A veszprémi görög katolikus közösség immár hagyományosnak tekinthető nyár eleji gyalogtúrájára az idén június 20-án került sor. Délelőtt tíz órakor gyülekeztünk a nagyvázsonyi „nagy parkolóban”, ahol közösségünk apraja-nagyja vágott neki a Kinizsi-vár aljából induló egynapos túrának. Szó szerint apraja-nagyja, hiszen legidősebb résztvevőnk néhány hét múlva tölti be a nyolcvanat, a legfiatalabb pedig alig két éves volt.   Első állomásunk az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok 15. századi templomának és kolostorának romjai voltak, melyek a község temetőjétől alig néhány száz méterre találhatók.

Utunkat egy kicsit sáros erdei ösvényeken, majd egy napsütötte hosszú domboldalon folytattuk, amíg el nem értük újra az erdőt, ahol megpillantottunk egy szépen helyreállított kis templomromot, az Ilona-romot.   Innen már csak három kilométer volt hátra a végcélig: a Kinizsi-forrásig, illetve a közelében álló Tálodi-romokig. Az itt állt templom és kolostor a középkorban szintén pálos szerzetesek által épített és lakott építmény volt, ahonnan a barátok a török elől elmenekültek, és utána soha többé nem tértek ide vissza.

A forrásnál elfogyasztottuk a magunkkal hozott elemózsiát, majd a közeli tisztáson focimeccs következett. Egy kis pihenő és némi erőgyűjtés után nekivágtunk a hazafelé vezető útnak.

Kicsit megfáradva érkeztünk vissza Nagyvázsonyba. Ennek ellenére a társaság legelszántabb tagjai a kirándulás végén még a Kinizsi-vár legmagasabb fokára, az ország legépebben megmaradt középkori lakótornyának tetejére is felmásztak.

*

Szervező lelkészünk, dr. Mosolygó Péter atya szervezésével először tartottunk nyári tábort a hittanos gyermekeknek és családjaiknak július első napjaiban. Egyházaskozáron, egy dimbes-dombos vidéken megbúvó, 900 fős, nyugodt kis faluban gyűltünk össze egy hosszú hétvégére.

A társaság fele, 3 család már csütörtökön útnak indult és délután együtt érkezett az ifjúsági szállóra, ahol birtokba vehették a felújított, tornácos parasztházat.

Péntek délelőtt lovas kocsival látogattunk át a szomszédos településre, Bikalra, majd ezt követően a szállásunknál lévő állatsimogató területén lehetett kantáron, vagy anélkül lovagolni.

Az istálló és az állatsimogató egész nap látogatható volt, ahol a gyerekek szívesen töltötték idejük nagy részét. Voltak itt lovak mindenféle méretben, kecskék, birkák, mangalica malacok, nyulak, tyúkok, kutyák-macskák és – egy szamár is.

Pénteken este – mire mindenki megérkezett –, tábortűz mellett gyűltünk össze.

Másnap délelőtt honismereti foglalkozáson vettünk részt, melyen a honfoglalás és a török kor közötti időszakról hallhattunk érdekességeket a két korabeli ruhákba öltözött előadótól. Mindeközben bemutatták a kor fegyvereit és szerszámait. Kezünkbe vehettünk kardokat, szablyákat, fokost, baltát, és megfújhattuk a kürtöket.

Az elméleti rész után mini jurtát építettek fából, nemez borítással, terepasztalon, amelybe a kisebb gyerekek törökülésben el is fértek.

A program íjászattal és fakardozással zárult. Ebben elég sikeresnek bizonyult a társaság.

Szombaton a csendes pihenő után kézműves délutánt tartottunk, melyen a gyerekek mellett a felnőttek is kipróbálhatták kézügyességüket. Nemezeltünk, batikoltunk, és agyaggal korongoztunk is. Sok szép alkotás született mindenféle kézműves technikával.

Este közösen megünnepeltük legkisebb jelenlévőnk, Kökény első születésnapját.

Vasárnap délelőtt közös görög katolikus szentmisén vettünk részt a helyi római katolikus templomban, ahol szép számban megjelentek a helyi lakosok is.

Ebéd után, elhagyva a táborhelyünket, hazafelé vettük az irányt, hogy kipihenhessük az éjszakákba nyúló beszélgetésekkel és korai ébredésekkel tarkított nyaralást.

A táborban résztvevő 17 gyermek és 13 felnőtt négy vidám és élménydús napot tölthetett el.

Dohanics Éva és Pappné Kondás Ágnes

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum