COFFEE PANNONIA
Mi köze a Mikulásnak vízkereszthez?
Semmi, vagyis tulajdonképpen valami mégis: a hónap hatodik napja. P. Tóth Nóra írását olvashatják.
A Mikulásról tudjuk, hogy csendben és titokban jár. Várjuk őt gyermekszívvel, csizmácskánkat előkészítve, hogy reggelre, 6-ára ott pirosodhassanak benne a finomságok, áhított ajándékok és meglepetések. Persze Mikulás napja már elmúlt, Szent Miklós követe kinek-kinek ajándékot hozott decemberben. Ám a titokban való megajándékozás ötlete 6-án (egy hónap elteltével, vagyis januárban) azonban újra fellobbant.
A home office előnye többek között, hogy otthon vagy, amikor csomagod érkezik, amikor a postás vagy kéményseprő csenget. De akkor is, amikor – véletlenül épp feltekintesz az ablakra – megáll egy kocsi a bejárónál, a sofőr kiszáll, csengetés nélkül áll és motyog valamit, majd az házad felé lendíti karját. Valami van a kezében – szenteltvíz, a ruhája földig érő reverenda: papod az. Te rohansz, ahogyan bírsz, hogy találkozzatok, de mire kiérnél már csak az elrobogó kocsinak inthetsz, s az út közepére állva illesztheted mellkasod elé – háládat kifejezve – tenyereid, hátha mégis észrevesz.
A járvány okozta változások életünkben a házszentelés szép szertartását is elodázták 2021-ben: talán húsvét után sor kerülhet arra, hogy hajlékainkba lépve, ott imádkozva és szentelt vízzel meghintve áldást hozzon a pap otthonunkba. Január 6-án azonban a parókusok körbejárhatják a települést, ahol szolgálnak, s kívülről meghinthetik híveik házát. Nálunk már járt a Mikulás, és járt a papunk is. Titokban értünk elmondott imájának és áldásának jobban örülök, mint a decemberi ajándékoknak.
P. Tóth Nóra
