Beszámolók a KEFIT-ről

„Ha lelki, szellemi, testi feltöltődésre vágysz és elmúltál 22 éves, akkor tarts velünk!” Többek között ez a mondat is a szerepelt azon a meghívón, amellyel „csábítottak” minket, „felnőtt” fiatalokat a Nyíregyházán megrendezendő összejövetelre.

A „csábítás” jól sikerült, mert 30 fiatal „felnőtt” gyűlt össze a hívó szóra.

S hogy mi is történt ezekben a napokban? Röviden tömören: jól éreztük magunkat.

A hétvége fő helyszínéül a Görögkatolikus Általános Iskola szolgált, aki pedig a hétvége lelki részét összefogta, Makkai László görögkatolikus lelkész, pasztorálpszichológus-lelkigondozó volt. A péntek nem a szokásos „Ki vagy? Mit csinálsz? Honnan jöttél?” formulával kezdődött. Többünkben felvetődött (ezt persze csak utólag árulták el): Ajaj, hova kerültem? Itt valami nagyon nagy félreértés van! Az egymásra hangolódás után ez a kétségbeejtő gondolat ismét előjött, amikor elhangzott Laci atya azon mondata, hogy „Rajzoljatok egy fát!” Fát, de minek? – tettük fel a költői kérdést magunknak.

Aztán folyatódott tovább az este érdekes, meglepő, de komoly feladatokkal. Sok mindenre fény derült, és már szinte sajnáltuk, hogy véget ért a program. Igaz, kicsit vártuk is, mert közben a tálcákra finom sütemény, a kancsókba pedig tea került. S eltelt az este úgy, hogy szinte észre sem vettük. Néhány órai alvás után másnap folytatódott a történet.

Biztos felmerült a kérdés: Miért aludtunk oly keveset? Mert beszélgettünk! Az ország különböző részéből érkezve néhány perc után úgy éreztük magunkat, mit régi barátok, akik évek óta nem találkoztak. Ezért is folyt oly sokáig a szó. De nem csak ezért, hanem azért is, mert van valami, ami összeköt minket, és e szál mentén haladva könnyen egymásra hangolódtunk. Szombaton a reggeli után ismét Laci atya „karmai” közé kerültünk. 12 órakor részt vettünk a papnövendékekkel a szeminárium kápolnájában végzett imaórán. Ebéd után pedig több lehetőség közül választhattunk. Lehetőségünk volt arra, hogy Laci atyával négyszemközt is beszélhessünk a minket foglalkoztató gondolatokról és elvégezzük szentgyónásunkat. Lehetőség volt közös játékra, sportra is. A legnagyobb sikert az aktivity aratta. Volt, aki félig háttal állva az ablak bezárása közben is kitalálta a táblára rajzolt feladványt. A játék után ismét Laci atya következett, majd Szent Liturgián vettünk részt a templomban. Az este pizza partyval zárult. Azaz, hogy zárult volna, mert a csapat tovább folytatta a beszélgetést, eszmecserét a kollégiumban.

Az ismét kissé megrövidített éjszaka után vasárnap a reggelit követően Keczán Ibolya szervező összegző gondolatait hallgattuk meg, majd közösen vettünk részt a 10 órakor kezdődő Szent Liturgián. Az ebédet kicsit felemás érzésekkel fogyasztottuk el (na, nem azért, mintha nem lett volna jó, hanem mert véget ért a hétvége és búcsúznunk kellett egymástól). Mindenki hazafelé vette az irányt, hogy hétfőn ott folytassa, ahol pénteken abbahagyta. Ott, de nem úgy, hanem sokkal jobban és talán másként. Mondjuk úgy, hogy a saját fánktól meglássuk a többiek fáját is úgy, hogy meglássuk az erdőt is, ha kell. Mert legyen szó kórházról, iskoláról, óvodáról, különféle hivatalokról, irodákról, úgy kell, hogy tegyük a munkánkat, hogy észrevegyék rajtunk, valami történt ezen a hétvégén, és nem valami rossz, hanem valami különleges, valami nagyon jó!

Köszönöm, hogy részt vetettek és részt vehettem ezen a hétvégén! Nem csak önmagunkhoz, egymáshoz, hanem Istenhez is közelebb kerültünk. Hogy is volt az a mondat a meghívón? „Ha lelki, szellemi, testi feltöltődésre vágysz …” Örömmel jelentem, mindezt megkaptuk!

Remélem, hogy ez a hétvége egy nagyszerű folyamat kezdete volt!

Minyóczki Csaba
Edelény

Valódi értékek

Hazafelé tartva a fiatal felnőttek találkozójáról egy ásványvizes palackon megpillantottam az alábbi feliratot: „Jó néha megállni egy percre és örülni annak, hogy vannak még valódi értékek körülöttünk”. Hát bizony, így igaz. Jó volt a hétvégén körülnézni és látni azokat a kincseket, amiket a világ nem vesz észre. Sokan rejtőzködnek hétköznap, átlagosnak, észrevétlennek tűnnek. A pogány emberek még furcsának is gondolhatják azt a csendes lányt, aki tisztán él és sokat imádkozik a templomban, vagy a becsületes fiút, aki szabad idejében teológiai könyveket olvas. Mert sajnos ők még nem ismerik az igazi értéket. Mi viszont hálát adhattunk szavakkal, lelkesedéssel, örömmel azért, hogy miénk Krisztus.

Kovács Marina
Debrecen

Egy darabka „Mennyország”

A 2010. november 26-28-i hétvégét Nyíregyházán töltöttem közel 30 fiatal társaságában egy ifjúsági lelkigyakorlaton. Nem bántam meg! Nagyon sok jó gondolatot, útmutatást kaptunk. A legnehezebb feladat persze az lesz, hogy a mindenféle gondokkal tarkított hétköznapokba is belecsempésszük azt a derűt, amit megtapasztalhattunk ezalatt a rövid idő alatt, szinte mondhatnám egy darabka "Mennyországot", hol nincs sem fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, csak végtelen "Élet".

László atya játékos feladataival rövid idő alatt erős csapatszellemet alakított ki az összegyűlt fiatalok között. Senkinek sem kellett feszengenie, mindenki önmagát adhatta. A különféle feladatok megoldása közben persze a humor mellett nagyon komoly dolgokról is szó esett. Beszélgettünk a különböző viselkedési formákról, egymáshoz való alkalmazkodásról, kapcsolatokról, és a karácsony lényegéről. Azt hiszem, mindannyiunknak sikerült ezáltal jobban közelebb kerülni a közelgő ünnephez.

A változatos programok mellett köszönetet szeretnék mondani a szíves vendéglátásért a szervezőnek Keczán Ibolyának. Reméljük, hamarosan lesz folytatása ennek a pozitív kezdeményezésnek!

Kerékgyártó Imre
Hajdúdorog

(fényképek: Keczán Ibolya)

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum