Infúzióval csepeg a jókedv

Olykor még mindig mellbe vágja, ha látja, hogy milyen erős az élet a legsúlyosabb betegség közepette is. A bohócdoktort a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Gyermekhematológiai- Onkológiai Tanszékén tartott vizitre kísértük el. Nyomon követtük, hogyan alakul át dr. Zúz Marává, és szerez néhány boldog percet a bent lévő gyerekeknek.

Amikor a bohócdoktor belép a kórterembe, csak azt nem látja meg, amit mindenki más. A vért, a fájdalmat és a szomorúságot – mondja dr. Zúz Mara, de vele csak később találkozunk.

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Gyermekhematológiai- Onkológiai Tanszékén járunk, Gerle Andrea átveszi a kulcsot a nővértől, az orvosi szoba felé indulunk. Egy nagy táskából fehér köpeny, piros orr és csupa színes holmi kerül elő. Tíz éve dolgozik bohócdoktorként, Debrecenben március óta, hétfőnként vizitel. Ahogy meséli, annak idején a nyíregyházi színházban látott egy felhívást, bohócdoktorokat kerestek, ő pedig valami izgalmasra vágyott, olyasmire, ami túlmutat a színjátszáson. Jelentkezett, egy féléves képzést követően pedig elkezdte járni a kórházakat. Közben csatlakozik hozzánk Andi kolléganője, Telenkó-Oláh Tímea, a Vojtina Bábszínház művésze. Ma együtt igyekeznek felvidítani a beteg gyerekeket.

Mi az a „clowning”?

Mialatt Timi a Bohócdoktor Alapítvány emblémáját varrja a ruhára, partnere az orrot készíti. – Magyarországon a „bohóc” elsősorban a cirkuszban, illetve egyfajta színes vásári figuraként van jelen, sokszor vitatott szakmai színvonalon. Európa más részein viszont a „clowning” egy létező színházi technika, sőt mi a bohócdoktorságra is úgy tekintünk, mint az egyik legfiatalabb színházi műfajra, mely egy speciális helyszínen zajlik.

Nem használunk sok sminket, nem torzítjuk el az arcot, átsejlik az ember – magyarázza Andi, miközben az orrát próbálja. Timi egy rózsaszín harisnyát húz, arra kerül a bohókás szoknya, majd a tükörhöz siet, hogy elkészítse a frizurát. Andrea egy pöttyös kezeslábasba bújik, piros művirágot tűz rá.

„Ez egy idióta”

– A gyakorlattal alakul ki a szem, van egy művészi alapunk, de a pszichológia ugyanolyan fontos, a szülőt pedig olykor nehezebb belevinni a játékba. Miskolcon a hematológiai osztályon egyszer azt játszottam, hogy félreértettem mindent, és a kórteremben lévő gyerekek egyike felkurjantott‚ „hát ez egy idióta”, majd megragadott egy távirányítót és attól kezdve mindenféle utasításokat adtak. A dolog lényege az volt – azon túl, hogy nagyon virgoncok és energikusak lettek –, valahogy érződött, kezükbe vették az irányítást, és ez ebben a helyzetben nagyon fontos, pozitív energia.

Kudarcként azt élem meg, ha nem sikerül megtalálni a kulcsot egy szituációban, vagy a szülő ellenállását nem sikerül átfordítani. A fájdalmas dolgok az élet részei, ezeket muszáj elfogadnunk – jelenti ki.

Ekkorra már maga mögött hagyja Gerle Andreát és dr. Zúz Maraként beszélgetünk tovább. Azt mondja, a gyerekektől sokat lehet tanulni, néha pedig őt is mellbe vágja, ha látja, hogy milyen erős az élet a legsúlyosabb betegség közepette is.

Buli a kórházban

Dr. Zúz Mara és dr. Mimóza dalolva, ukulelén játszva indulnak le az osztályra. A kórház falai között megnevettetik a várakozókat, de olyan is akad, aki tekintetéről az köszön vissza, nem igazán tudja hová tenni, mi zajlik éppen.

A gyerekek közül néhányan kézműveskednek, amikor egy „születésnapi buliba” csöppennek. Az infúziósból koktélállvány lesz, a vízfestékes poharak pedig italokká változnak. Az asztalnál egy kerekesszékes lány, úgy tűnik, őt kicsit nehezebb felvidítani, de végül mégiscsak sikerül mosolyt csalniuk az arcára. Panni az édesanyja ölében ül, amikor dr. Zúz Mara megkérdezi tőle, egy húszéves csaphat-e ekkora partit? – A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány most ünnepli 20. születésnapját – (a szerző megj.) – A négyéves kislány nemmel válaszol, a doktorok pedig hitetlenkedve állnak a dolog előtt, és folytatódik a viccelődés, a gyermekre felkerül egy piros orr. Boldogan fordul édesanyja, Terdik Anita felé, hogy megmutassa, mit kapott. Tőle tudom meg, Pannit két és fél éves korában kezdték leukémia miatt kezelni, de ma már csak ellenőrzésre járnak vissza a klinikára.

– A doktor úr csatlakozik hozzánk egy jó kis szülinapi buliba? – kérdezi dr. Mimóza a folyosón éppen keresztülhaladó orvost. – Jajj… nehogy belém szúrjon egy hatalmas injekciót – feleli a férfi, majd továbbhalad a vizsgáló irányába.

Nem először lát bohócdoktort…

Ekkor hatalmas plüsskutyával a kezében jelenik meg egy lány. – Ennél kisebb kutyád nincs, Fanni? – kérdezi egyikük, majd azon tanakodnak, mennyire veszélyes a véreb. Az október óta a hematológián kezelt 13 éves lány nem először találkozik a bohócdoktorokkal. Nem is tudják zavarba hozni, ahogy azt a kisfiút sem, akit az anyukája tart az ölében.

Roderik hamar vidám hangulatba kerül, édesanyja meséli, ezidáig már négy piros orrot gyűjtöttek, olykor pedig otthon is felveszik azt a játék kedvéért. Nem sokkal később, a mókát követően dr. Zúz Mara és dr. Mimóza nagy éneklés közepette eltűnik a folyosóról az egyik kórterembe. Nevetés szűrődik ki. Panniék hazafelé készülnek, Fanni folytatja a festést, a kerekesszékben ülő Dzseni koktélállványa pedig visszaváltozik infúzióssá. Legalábbis a következő hétfőig, amikor a bohócdoktorok ismét megjelennek, és néhány perc erejéig elfeledtetik a vért, a fájdalmat és a szomorúságot.

Szilágyi Magdolna, www.haon.hu

Nyíregyházi Egyházmegye