Fülöp atya Libanonban

Az ország első embere legtöbbször az elnök, Libanonban azonban ennek kinevezéséhez is a maronita pátriárka jóváhagyása szükséges. A pátriárka az ország legbefolyásosabb politikusa is egyben.

A maroniták az 5. században élt Szent Marón szerzetes követőiből alakult egyház, akik mindig is a római pápát ismerték el egyházfőnek. Ma Libanon legerősebb keresztény egyháza.

Besara Boutrosz al-Rai (aki bíboros is egyben) nyári rezidenciáján fogadta Fülöp atyát és kíséretét. Az eddigi találkozóktól merőben eltért az elnöknek kijáró pompa és biztonság. A pátriárka előkelő fogadótermében beszélgetett Fülöp atyával, aki beszámolt a magyar görögkatolikus egyház helyzetéről és szíriai útjának céljáról. A pátriárka erős érdeklődést mutatott a jelenlegi magyar politikai helyzet iránt. Fülöp atya arra kérdezett rá, hogy a maronita egyház milyen módon segíti a menekülteket és szegényeket. A pátriárka részletezte, hogy Libanonban és külföldön milyen tevékenységeket fejt ki a maronita karitász. A libanoni keresztények helyzetéről elmondta, hogy az 1932-es népszámlálás alapján Libanonban maronita az elnök, szunnita a miniszterelnök, a parlament elnöke pedig siíta, a két alelnök drúz és ortodox keresztény. Ez az úgynevezett konfesszionalista rendszer biztosítja Libanonban az ellen​t​étes tendenciák, a vallásosság és a világiasság kiegyenlítődését. Libanon törékeny gazdasági és politikai stabilitására azonban óriási veszélyt jelent a két millió, kilencven százalékban szunnita menekült érkezése, mert ez alapjaiban formálhatja át a 4 milliós ország társadalmi és felekezeti összetételét. A migrációs folyamat ezért is roppant veszélyes az ország kiegyensúlyozott helyzetére nézve, hiszen könnyen lehet, hogy néhány év múlva a muzulmánok joggal követelik majd a jelenlegi, kiegyensúlyozott politikai helyzet módosítását.

A látogatás végén Fülöp atya egy máriapócsi ikon-másolatot ajándékozott a pátriárkának, és biztosította arról, hogy a görögkatolikusok imádkozni fognak a Közel-Keleten élő és szenvedő keresztényekért. 

Vasárnapi élmények Libanonban

Vasárnap reggel arra készültünk, hogy gyalogosan lesétálunk a völgyben lévő templomba, hogy ott vehessünk részt a Szent Liturgián. Legnagyobb meglepetésünkre azonban egy fekete Cadillac limuzin várt ránk, a sofőr szelíd erőszakkal betessékelt bennünket, mondván, hogy a pátriárka küldte elénk a kocsiját. A másként sikerült utunk haszna egyébként az is volt, hogy így jóval hamarabb a templomba értünk, ahol már az utrenyét végezték. A pátriárka kint ült a királyi ajtó előtt, s mikor meglátta Fülöp atyát, neki is odahozatott maga mellé egy széket. Meghívta koncelebrálásra is, így együtt végezték még másik három pappal együtt a Szent Liturgiát.

A celebrációban gyönyörű elemeket láthattunk. Közel húsz ministráns fiú és leány állt készen a szolgálatra, szép fehér ruhában felöltözve. Mindannyian részt vettek a kis és nagy bemenetben, kereszttel, ripidionnal, zászlókkal, mécsesekkel a kezükben. Látszott, hogy nem mindnyájan rutinosak a mozgásban, de a nagyobbacskák segédkeztek a kicsiknek, hogy el ne tévedjenek a nagy vonulásban. Ugyanis az egész templomot körbejárták vele, mindkét alkalommal. Kedves jelenet volt még, hogy evangéliumolvasás közben nem csak ezek a fehér ruhás ministránsok állták körbe az olvasóállványt, de gyakorlatilag az összes templomban lévő gyermek mind odasereglett, és tátott szájjal hallgatták, amint a pátriárka – korát meghazudtoló – erőteljes hanggal énekelte az Evangéliumot.

Szent Liturgia után a népes hívősereg mind átvonult a közeli közösségi terembe egy teára, kávéra, süteményre. A templomban több százan voltunk, de a kávéra is igen sokan átjöttek. Láthatóan élő közösség van itt, noha még csak most épült a templom néhány éve, s a belső festése is csak félkész állapotban van. A hívek nagy szeretettel és tisztelettel vették körbe III. Gergely pátriárkát, aki már nem sokáig lesz ebben a hivatalában. A Szent Liturgia végén el is búcsúztatták a nyugdíjba vonuló főpapot. Ebben a köszöntőben Fülöp atya is kapott szót, aki francia nyelven köszöntötte a parókia tagjait, és a pátriárka homiliájának szavait megerősítve buzdította őket, hogy csakis szentként érdemes élni.

A Szent Liturgia után ezúttal a két főpap együtt utazott vissza a patriarkátusra. Itt megtekintették azokat az arab nyelvű liturgikus kiadványokat, melyek az utóbbi 10 év termései, s amelyek gondozásának oroszlánrészét éppen III. Gergely pátriárka vállalta magára. Fülöp atya pedig megajándékozta őt a Máriapócsi ikonunk szép másolatával, amelyet nagyon megköszönt, nyomban meg is csókolt a melkita pátriárka.

A délután további szép lelki élményeket tartogatott. Meglátogattuk a bizánci rítusú kármelita nővéreket. Ősi rendi előírás szerint csak rácson keresztül beszélgethettünk velük, ennek ellenére rendkívül derűs, barátságos és lélekemelő találkozás volt a teljes közösséggel.

A találkozót közös, énekes imádsággal zártuk.

A szigorú rendben élő nővérek közösségéhez olyan sok hivatás érkezik, hogy néhány évvel ezelőtt újabb monostort kellett nyitniuk. Megdöbbentő volt látni a rácson át sugárzó derűs tekintetek és a nagyvárosok zajos utcáin szórakozó kifejezéstelen arcok közötti hatalmas ellentétet.

Nyíregyházi Egyházmegye