Ugye jó gyermek leszel? – A Könnyező Szűzanyához zarándokolt a papság Győrben

Szent Patrik, Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepe a Győri Egyházmegye búcsúnapja. Idén háromszázhetven éve annak, hogy 1655-ben, a katolikusok elleni Cromwell-féle üldöztetés idején Szűz Mária kegyképét Győrbe menekítette Walter Lynch ír püspök. Amikor később újabb üldöztetés sújtotta a katolikusokat, 1697. március 17-én a kép vérrel könnyezett.

Az együttérzés, a szenvedés, a szeretet és a vigasztalás könnyeit hullató Szűzanyához minden évben, így idén is zarándokok sokasága érkezik. Szent Patrik emléknapján a papság gyűlt össze Mária köszöntésére a Nagyboldogasszony-székesegyházban. 2019 óta Veres András megyéspüspök kezdeményezésére a papok szüleit is meghívják az ünnepre.

A szentmise  főcelebránsa Veres András győri megyéspüspök, szónoka Szocska A. Ábel OSBM, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke volt. A liturgián Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök és Fazakas Márton premontrei apát koncelebrált. Az asszisztenciát a győri Brenner János Hittudományi Főiskola papnövendékei adták. Az egész liturgiát átszőtték az énekek, a búcsú hagyományos Mária-dallamai.

Veres András püspök a következő szavakkal köszöntötte a paptestvéreket és szüleiket, valamint a székesegyházat teljesen megtöltő zarándokokat: „Örömünkre szolgál, hogy nemcsak a szombati és vasárnapi búcsúnapon, hanem ma is ilyen sokan meghallották a Szűzanya hívását, és együtt imádkozhatunk papi és szerzetesi hivatásokért. Az egyházmegyei zsinat kezdetén, szeptemberben hoztunk döntést arról, hogy minden hónap 17-én szentmisét mutatunk be az egyházmegyéért, a Szűzanya közbenjárását kérve papi és szerzetesi hivatásokért.”

Szocska A. Ábel egy személyes emlékét osztotta meg a jelenlévőkkel: „Kisgyermek voltam, és édesanyám tudta, hogy súlyos beteg, készülnie kell. Egy késő nyári délután kinn üldögélt az udvaron, én a lábainál játszottam. Odahajolt fölém, megsimította a hajam, kezét a vállamra tette, és így szólt: »Ugye, megígéred, hogy mindig jó gyermek leszel?« Akkor könnyen mondtam igent, mit sem törődtem a világ gondjával, bajával. Nem sokra rá édesanyám elköltözött tőlünk.”

Teltek az évek, sok minden történt. Szocska Ábel atya fiatal felnőttként egy zarándoklat alkalmával jutott el a máriapócsi kegytemplomba. Megállt Mária kegyképe előtt, és úrrá lett rajta egy érzés, amit talán csak azok éreznek, akik fiatalon veszítették el az édesanyjukat. Ott, a kegykép előtt összeforrt benne édesanyja emléke a Szűzanya jelenlétével, s a szívében újra hallotta édesanyja szavait: „Ugye jó gyermek leszel?”

A püspök hozzátette: „Elgondolkodtam azon, hogy milyen csodálatos a Jóisten. Atyát és anyát ad nekünk, parancsolatokat és törvényeket.

Akkor értettem meg, hogy nemcsak szülői parancs és törvény létezik, hanem a mennyei Atya parancsolata, s a mi mennyei Édesanyánk tanítása is.”

Szocska Ábel megvallotta: a szívében azóta minden kegyhelyen hallja az anyai kérést, szembenéz azzal, vajon tudta-e teljesíteni egykori ígéretét, és beismeri, nem mindig sikerül az atyai, anyai parancs szerint élni. De úgy érzi: mégis van benne valami vigasztaló, felemelő, s ugyanolyan fontos számunkra, mint a szüleinkkel való kapcsolat.

A Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora azt is felidézte, hogy teológusként, szerzetesként kereste a választ arra a kérdésre, vajon ki az, aki a mennyei Atya és a Szűzanya előtt kedves, jó gyermek. Keleti hagyományaink lelki irodalmában talált rá egy hármas tanításra, amely azt igyekszik megértetni velünk, ki az, aki jó.

A tanítás nem a jó emberrel kezdődik, hanem az okossal. A szöveg szerint nem az az okos, aki sokat tanult, s nem is az, aki járatos az élet dolgaiban, hanem az, aki tisztában van végességével, azzal, hogy minden, amit megszerez, mulandó, és hogy élete Isten, az örökkévalóság felé tart.

Az okos ember azt is tudja, hogy amit megtanult és amit az élettől kapott, azért lett az övé, hogy az örök életre elvezesse.

A lelki irodalom ezután tér rá annak kibontására, hogy ki a jó ember. Mondhatnánk: jó az, aki szépen viselkedik, mindig kedves, és igyekszik segíteni másoknak. A tanítás szerint azonban

jó embernek az nevezhető, aki tisztában van a hibáival, gyengeségeivel és gyarlóságaival, mert így tud nagylelkűbbé válni és megbocsátó lenni másokkal.

A tanítás ezután arra buzdít, hogy legyünk lelki emberek, ám meglepő meghatározást ad azzal kapcsolatban is, hogy ki a lelki ember. Azt gondolnánk: a templomba járó, a felszentelt, az, aki olvassa a Szentírást és a szentek életét.

A tanítás azonban úgy fogalmaz:

a lelki ember az, aki küzd a hibáival.

Ebben a küzdelemben segíti őt a szertartásokon való részvétel, az imádság, a lelki olvasmányok és a zarándoklatok egy-egy kegyhelyre. 

„Ma mi is azért jöttünk a Szűzanyához, hogy leboruljunk elé, hogy megköszönjük tanítását, s talán jobb emberré válva térjünk haza. Mária mindannyiunktól kérdezi: »Ugye jó gyermek leszel?«” – zárta beszédét a nyíregyházi megyéspüspök.

A szentmise végén a papság és az asszisztencia a Könnyező Szűzanya-kegyoltárhoz vonult. A győri főpásztor által vezetett imádságban Mária és Szent Mihály pártfogását kérték a Győri Egyházmegye papjaiért és híveiért, azért, hogy az egyházmegyei zsinat évében együtt keressék hitéletük megújításának útját.

Veres András püspök Mária közbenjárását kérte a papi és szerzetesi hivatásokért, a családokért is, és köszönetet mondott a Szűzanyának paptestvérei szolgálatáért. „A nehézségek idején érezzük közelségedet, rád hagyatkozunk, és átadjuk életünket” – fogalmazott a főpásztor.

A zarándoklat résztvevői végül együtt imádkoztak a teljes búcsú elnyeréséért. 

Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír, fotó: Lambert Attila

Nyíregyházi Egyházmegye