Minden keresztnévnek van becézett alakja. A becézgetés általában a szeretet jele. Pici gyerekeknek szokták mondani: Istenke, Jézuska, templomka, de időben kell váltani, mert idősebb korban ez a szóhasználat már mosolyt keltő lehet.

Napjainkban nagy mennyiségben, az élet minden területén megjelentek a becézett szavak. A piacon mindenféle finomság kapható, például kari, sali, pari, ubi. Ügyi, aki mindent beszerez. Ha valami meglepetést is vásárol az illető, akkor a „Jaj, de édi vagy!” felkiáltás lesz a jutalma. Utazás közben véletlenül belehallgattam két tizenéves beszélgetésébe: „Olyan depi vagyok, azt hiszem öngyi leszek!” – mondta az egyikük. Ijesztő volt, bár valószínűleg csak azt szerette volna közölni, hogy nagyon rossz a kedve. Manapság divat lett a gügyögés! Édesanyanyelvünk ősi értékeket őriz, s már régen túl van az óvodás korszakán. Biztos, hogy jól áll neki ez az új divat?

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum