Papi jubileum a Partiumban

Február másodikán délután kettős ünnepre harangoztak a kökényesdi templomban. Egyrészt Jézus találkozása Simeonnal, Urunk templomba történő bemutatása ünnepén az alkonyati istentiszteletre hívott a harangszó, másrészt Szemák Miklós atya papszentelése 25. jubileumára. A hívek nagy meglepetésére az ünnep magasztosságát emelő számos áldozópap, s nem utolsó sorban két főpásztor jelenléte is szokatlanul egyedivé tette az eseményt. Ünnepelni érkeztek határon innen és túlról áldozópapok, diakónus, papnövendék, kántorok, hogy a máramarosi megyéspüspök Vasile Bizău és a miskolci Orosz Atanáz püspök atyákkal együtt, több száz hívő jelenlétében imádságos együttlét keretében adjanak hálát jubiláló paptársuk papságban eltöltött 25 év kegyelmeiért.

A főpásztorokat köszöntő, ünnepélyes bevonulást követően hangzatos énekkel vette kezdetét a vecsernye, amelynek csodálatos dallamai, különlegesen szép, sajátosan helyi hanglejtésekkel díszített énekversei, megható hangulattal töltötték be a templomot. A zsoltározás, majd ismételt könyörgések után felcsendültek az ünnep sztihírái, majd ismét könyörgések és következett az ünnepi szentbeszéd, amelyet Simon Cornel főesperes atya mondott. Ebben az ünneplést és hálaadást egybefonva emlékezett meg arról, honnan indult Miklós atya papi pályája. Az áldozópap liturgikus ruhákba történő beöltözésének imádságaiban található örvendezés, igazság, fedhetetlenség, kegyelem, értelem szavakat kiemelve mutatott rá milyennek kell lennie a papnak, akit az Isten alkalmassá tesz arra, hogy hirdesse, Krisztust, aki „legyőzte a halált és feltámadt, hogy Vele együtt mi is feltámadjunk.”

Az esti istentisztelet folytatódó részében újra a hívek csodálatos éneklése, a jól ismert „Add Urunk, hogy ez estén…”, előverses sztichirák, s végül az agg Simeon éppen aktuális imája, a „Most bocsásd el Uram …” következett.

Elsőként Atanáz püspök atya köszöntötte az ünnepeltet. Példaként elevenítette fel az Szemák Miklós atya papszentelésének emléknapját, a Három Püspök ünnepét, azokat a főpapokat, akik mindhárman „egyöntetűen vallották, hogy a papság a szeretetnek a különleges titka.” Az isteni meghívás és az áldozópap mindennapi oltárcsókjának viszontválaszában megnyilvánuló szeretetkapcsolat lényegét kiemelve, emlékeztetett minden jelenlévőt Miklós atya papi primiciás jelmondatára, amely folyamatosan aktuális, hogy a szeretet, ne csak szavakban nyilvánuljon meg, hanem tettekben és a teljes igazságban. Tanácsában Szent Pál apostol szavaival arra kérte az ünnepeltet, hogy: „Továbbra se hanyagold el a kegyelmet, amelyet a prófétai szó által a kézfeltételben kaptál. Erre legyen gondod, erre törekedj, hogy előhaladásod mindenki előtt ismertté legyen.” (1Tim 4,9-15)

Vasile megyéspüspök atya az ajándékba kapott ünnepért adott hálát, amelyben, a megszentelt élet napját és Miklós atya papi szolgálatban eltöltött éveit emelte ki. Örömét fejezte ki, hogy jelen lehet az együtt ünneplőkkel, és jó egészséget, valamint további hosszú szolgálatot kívánt Miklós atyának. Kihangsúlyozta, hogy „a papság egyszer kapott adomány, amely eltörölhetetlenül s mindenkorra a lélekbe vésődik és Isten országába is magunkkal visszük ezt az ajándékot. A Szentlélek ajándékát nem lehet visszavenni. (…) Ezt az ajándékot cserépedényben, mint kincset hordozzuk magunkban. A papságnak ez az ajándéka a mi emberi gyarlóságunkon is átmegy, s ezért mindig szükségünk van támogatásra. (…) Nagy érték ez az egyház számára is, hisz vannak jó és odaadó keresztények, akik családtagként támogatják az értük imádkozó, őket szolgáló papságot.” Simeon szavait idézte, aki imádságban várta a templomban, hogy Isten ígérete beteljesedjék. Arra emlékeztet mindenkit és Miklós atyát is, hogy várnia kell Isten ígéretére, de addig is méltó fiának kell bizonyulnia, aki munkálkodik és szent szolgálatban végzi Krisztustól kapott feladatát. Az előttünk álló, következő papi jubileum ünneplésével kapcsolatban arra buzdított, hogy „Krisztust mindig a szívünkben, a karjainkban, az elménkben kell hordoznunk, hogy erőt adjon nekünk, és ugyanakkor odaadással és hűséggel kövessük őt.” Végezetül egy Istenszülő ikont ajándékozott az ünnepeltnek, kérve a Boldogságos Mindenkor Szűz Istenszülő Máriát, hogy tartsa meg Miklós atyát jó egészségben, és adjon Egyházának fényes és hosszú napokat, erőben és örömben!

Szmutku Melinda a csedregi hívek részéről köszöntötte Miklós atyát. Megemlékezett a pár napja tartott ezüstmiséről és a hívek nevében köszönetét fejezte ki neki a csedregi szolgálatért, hálával gondolva vissza a közösségért tett áldozatos munkáért, hogy az elmúlt 25 évben hozzájárult a hívek lelki gyarapodásához, közelebb vitte a híveket a Jóistenhez. „Ezért tartsa meg egészségben, hogy a jövőben is hasonló lelkesedéssel folytassa a rábízottak lelki gyarapodásáért végzett tevékenységét.” Kösznőjét egy saját versben megfogalmazott imával zárta.

Pallai Béla a papság nevében egy a főpásztorok és minden jelenlévő paptestvér, diakónus, papnövendék kézjegyével és görög nyelven írt felirattal ellátott emléklapot nyújtott át az ünnepeltnek valamint egy betegellátó-és útikészletet: „Áldj meg és szentelj meg minket, Uram, tartsd meg őt sokáig.”

A temlomi szertartás az ezüstmisés Miklós atya áldásával, majd éltetések és himnuszok éneklésével zárult. A híveket a templom előtt felállított asztaloknál szeretetvendégség fogadta, a meghívott vendégek a közelben lévő, ünnepi díszekben pompázó fogadóban, fehér asztalnál folytatták az ünneplést.

Szöveg: Pallai Béla, fotó: Szmutku György

Nyíregyházi Egyházmegye