Velünk az Isten! – Keresztes Szilárd aranyjubileuma

Keresztes Szilárd 1975-1988 között segédpüspökként, majd húsz éven át, 2008-ig hajdúdorogi megyéspüspökként és miskolci apostoli kormányzóként szolgálta a görögkatolikus egyházat. A rendszerváltás időszakától kezdve számos új intézmény létrehozása, templom, parókia építése és felújítása, és mindenre kiterjedő figyelmével végzett áldásos munkássága révén a magyar görögkatolikus egyház folyamatosan fejlődött. Számos hazai és nemzetközi jelentőségű eseményt szervezett, amelyek közül a legjelentősebb Szent II. János Pál pápa 1991-es magyarországi útja, melynek során a Szentatya Máriapócsra és Nyíregyházára is ellátogatott.

A székesegyház, amelyhez számos módon kapcsolódik Szilárd püspök élete, zsúfolásig megtelt a meghívott vendégekkel és a hívekkel. Dudás Miklós püspök 1955-ben itt szentelte pappá, 1960-tól segédlelkészként és kántorként, 1970-től pedig nyíregyházi parókusként és székesegyházi kanonokként szolgált itt. Végül napra pontosan ötven évvel ezelőtt, 1975. február 8-án itt szentelte püspökké Timkó Imre hajdúdorogi megyéspüspök Szegedi Joáchim kőrösi és Cserháti József pécsi megyéspüspökökkel együtt.

Az aranyjubileumon együtt ünnepelt Keresztes Szilárddal Michael W. Banach apostoli nuncius; a Görögkatolikus Metropólia mindhárom főpásztora, valamint Ternyák Csaba egri és Udvardy György veszprémi érsek, Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke és a püspöki kar számos tagja. A környező országok püspökei közül jelen volt Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök és Nil Luscsak munkácsi görögkatolikus segédpüspök.

A Szent Liturgiát Szilárd püspök vezette. Az asszisztenciát a nyíregyházi görögkatolikus szeminárium papnövendékei adták, akik a kántori szolgálatot is ellátták. A görögkatolikus papságból több mint százan vettek részt az ünnepen.

„Istenszülő Szűz Mária! Keresztények reménysége, védelmezd, őrizd és üdvözítsd a tebenned bízókat!

Igazlelkű, elaggott Simeon, fogadd és emeld karjaidra a kisded Jézust, a szeplőtelen Szűzanya szülöttjét!

Nem az aggastyán tart engem, hanem én tartom az öreget, ki tőlem kéri végső feloldozását.”

Az Istenszülő himnuszából imént idézett szavak azért is különösen időszerűek, mert püspökszentelésének 50. évfordulóját ünneplő Szilárd püspök 25 évvel ezelőtt ugyanezen szavakkal kezdte az akkori visszaemlékezését, s így tett Fülöp metropolita is homiliájában.

Közismertek voltak Szilárd püspök körültekintően megfogalmazott, nagy műveltségű szentbeszédei, ezért Fülöp atya az ünnepelt szavait idézve méltatta őt:

„Nekünk kell vállalni Máriának vagy még inkább a reszkető kezű öreg Simeonnak a feladatát, hogy karunkba öleljünk minden gyermeket és vigyük önmagához, saját békességéhez, a családjához, a hithez, Istenhez. Nekünk kell reszkető, méltatlan kezekkel átölelni a Gyermeket, ezt a Jézust, és vinni őt az emberekhez. Boldogok a karok, amelyek attól remegnek, amitől a Simeoné, a bölcs öregségtől, a munka fáradalmától, meg attól az örömtől, hogy látták szemeim a Világosságot, akit Isten küldött nekünk. Hogy a karjaim nem voltak mindig biztosak, hogy a lépteim nem voltak mindig egyenesek, a terveim nem mindig sikeresek, ezt mindenki jól tudja. Hála legyen Istennek, ha néha karjaimon igaz szívvel viselhettem Jézust, Egyházamnak, testvéreimnek, Isten minden népének a sorsát.”

