Isten senkiről sem mond le – Névadót és házszentelést tartottak a nyírszőlősi lakásotthonokban

Nyíregyháza-Nyírszőlős településen működik a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény I. számú lakásotthoni szakmai egysége: négy ház – három lakásotthon és egy születések háza – gondoskodik itt a nevelésbe vett kiskorúakról, vagy utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőttekről, valamint az ő gyermekeikről, összesen negyven főről.

Az elmúlt években ezek közül három ház teljeskörű belső felújításon esett át, a negyedikben hamarosan ugyanez várható, de újítás itt is történt: új közösségi kuckóval bővült, mely be tudja fogadni a többi lakásotton lakóit is személyes beszélgetésekre, meseterápiás foglalkozásokra, közösségi összejövetelekre.

A felújítási munkálatok lezárultával – festés, bútorcsere, csempézés, fürdőszoba felújítás stb. – a januári házszentelés időpontját jelölték ki a lakásotthonok névadó ünnepségének is.

Január 9-én Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök és Szemán László atya, az I. számú lakásotthoni szakmai egység lelki vezetője az egységben dolgozó szakmai vezetőkkel, fejlesztőpedagógussal, pszichológussal, a gyermekvédelmi intézmény vezetőjével, Erdei Sándorral, valamint Nagyné Loránt Andrea Katalinnal, a szakmai egységek vezetőjével közösen járta végig a házakat.

A meghívottakat Hegyes Tibor Pálné gyermekotthonvezető, szakmai egység vezető köszöntötte az első helyszínen, a születések házában. „Az átalakítás célja a barátságosabb, biztonságosabb és élhetőbb környezet megteremtése volt, hiszen a megfelelő környezet biztosítéka az öntudatos felnőtté válás folyamatának – mint mondta. Otthonosabbá váltak a házak, ahol könnyebben tanulhatnak, játszhatnak és megélhetik a boldog pillanataikat a gyermekek. A modernizált terek, a praktikus újítások hozzájárulnak a mindennapok kényelméhez és a közösségi élet fejlőéséhez” – fogalmazott a gyermekotthonvezető, aki megköszönte az egyházmegye támogatását mindebben.

A munkatársak és gyermekek együtt imádkoztak és megtartották a névadó ünnepséget, melyen a gyermekek műsorral készültek László atya és a nevelők vezetésével. Mind a négy helyszínen finomságokkal kínálták meg a főpásztort és a vendégeket, az egyik házban vacsorát szolgáltak fel, melyet közösen fogyasztottak el a felnőttek és gyermekek. Ez az asztalközösség lehetőséget kínált a mélyebb beszélgetésekre is, az oldottabb légkör megteremtésére.    

Az imaóra után a gyermekek és nevelők minden helyszínen ismertették a választott névadó szent életét; a választás okáról is szó esett és arról is, mit taníthat az adott szent életpéldájával az itt élőknek, hiszen ez alapján döntöttek a névadó szent mellett. Szent Rita, Szent Anna és Szent Ilona védi e naptól az egyes házakat, közbenjárásukért méltán könyöröghetnek ezentúl az itt élők – ahogyan erre a főpásztor is utalt gondolataiban.

Az Istenbe vetett hit erőt ad, a kitartásra válasz érkezik az Úrtól, s olyankor mintegy beteljesedik hitünk – tanítja Anna példájával nekünk, mondta Ábel püspök atya a Szent Anna-házban, s azt kívánta, hogy Szent Anna oltalma alatt lelkileg megerősödött életet tudjanak élni a gyermekek a kisbabáikkal, valmaint az itt szolgáló nevelők-gondozók.

A „lehetetlen” ügyekben, reménytelen helyzetekben segítő Casciai Szent Rita élettragédiáinak ellenére türelmes, kedves és szelíd volt. Minden megváltoztatható, csak meg kell találni a változás nyitját, Isten senkiről sem mond le – tanítja Rita.

Szent Ilona egész életét kitöltötte a krisztusi szeretetből fakadó jóság, a tenni és segíteni akarás. Ha szívünkben Krisztus él, minden körülményben tudunk adni: nemcsak anyagi javakat, hanem szeretetet, szívjóságot, elfogadást, megbocsájtást. Ha valami baj adódik, nem az egész életünk válik reménytelenné. Meg kell találnunk az új célt, mely segít a továbblépésben. Ha van komoly célunk és erős elhatározásunk, akkor a kívülről érkező megpróbáltatások sem tántoríthatnak el – tanítja a szent.

A gyermekek régi ismerősként üdvözölték Ábel atyát és a vendégségbe érkező munkatársakat, ölelés, kézfogás, mosoly kísérte a felnőtteket a délutántól késő estig tartó körút során Nyírszőlősön.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye