This is how the liturgies of the common pre-consecration of the district of Karasz took place

Március 12-én a napkori görögkatolikus templomban gyűltek össze a hívek az első közös Előszenteltek Liturgiára. A házigazda, Mosolygó Tamás parókus atya együtt imádkozott Kanyó Árpád leveleki parókus, esperes atyával, Gémes Péter apagyi és Aranyics Arnold nyírmadai parókus atyákkal. 

A szertartás előtt új keresztet és új gyertyákat áldottak meg, melyeket egy napkori család adományozott a templomnak. Az áldást követően az atyák az oltárra helyezték azokat és elkezdődött az Előszenteltek Liturgiája. Péter atya vezette az éneket.

Kanyó Árpád esperes atya a napkori templomban elmondott szentbeszédének középpontjában Krisztus megbocsátó irgalma állt: „Az Isten Fia az, aki minden őszinte bűnbánatunknak a megbocsátója, minden őszinte hibánknak a kijavítója."  Az Előszenteltek Liturgiáin többnyire a Teremtés és a Példabeszédek könyvéből olvasunk fel egy-egy részletet. A Teremtés könyvének aznapra előírt szakaszában Enósról volt szó. Árpád atya elmondta, hogy „Enós a héberben annyit jelentett: az ember. Ő volt az az ember, aki először hívta segítségül az Úr nevét reményteljesen. Az Enós mi vagyunk. Akik reményteljesen kell, hogy segítségül hívjuk Krisztust."

„Nagyböjtben és ebben a szentévben különösen is érezzük, mennyire szükségünk van arra, hogy reménykedve tudjunk tovább lépni. Mert látunk bőven problémákat, de ha tudjuk, hogy közöttünk, velünk van a megbocsátó Krisztus, akkor tudjuk, hogy Vele reménykedve lépdelhetünk tovább. A Teremtés könyvének ez a kis nemzetség könyve erről szól. Enós lett minden ember példája, aki reményt ad. Ő lett az ember. Mi, akik reménykedünk."

A leveleki parókus atya kívánta, hogy a böjti időben is tudjunk az Úrhoz fordulni reménykedve, segítségül hívni az Ő nevét, mert maga Krisztus a remény forrása, aki soha nem csal meg bennünket. Így imádkozzunk tovább és kérjük Istent, hogy hallgasson meg minket.

Vásárosnaményban március 21-én telt meg a templom a kerület meghívott papjaival és híveivel. Szocska A. Ábel püspök atya idén minden kerületbe ellátogat egy-egy Előszenteltek Liturgiára. A karászi esperesi kerületben a Szent Demeter nagyvértanú tiszteletére felszentelt templomra esett a választása. Kanyó Árpád leveleki parókus, esperes atya végezte a szertartást a házigazda, Erdei Tamás parókus atyával és Iski Péter beregdaróci atyával. Az éneklést Mosolygó Tamás és Gémes Péter atyák vezették.

Péter atya egy hétköznapi történettel mutatott rá arra, hogy többféle módon lehet adakozni és a nagyböjtben is figyeljünk oda a szegényekről való gondoskodásra. Ezután a böjti cselekedeteket fejtegette, melyek által sokat tehetünk embertársainkért. Több személyes példát hozott az életéből, hogy ő hogyan segített a hétköznapokban egy-egy rászorulón.

Péter atya prédikációjában azon kérdésekre is kereste a választ, hogy hol van ma a nagyböjti fegyelem? Hogyan látják ma ezt a hívek? Főleg ezekben a háborús időkben? Szent Benedek Regulája 49. fejezetének egy részét idézve beszélt a negyvennapi böjt helyes megtartásáról szól. Ez ugyan a szerzetesekre vonatkozik, de a világi ember is vehet belőle példákat a helyes böjt eltöltéséhez.

A szerzetes életének olyannak kell lennie, mintha állandóan negyvennapi böjti fegyelem alatt élne, mégis mivel kevesekben van meg ehhez az erő, ezért azt tanácsoljuk, hogy a negyvennapnak ebben az idejében teljes tisztasággal élje életét, ugyanakkor a más időkben elkövetett hanyagságait ezekben a szent napokban tegye jóvá. Ez akkor történik megfelelő módon, ha minden bűntől tartózkodunk, könnyek között imádkozunk, szent olvasmányokat olvasunk, a szív töredelmére és az önmegtagadás cselekedeteire törekedünk. Ezekben a napokban tehát szolgálatunk szokott mértékéhez adjunk hozzá valamit: külön imádságokat, ételben és italban önmegtagadást. A kiszabott mértéken felül mindenki ajánljon föl valamit saját akaratából a Szentlélek örömében Istennek, azaz: vonjon meg valamit testétől az ételben, italban, alvásban, beszédben és tréfálkozásban, és így a lelki vágyódás örömével várja a szent húsvétot.

Nagyböjt harmadik, kereszthódoló vasárnapján a görögkatolikus templomok közepére helyezték a Szent Keresztet, mely előtt majd leborulva imádkozhatott, aki betért Isten házába.

Március 28-án Nyírmadán láthattuk, ahogy az Előszenteltek Liturgiája kezdete előtt Kanyó Árpád leveleki parókus, esperes atya és a házigazda, Aranyics Arnold atya visszavitte a keresztet az oltárra, tömjénezés és a Szent Kereszt tropárjának éneklése közben. Az éneklést Mosolygó Tamás napkori parókus atya vezette, a gyóntatást Erdei Tamás vásárosnaményi parókus atya végezte.

Kanyó Árpád atya a zsoltáros szavait tette prédikációjának középpontjába: „addig kell nézni az Istenre, amíg nem könyörül rajtunk”. Istentől kérünk, hálát adunk Neki, bűnbánatot tartunk, és tesszük-e ezt „mindaddig, amíg meg nem könyörül rajtunk”? - tette föl a kérdést. Gyakran erőtlen az imádságunk. Számtalan mód imádkozunk. A nagyböjt egy kicsit segíteni akar bennünket a hosszú imádságok és hosszú szertartások által arra, hogy vegyük észre: az életünk minden terén, ahhoz, hogy békében és bűnbánatban töltsük, tudnunk kell ránézni az Istenre.

Akivel beszélgetünk, foglalkozunk, fontos nekünk, ránézünk, mely azt jelenti, hogy időt szánunk rá. Az Istenre is tudnunk kell időt szánni! Jézus minden alkalommal, amikor tanított, gyógyított, akkor az Isten idejéből szánt az emberre is időt, mert Isten Fiaként jött közénk. Jézus azt mondta: én vagyok az Út, az Igazság, az Élet. A lelki látáshoz megtisztulás kell. Fizikai szemeink lehetnek rosszak közel és távollátóak. Az Előszenteltek Liturgiáján az imádságaink arról szólnak, hogy bejövünk a templomba, őszinte bűnbánattal odakuporodunk az oltárhoz, mikor a pap leborul és úgy nézünk Istenre: kérjük, hogy könyörüljön rajtunk. 

Mindezt párhuzamba állította az ikonokkal: „Mikor ránézünk egy ikonra, akkor mit látunk?" - kérdezte a híveket. „A szenteket látjuk, akik hitünk szerint Istennél vannak, az örök világosságban és ránk tekintenek. Az ő látásuk már tiszta, mi még nem látunk tisztán, „tükör által homályosan”, mondja Pál apostol, de akik az ikonokról ránk tekintenek, már tisztán látnak minket. A böjti imádságokban, zsoltárokban mindig egyszerűen, őszinte szívvel nézzünk Istenre. Ép vagy beteg szemmel, de leginkább lelki szemeinket tisztán tartva azért, hogy az Isten egyszer rajtunk is könyörüljön.

Esperes atya a szertartás végén elismerően szólt arról, hogy a paptársai a híveikkel mindhárom helyen, Napkoron, Vásárosnaményban és Nyírmadán is szép számmal gyűltek össze imádkozni. Fontosnak tartotta kiemelni: ahogy haladtunk előre a böjtben, a gyónók száma is úgy növekedett.

Mindhárom egyházközségben szeretetvendégséggel és jó hangulatú beszélgetéssel zárultak ezen böjti alkalmak.

Szöveg: Juhászné Szabó Erika, fotó: egyházközségek Facebook-oldalai

Nyíregyházi Egyházmegye