Jubileumi beszédében Szilárd püspök atya fölidézte azt a mozzanatot, amikor Szent II. János Pál pápa a máriapócsi oltár előtt térdre hullott, fejét hosszan az oltárra hajtotta, és sokáig maradt így:

„Oltárra borulni, magamra nézni, másokra gondolni és leborulva, Máriához odahajtott fejjel valami kilátást találni oda felfelé, az örök világosságba, ahonnan az a Gyermek érkezett – ez a feladat! Meg kell tanulnunk lehajtani a fejünket. Ezért ismétli szertartásunk annyiszor ezt a liturgikus felszólítást, mert el kell tanulnunk azt a gesztust, hogy odaborulunk az oltárra, hiszen tudjuk, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövőben, de eljön az az óra, amikor végleg le kell borulnunk Isten mindenható keze előtt.”

Sokunkat tanított, vezetett, olykor erős kézzel irányított Szilárd püspök atya. E percben is segít nekem, hogy az ő szavaival zárjam beszédemet félévszázados püspökségének megemlékező ünnepén – zárta gondolatait Fülöp metropolita.

„A püspök atyáknak, a paptestvéreknek és a híveknek köszönöm ezt a csodálatos napot. Mindez arról győz meg, hogy Istent szolgálni püspökként is szép dolog, hogy másokkal együtt istendicséretet énekelni, lelkipásztorkodni megér egy életet! Ehhez segítsen mindnyájunkat a Könnyező Szűzanya könyörgése által az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek kegyelme. Amen.”

A Szentatya személyes képviselőjeként Michael W. Banach apostoli nuncius köszöntötte az ünneplőket. Magával hozta és felolvasta Ferenc pápa Szilárd püspöknek címzett, latinul írt üzenetét:

„Tisztelendő testvéremnek, Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi püspöknek!

Azon alkalomból, hogy püspökké szentelésed aranyjubileumát ünnepled,

gratulációnkat fejezzük ki hosszú, figyelmes szívvel és lelkesedéssel végzett, lelkipásztori tevékenységedért és nagylelkűen végzett munkádért a lelkek üdvössége érdekében, melyet a papság és Isten népe, illetve a katolikus egyház növekedése iránti gondoskodásod jellemzett, s akik számára egyben a jópásztor példája is voltál.

Minden jót kívánva neked szívből adjuk rád és családtagjaidra az óhajtott áldást, kérve az imádságot péteri szolgálatunkért.

 

Kelt Rómában a Lateránnál, 2025. február 3-án.

Ferenc.”

A nuncius felolvasta Claudio Guggerotti, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa köszöntő levelét is, melyben a Szentszék különböző hivatalaival és a magyar görögkatolikus egyház javára végzett, elkötelezett munkáját méltatja. A szentszéki követ Aranyszájú Szent János szavait idézte:

A papság tevékenysége a földön zajlik, de a mennyei rendhez tartozik, helyesen és jogosan. Mert ezt a hivatalt nem ember, angyal, arkangyal vagy más teremtett hatalom rendelte el, hanem maga a Vigasztaló.

Ő volt az, aki arra ösztönözte ezeket az embereket, hogy gondolataikat az angyalok szolgálatára fordítsák, miközben emberek maradtak. Mert amikor látjátok az Urat feláldozni és az oltárra helyezni, és a papot az áldozat fölött állni, és az összes imádót, akiket ez a drága vér bíborrá tett, akkor azt gondoljátok, hogy még mindig az emberek között vagytok, és a földön vagytok.

Ó, milyen csodálatos Isten szeretete az ember iránt, aki magasan ül az Atyával, abban az órában mindenki kezében van, és átadja magát azoknak, akik hajlandók átölelni és megragadni Őt, és mindezt a hit szemével teszi.

Köszönöm püspök úr papi és püspöki tanúságtételét! Köszönöm, hogy megosztotta velünk Jézus Krisztusba vetett hitét! Köszönöm szeretetét és tudományos érdeklődését a Szentírás iránt, amely kifejezésre jutott a Biblia lelkipásztori konkordanciája és az ötven év során elmondott homiliák kiadott köteteivel való munkájában. Kérjük, hogy továbbra is imádkozzon értünk, hogy mesterünkhöz, Krisztushoz hasonuljunk, hogy szemünk mindig figyelmes legyen a szegényekre és nélkülözőkre, hogy szívünk mindig nyitott legyen a Szentlélek tevékenységére, hogy mindenkinek csak szeretettel tartozzunk, és hogy Püspök úr okosságának, bátorságának, fáradhatatlanságának és hitelességének példáját követve mindig az Isten országának valódi építői legyünk a világban – zárta gondolatait a Szentatya követe.

