriport

Házszenteléskor – szokás szerint – még karácsonyi díszbe öltözötten fogadja az áldást a családi ház, az épület, az intézmény, s az ott élők, szolgálatot teljesítők.

A Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthonában a házszentelésre érkező atyákat Macsuka Bernadett intézményvezető, valamint munkatársai a nagy aulában várták.

A feldíszített karácsonyfa, égősorok, mennyezetről lelógó papírcsillagok és -angyalok – karácsony pompájának nyomai – nem csak a közös terekben voltak jelen, ahol a házszentelés imáit mondta el Szabó Tamás helynök atya, Trella Tibor atya, az intézmény lelki vezetője, valamint Zoltán György fődiakónus atya. Csaknem minden lakószoba – egy egész életet összesűrűsítő kicsiny élettér – jelezte még a Kisjézus születésének örömét, s ahol már nem voltak díszek a szobában, a vallásos lelkületetről a feszületek, rózsefüzérek, Mária-képek tanúskodtak.

A különféle színekkel (pl. óarany) elnevezett szárnyakban a lakók izgalommal készületek erre a látogatásra. Ha mégoly gyorsan is történt a házszentelés, hiszen a szentelő mind az 56 kétágyas apartmant végiglátogatta, s csupán néhány kedves szó, kézszorítás erejéig találkozott egy-egy „házigazdával”, nyoma ott maradt a falakon, a lélekben.

Erről beszélt Tamás atya is a házszentelés szertartásán a gondozóknak, munkatársaknak: „a most a falakra került szenteltvíz nyomai holnapra már nem látszanak. Épp ilyen a szeretet is: nem látszik, nem hallatszik” – mondta a helynök. Olykor azonban felvillan ennek a szeretetnek az ereje.

Ahogyan a munkatársak gondoskodása is „láthatatlan”, s megbújik mindennapi feladatok sokasága között: a simogatások, a mosolyok, az idős ellátottakhoz való odafordulások nyoma megmarad. És így szeret minket az Isten is: láthatatlanul, hallhatatlanul körülölel minket szeretetével, hogy ennek nyomán mi is szeretni tudjunk.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye