PANNÓNIA KÁVÉHÁZ
Szemüvegen át a világ
„Aki időről időre alászáll az internetes oldalak és közösségi felületek kénes szagú kavernáiba, gyakran tapasztalja, hogy az utóbbi időben az online gyűlölet és az egymás iránti tiszteletlenség olyan mértékű, hogy ha lehetőség adódna a negatív érzelmek villamosenergiává való konvertálására, hát Magyarország elektromos hálózata évekig gond nélkül működne róla.” – Rubóczkiné Kiss Hajnalka jegyzete.
Talán a válsághelyzet az oka, talán az arctalanság adta biztonságérzet illúziója, de úgy tűnik, mintha a többségünk valami furcsa, piszkosszürke szemüveget viselne, ami kiszűri a látótérből a különféle árnyalatokat és összemossa szemünk előtt a képet valami undorító, elmosódott, mocskos látvánnyá.
Elég néhány kattintás, és azzal szembesülhetünk, hogy MINDEN tanár szív nélkül, felületesen végzi a munkáját, hogy MINDEN pap pedofil, hogy MINDEN orvos pénzéhes, hogy MINDEN bolti eladó pokróc, hogy MINDEN kereskedő átver, hogy MINDEN kormánypárti agymosott birka, hogy MINDEN ellenzéki liberális disznó, hogy MINDEN homoszexuális ártalmas magamutogató, MINDEN előadóművész ingyenélő… A sor a végtelenségig folytatható, tetszőleges szakmákkal, és népcsoportokkal variálva. Ülünk a vasárnapi ebéd után a kanapén, orrunkon a szürke szemüveggel, kezünkben a telefonunkkal és kinyilatkoztatunk.
Eltöprengek azon, hogy miért jó ez nekünk… Nem vagyok pszichológus, de az évek során megfigyeltem, hogy az iskolában a legtöbbször azok a gyerekek bántanak másokat, akik maguk is sebzettek. Akkor érzik magukat nagyoknak és erőseknek, ha másokat megtipornak. Mert egyébként szembesülniük kellene a saját esendőségükkel, és ez fájdalmas dolog. Bele sem merek gondolni, mit mond el a társadalmunkról, ha ez a felnőtteknél is hasonlóan működik…
Ideje lenne ezeket a fájdalmakat kezelni. Ideje lenne felnőnünk, és egymás lehúzása helyett támogatni és emelni egymást. Milyen jó volna, ha mielőtt bepötyögnénk azokat a kommenteket, egy kicsit feltolnánk azt a szürke szemüveget a homlokunkra, és felidéznénk Szókratész hármas szűrőjét: Igaz-e, amit írni akarok? Jó dolgot akarok írni? Hasznos-e, ha leírom? És ha nem igaz, vagy nem jó, de még csak nem is hasznos a kommentem, inkább megtartani magamnak.
Ha majd egyszer eltakarodik rólunk ez az átok vírus, és vidám maszkégető bulikat tartunk, dobjuk oda nyugodtan a máglyára azt a ronda, szürke szemüveget is. Addig meg, legalább időnként, vegyük le kicsit az orrunkról, dörzsöljük meg a szemünket, és bizonyosodjunk meg arról, hogy tényleg jól látunk-e.
Rubóczkiné Kiss Hajnalka
