Gyógyító beszélgetés a Mesterrel - Lázár szombat

Lázár meghalt. (Jn 11,14)

Naponta kapjuk a szörnyű hírt, hogy a családtag, rokon, barát, ismerős, híres ember meghalt. Fájdalom és düh, aggódás és elkeseredettség keveredik bennük.

Ott dübörög az agyunkban a kérdés: mi lett volna, ha...?

- Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg... (Jn 11,21)

Jézus azt mondta neki: Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt? (Jn 11,25-26)

- Jó lenne Uram. Akarom hinni. De nehezen hihető, mert nincs tapasztalatom benne. Legbelül ugyan érzem, ez van belevésve a szívembe is. Hinni akarom, mert a nemlétezés lehetősége, a végső megsemmisülés még inkább hihetetlen és elfogadhatatlan számomra. 

„Hengerítsétek el a követ!” – szólt Jézus.

- Uram, ezt teszem, mikor imádságomban eléd hozom elhunyt szeretteimet!

- Lázár, jöjj ki! (Jn 11,43)

- Uram! A mi testvérünket, a mi barátunkat is hívd ki az elmúlás enyészetéből. Oldozd fel őket megkötöttségükből. Uram! Hívd ki a mi gondolatainkat is a biológia lebomló tapasztalatából az Élet teljességének valóságára!

- Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni! (Jn 11,44)

- Uram az élet teljességére? Ugye, oda hagyjuk őket elmenni? Oda, ahol Te vagy az út, az igazság és az élet! Oda Uram szívesen hagyjuk őket elmenni.

Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. (Jn 12,2)

- Köszönöm Uram! Ezzel a tudattal nekünk is könnyebb.

Szöveg: Szabó Tamás, forrás: Szent Miklós-székesegyház

Nyíregyházi Egyházmegye