dfadgsdkfg

A lelkigyakorlat pénteken késő délután kezdődött: a kántorok már az első, nyitó szertartásra, az előszenteltek liturgiájára készültek szakmailag, azt követően pedig a reggeli imádságra, az utrenyére hangolódtak.

Szinte mindegyik szertartáson részt vett Fülöp atya is, akinek a jelenléte által a kántorok, énekesek és érdeklődők kiváltságos figyelmet kapnak ilyenkor: a főpásztor nagy gondot fordít a szép templomi énekes szolgálatra, hiszen a bizánci szertartásoknak (lélekre hatást gyakorló) egyik ereje az adott pillanatban létrejövő hangzásban van. Hogy milyen ez a hangzásvilág, nagyban függ a közösségi éneklést irányító kántor tudatos énekvezetésétől. 

A reggeli istentisztelet, az utrenye szertartását követően újabb szakmai alkalom következett, ahol Fülöp metropolita hangsúlyozta a parlandó énekstílus jelentőségét, a nem görcsösen a kottához ragaszkodó énekvezetés előnyeit. Mindig és mindenhol, de főleg a kántori szolgálat szóló éneklésekor nagyon fontos a pontosság.

A ritkábban énekelt előverseket, irmoszokat, katavásziákat, valamint a nyolchangú tropár és konták előverseit is áttanulmányozták a mindhárom görögkatolikus egyházmegyéből jelen lévő énekesek, akik a Nyíregyházi Egyházmegye kántorképzős tagjaival kiegészülve mintegy harmincan voltak, s akiknek alkalmuk nyílt közösen és egyénileg is gyakorolni az éneklést.

A vasárnapi záró Szent Liturgiát Kocsis Fülöp atya végezte a kegytemplomban. A helyes kántori éneklést komolyan vevő résztvevők magukkal vihetik a megszerezett tudást, lelkiséget, közösségeik és egyházközségük javára fordítva azt.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, szöveg: P. Tóth Nóra, fotó: Juhászné Szabó Erika

Nyíregyházi Egyházmegye