Ábel püspök házigazdaként köszöntötte az ünnepeltet, aki szintén Szilárd atya szavait állította köszöntője középpontjába. Minden a Tiétek című vallomásában osztotta meg azt a gondolatot, hogy mennyire kedves számára Josef Haydn: Teremtés című oratóriuma:

„A gyönyörű zene, a nagyon szép énekhang, amely bemutatja a teremtés csodálatos munkáját, és a teremtés ötödik napján, amikor az Úristen megteremtette a világot, de még az embert nem teremtette meg, a csodálatos muzsika közepette, egyszer csak elhallgat a zene és egy felkiáltás hangzik el. Még nincs minden kész, hiányzik a teremtmény, aki dicsőítse és áldja az Istent.”

Ezzel a mondattal, ezzel a felkiáltással szeretném összefoglalni Szilárd püspök tevékenységét, munkásságát, mert úgy gondolom, hogy ezek a gondolatok egy kicsit róla is szólnak, mert az ő személye az, aki egész életében azon fáradozott, hogy rácsodálkozzon az Isten csodálatos teremtett világára, és dicsőítse őt, mint Urat. Ez a dicsőítés jelenik meg szónoklataiban, ez a dicsőítés jelenik meg egyházunkat építő munkájában, ez a dicsőítés jelenik meg tudományos munkásságában, ez a dicsőítés jelenik meg a lelkipásztori munkájában, a jó gazdasági érzékkel ellátott mindennapjaiban. Ez a dicsőítés jelenik meg még abban is, hogy a püspöki hivatal udvarában az erkélyen csípős paprikát termesztett, és ez a dicsőítés jelenik meg azokban a finom ételekben is, amelyeket olyan sokszor elkészített vendégeinek – fogalmazott Ábel atya.

A metropólia főpásztorai egy Makláry Teréz által festett, nagyméretű Istenszülő-ikont ajándékoztak Szilárd püspöknek az ünneplők nevében, melyen azok a templomok szerepelnek, amelyek a püspök életének meghatározó helyszínei voltak: a nyíregyházi, debreceni, miskolci és hajdúdorogi székesegyház, a máriapócsi bazilika és a budapesti Rózsák tere temploma.

A Szent Liturgia végén Szilárd püspök megköszönte a résztvevőknek a közös imádságot és együttlétet: „Ami velem vagy általam történt, az a Jóisten szeretetének a csodája. És ezt csak így lehet elfogadni, a Jóisten szeretetének a csodája, mint a Szent Eucharisztia, amit most bemutattunk, és minden azt szolgálja nekem és mindenkinek, hogy legyen ez bűneim bocsánatára és az örök élet elnyerésére.”

Az aranyjubileum ünneplése a liturgiát követően a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatódott. A főiskola szintén számos ponton meghatározó jelentőségű az ünnepelt életében. Az 1950-ben induló intézmény első évfolyamának hallgatója, később teológia tanára, püspökként nagykancellárja volt, és nem utolsósorban ő építtette a 2003 óta álló impozáns épületet. A Szent Péter-teremben folytatódó ünnepségen a Hierarchák Tanácsa laudációját Atanáz miskolci püspök olvasta fel, ezt követően a főiskola szenátusa által odaítélhető legmagasabb elismerést, a Szent Atanáz-díjat adományozták az emeritus püspöknek.

Az ünnepi ebédet követően a vendégek ajándékokat adtak át a püspök atyának, amelyek közül emlékezetes volt a szeretett falujából, Komlóskából érkező csoport személyes ajándéka és ruszin nyelvű éltetése.

A jubileum alkalmából a Görögkatolikus Szemle egy különszáma is megjelent, amelyben többek között Keresztes Szilárd életútja, püspöktársai köszöntője, visszaemlékezések, a főiskolán elhangzott laudáció, valamint Szilárd püspöknek a rendszerváltáskor újrainduló újság első számában megjelent vezércikke is olvasható.

Szöveg: Vándor Ilka Borbála/Görögkatolikus Metropólia, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmgye

Nyíregyházi Egyházmegye