Ne fáradjunk el az elhunytakért végzett imádságban – öt halottak szombatja egyházunkban

Aranyszájú Szent János 41. beszéde a Korinthusiakhoz írt első levélről (1 Kor 15,35-46) (részlet)[1]

Nem hiába alakultak ki ezek a szokások, és nem ok nélkül emlékezünk meg az elhunytakról a szent Eukarisztiában. Nem ok nélkül járulunk Isten elé könyörögve értük az előttünk fekvő Bárányhoz, „aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1,29) – nem hiába, hanem azért, hogy vigasztalást kapjanak. Nem hiába kiáltja az oltárnál álló, amikor a félelmetes Titkok bemutatásra kerülnek: „Mindazokért, akik Krisztusban hunytak el, és azokért, akik róluk megemlékeznek.” Mert, ha nem lenne valódi az értük történő megemlékezés, ezek a szavak sem hangoznának el. Hiszen szolgálatunk nem puszta színjáték – Isten ments! –, hanem abban minden a Szentlélek rendelése szerint történik.

Segítsünk tehát nekik, és emlékezzünk meg róluk. Mert, ha Jób gyermekei megtisztultak apjuk áldozata által (Jób 1,5), miért kételkednél abban, hogy amikor mi is áldozatot mutatunk be az elhunytakért, az számukra vigaszt jelent? Hiszen Isten meghallgatja azoknak a könyörgését, akik másokért kérnek. Erről tanúskodik Pál is, amikor azt mondja: „hogy a kegyelmi ajándékokért, amelyet sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értetek.” (2 Kor 1,11).

Ne fáradjunk hát el az elhunytak megsegítésében, sem az értük történő áldozatbemutatásban, sem az imádságok végzésében, hiszen a világ közös engesztelő áldozata előttünk van. Ezért teljes bizalommal imádkozunk az egész világért, és nevüket a vértanúkéval, a hitvallókéval és a papokéval együtt említjük. Mert valóban egy test vagyunk mindannyian, még ha egyes tagok dicsőségesebbek is, mint mások. És minden lehetséges módon bocsánatot nyerhetnek – az imáinkból, az értük adott adományokból, akik nevükkel együtt említettnek.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye