Az abortusz áldozatainak emlékére állítanak szobrot Budapesten

A Fővárosi Ítélőtábla a Frivaldszky Gáspár, az Emberi Méltóság Központ jogi igazgatóhelyettese, Lábady Tamás volt alkotmánybíró és Zarka Rozina Borbála életvédő aktivista által indított perben idén április 11-én hozott jogerős ítéletében kimondta, hogy 2016. április 10-én a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége előtt szervezett tüntetésen abortuszpárti tüntetők súlyosan sértő és kifejezésmódjában indokolatlanul bántó magatartásukkal nagy nyilvánosság előtt megsértették a katolikus vallási közösséget, és ennek folytán a közösség tagjainak emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát.

Az alperesek egyike püspöki ruhához hasonló öltözetben „abortusztabletta” feliratú zacskóból – „Krisztus teste” szövegkísérettel – „áldoztatta meg” a jelenlévőket. Az eset óriási társadalmi felháborodást váltott ki. Néhány nap alatt több mint 12 ezer tiltakozó írta alá a CitizenGO szervezet által az ügyben indított petíciót.

A szoborállítás hátteréről kérdeztük Frivaldszky Gáspár ügyvédet, az Emberi Méltóság Központ jogi igazgatóhelyettesét, a nyertes pertársaság egyik tagját.

– A 2016 áprilisában a budapesti lengyel nagykövetség előtt tartott abortuszpárti tüntetés három résztvevője ellen indított perben a Fővárosi Törvényszék nemrég másodfokú ítéletet hozott, amely szerint hatszázezer forint sérelemdíjat kell fizetniük a perköltségeken kívül, valamint személyes bocsánatkérésre kötelezte őket vallásgyalázás miatt. Részben ebből az összegből Martin Hudáček Meg nem született gyermekek című alkotását szeretnék felállítani Budapesten. Miért erre esett a választásuk, és honnan származik maga a gondolat, hogy ily módon is felhívják a figyelmet az abortuszon átesettek fájdalmára?

– Régóta ismerem a fiatal szlovák művész által készített szobrot, amelyet megrendítő erejű alkotásnak tartok. A mű, amely a gyászról és a megbocsátásról szól, a világ számos pontján segíti az abortuszban érintett személyek megbékélését. A szobor két alak találkozása: egy térdelő nőé, aki az arcát a kezeibe temeti – ez a rész márványból készül; vele szemben ott áll üvegből megformázva abortuszban elvesztett gyermeke, aki vigasztalóan áldásra nyújtja édesanyja felé a kezét. A szobor nagyon jól kifejezi egy babáját elvesztő nő mérhetetlen fájdalmát és azt az üzenetet, hogy van továbblépés, lehetséges a gyógyulás.

A per miatti társadalmi és sajtóérdeklődést szeretnénk kihasználni arra, hogy a mai magyar társadalom legégetőbb problémájára irányítsuk a figyelmet. Az édesanya és a gyermeke közötti kapcsolat a legerősebb emberi kötelék. Az abortusznál drasztikusabban pedig nem lehet ebbe a kapcsolatba beleavatkozni. Mindez ma Magyarországon tabu. A tabu pedig megakadályozza a gyógyulást és a megbékélést.

A szobor kétmillió forintba kerül, az általunk felajánlott hatszázezer forint csak egy alap: a fennmaradó rész összegyűjtésére a CitizenGO magyarországi szervezete ajánlotta fel a segítségét.

– Hol szeretnék felállíttatni az alkotást?

– A budapesti Sziklatemplomban szeretnénk egy emlékhelyet létrehozni. Ez az emlék- vagy zarándokhely kifejezése lehet a gyásznak és együttérzésnek a gyermeküket sirató anyákkal és azokkal, akik az abortuszhoz vezető döntésben, akár közönyükkel, részt vettek. Terveink szerint a zarándokhelyen az érintettek elgyászolhatják elvesztett gyermeküket, testvérüket, unokájukat, és megtehetik az első lépéseket az önmaguknak, társuknak vagy szüleiknek való megbocsátás felé.

Feleségemmel és barátainkkal együtt közel tíz éve alapítottuk meg az Együtt az Életért Közhasznú Egyesületet, amely válságba jutott kismamáknak nyújt segítséget. Hosszú évek tapasztalata, hogy egy nő, ha szeretet veszi körül, és ismeri lehetőségeit, nem mond le gyermekéről. Nagy hiba lenne, ha nem vennénk figyelembe a mi felelősségünket, akik védőnőként, orvosként, kollégaként, anyósként, sajtómunkatársaként, tanárként vagy barátként aktívan vagy nemtörődömségünkkel részt vállalunk nap mint nap a hazai abortuszokban.

– Érkezett-e reakció az ítélet után a Patent Egyesület részéről, megtörtént-e a kiengesztelődés?

– A pert hivatalosan indító három magánszemély a katolikus, illetve tágabb értelemben a keresztény közösséget képviselte. Ez nem a hármunk személyes ügye, erre az esetet kísérő komoly nemzetközi figyelem is rámutat. A pert a másik oldalon is szándékosan három, a vallásgyalázásban aktívan részt vevő magánszemély ellen indítottuk, így az elégtételt is tőlük várjuk. A három magánszemély részéről sajnos sem a per alatt, sem azután nem érkezett bocsánatkérés.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon törekedtünk arra, hogy a szívünkben ne legyen harag az alperesekkel szemben. Az elsőfokú tárgyalást megelőzően egy szentmisén találkoztunk, ahol együtt imádkoztunk mindannyiukért. Én magam a bíróság folyosóján odaléptem az elsőfokú alpereshez, és egy közös barátunk üdvözletét tolmácsoltam neki.

– Milyen út vezetett a per megnyeréséig?

– Számos ember szakmai, anyagi és lelki támogatása kellett ehhez. Hosszú utat tettünk meg, és sok áldozat van abban, hogy a jogerős ítélet megszületett.

– Miért fontos a katolikus vallás védelme a polgári eljárásokban is? Milyen lehetőséget lát ezekben és a jelenlegi sikeres perben?

– A per elindítását nagyon komoly vívódás előzte meg. A döntés előtti napokban úgy éreztük, hogy egy szellemi harc közepébe kerültünk. Sok különös esemény történt. Hadd meséljem el a legmeghatározóbbat. A Belvárosban, miközben egy találkozóra siettem, ahol a per esetleges indításáról beszélgettünk, megtámadott egy varjú, nagy erővel hátulról a fejemnek repült a karmaival, majd leszállt egy autóra, és farkasszemet nézett velem. A gyomrom is remegett a félelemtől, lépni se bírtam. Az volt a benyomásom azokban a napokban, hogy a Diabolosz teljesen össze akar zavarni bennünket.

Azok a körülmények, ahogy végül hármunk – egy fiatal egyetemista lány, egy negyvenes háromgyermekes édesapa és egy nagy tekintélyű, idősebb korábbi alkotmánybíró – pertársasága összeállt, megerősítés volt abban, hogy Isten számára is kedves, hogy akár egy polgári perben is kiálljunk hitünk legszentebb értékei mellett.

Nagyon megható volt a nagyhéten a Fővárosi Ítélőtáblán az ítéletet kihirdető bíró szájából az Eucharisztiának a hitünkben betöltött szerepéről hallani.

Őszintén bízunk abban, hogy a szoborral és a zarándokhellyel elindulhatunk azon az úton, amely elvezet abba a Magyarországba, ahol az abortusz nem része a mindennapok normalitásának.

Forrás: Magyar Kurír, Várkonyi Borbála, fotó: Pinterest

Nyíregyházi Egyházmegye