Különleges események zajlottak idén június utolsó napjaiban Szíriában. 2008-ban hirdette meg a katolikus egyház a Szent Pál évet, a szent születésének 2000. évfordulóján, melynek eseményeit mindnyájan nyomon követhettük hazánkban is. Magyarországról a Szent Pál év záróeseményein 16-an vehettünk részt. Ott, azokon az eredeti helyszíneken járhattunk, ahol végigkísérhettük Pál, és az őskeresztények életét.

Pál kezdetben hithű zsidóként helyeselte a keresztények meggyilkolását. „Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.… Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.” A helyi Krisztus-követők Damaszkuszban nyugodtan gyakorolhatták hitüket, sőt a kezdeti üldözések elől menekülő zsidó-keresztények is szép számmal telepedtek le itt. Pál azonban nem elégedett meg a helyi egyház üldözésével, hanem kiterjesztette azt. Főpapi felhatalmazással Damaszkuszhoz közeledett. Itt azonban „mennyei fény ragyogta körül”. Jézus szólította meg.

A szent helyen, ahol a látomás történt, közös ökumenikus imádságot szerveztek Péter-Pál előestéjén Damaszkuszban. Jelen volt a görög ortodox pátriárka, a szír ortodox pátriárka, a görög katolikus pátriárka, a római katolikus pátriárka, a vatikáni küldöttek, helyi és külföldi püspökök szép számmal és eljött a helyi muszlim főpap, a főmufti is. Soha nem gondoltam volna, hogy a nemzetek apostola így „összehozza” nemcsak a keresztényeket, hanem még a muszlimokat is. A város különböző pontjairól gyalogos zarándokok ezrei vonultak be négy irányból dobpergés, ima és énekek közepette az ünnepségre. Fölemelő érzés volt ott lenni ezen az ünnepségen.

„Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába nyitotta ki szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Három napig nem látott s étlen-szomjan maradt.”

Az ősi damaszkuszi kapu ma is ott áll, melyen belépett a városba Saul. Az úgynevezett Egyenes utcában egy házba vezették. Az Úr ekkor megszólított egy Ananiás nevű tanítványt, aki kézföltétellel visszaadta Saul látását, majd megkeresztelte őt. Így lett Saulból Paul, keresztényüldözőből a keresztények apostola. A mai damaszkuszi városkapu azért érdekes, mert közvetlenül mellette egy muszlim mecset és amellett egy görög katolikus templom áll. A muszlim félhold és a kereszt egymástól néhány méterre!? A helyi görög katolikus idegenvezetőnk szerint jól megfér a kettő egymás mellett, de az ottani tapasztalatunk is ez volt. Soha semmilyen atrocitás nem ért bennünket még a legszentebb muszlim helyeken sem. (Legalábbis 5 napig.)

Itt meghatódva imádkoztunk Ananiás házában azon a helyen, ahol a nemzetek apostolát megkeresztelték. Este az Egyenes utcában lévő görög ortodox templom adott helyet egy esti koncertnek. A Szír Nemzeti Szimfonikusokat hallgattuk.

Pál „egy bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott.” Sőt „mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat…akik ezért meg akarták ölni” Éjnek idején egy kosárban bocsátották le a város falain, így szöktették ki a városból.

Damaszkusz másik nagy ereklyéje Keresztelő Szent János koponyája. A Omajjád Nagymecset (VI. szd, 300x320 méter) közepén találjuk Keresztelő Szent János mauzóleumát, egy kupolás síremléket. A selyemborítású szarkofágban őrzik Keresztelő Szent János levágott fejét. A szentet a muszlimok „Yahya” prófétának nevezik, és tisztelik. Ottlétünkkor is folyamatosan muszlim zarándokok tucatjai imádkoztak a sírnál.

Vasárnap este az ünnepségsorozat részeként a Nemzeti Operába mentünk. Itt egyházi és világi vezetők jelenlétében egy színdarabot láthattunk Szent Pál életéről. Életének legfontosabb eseményeit idézték föl, tanításának legszebb imádságait és részeit hallgathattuk megzenésítve, hol liturgikus betétekkel, hol modern zenei tolmácsolásban a kórusoktól.

Damaszkusz elvarázsolt bennünket ókori templomaival, mecsetjeivel, palotáival, 4 milliós nyüzsgésével.

Az első századi kereszténység csodálatos szent helyeit is megnéztük. Legmeghatóbb számomra Maalula volt. Maalula – Szent Tekla városa. Szíria legszebb, mintegy 1500 méteres hegyei ölelik körbe a kisvárost. Ha az ember a városba bemegy, úgy érzi magát, mintha 2000 évet lépett volna viszza a történelemben s a csodák világába érkezett volna, mert Maalula egy mesebeli hely. Körbe I. századi remete barlangokat látunk a sziklákba vájva. A 4. századtól a 17. századig a metropolita székhelye is volt. Egyedülálló különlegessége, hogy itt és a szomszéd három faluban ma is köznyelvként beszélik az ősi, biblia kori arámi nyelvet. Ez azért érdekes, mert Jézus is arámi nyelven beszélt, és a kereszténységről szóló első írások is arámi nyelven íródtak, amit később görögre fordítottak. Így az arámi nyelv volt a kereszténység első közvetítő nyelve. Akkoriban ez a nyelv uralta az egész Közel-Keletet. A legmeghatóbb az volt számomra, amikor egy helyi idegenvezető a templomban eredeti arámi nyelven imádkozta a „Mi Atyánkot”, úgy, ahogy Jézus tanította azt. Sikerült is rögzítenem, ami bár nem volt megengedett. Maalula Szent Tekláról híres, akit Pál keresztelt meg fiatalon, s hitéért rengeteg üldözést szenvedett. Itt van Szent Tekla sírja, és a mellé épült női kolostor

Utunk során eljutottunk Seydnayaba is. Eredeti neve Seyda Naya, ami szírül a Mi Asszonyunkat jelenti. A kolostort 547 körül építették, az Áldott Szűznek szentelve. Jelentős keresztény kegyhely, a Közel-Kelet Lourdes-ja. A kolostorban őriznek egy csodatevő Istenszülő ikont, (és sok más ereklyét) amit a hagyomány szerint Szent Lukács evangélista saját maga festett Máriáról. A csodatevő ikont betegek ezrei keresik fel gyógyulást remélve, ki térden csúszva, ki hordágyon, ki tolószéken. A szent ikont egy évben egyszer veszik elő az ereklyetartóból, szeptember 8-án, az Istenszülő születésnapján.

A Szent Pál ünnepségek mellett megcsodálhattuk Szíria ókori és keresztes-kori emlékeit is. Láthattunk csodálatos mecseteket, Bosra ókori romvárosát a világ legszebben megmaradt ókori színházával. Láttunk bizánci-kori templomokat és mozaikokat, keresztes-kori épen maradt hatalmas erődítményeket. Sivatagban is jártunk, ahol egy 7. századi Szent Mózes kolostort is meglátogattuk. Szíria a kultúra bölcsője. Kísérőnk szerint 33 különböző nép és kultúra nyomait fedezték fel Szíriában. E néhány nap alatt az ókori kereszténység szépségét tapasztalhattuk meg, közel érezve magunkhoz Szent Pált, akinek nyomdokain jártunk. Méltó és igazán szép záróünnepsége volt ez a Szent Pál évnek. Ott, ahol találkozott Saul a Feltámadottal…

Szívesen visszamennék.

Kiss Zsolt
Nyíregyháza-Sóstóhegyi parókus

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum