Janikovszky Éva első kötetét 60 éve adták ki

Ki ne ismerné a kezdetiek közül a Ha én felnőtt volnék, az Akár hiszed, akár nem, vagy a Velem mindig történik valami című írást? A szinte sorozatnak tekinthető Kire ütött ez a gyerek?, Már óvodás vagyok, Már iskolás vagyok címűeket, a nagyon élvezhető, felnőtteknek szóló A lemez két oldalát, az Örülj, hogy fiú!, illetve Örülj, hogy lány!, a Mosolyogni tessék! címűt.

Józan, humoros olvasmányok, kiegyensúlyozott szerzőre utalnak. Ami az írónő családi hátterét ismerve önmagában egy csoda.

Az írónő így vallott a hálaadó imáról:

“Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.

Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat – hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.

Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.”

Nyíregyházi Egyházmegye