Örülj neki, hogy használ az Isten! – Ötvenéves papi szolgálatáért adott hálát Szabados János atya Máriapócson

A nemzeti kegyhely bazilikája adott otthont a jubileumi Szent Liturgiának, amelyen a Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora, Szocska A. Ábel püspök atya közvetítette XIV. Leó pápa apostoli áldását az aranymisés lelkipásztornak.

A püspök atya köszönetet mondott a fél évszázados hűséges munkáért.

Kiemelte, hogy János atya ezt az ötven esztendőt mindvégig méltósággal és mély alázattal teljesítette a rábízottak körében.

Az oltár körül tizenhárom paptestvér imádkozott együtt a jubilánssal. Közöttük állt János atya veje, Kanyó Árpád esperes-parókus atya, valamint Orosz István Árpád kállósemjéni parókus atya is. István atya hivatásának elindulásában meghatározó szerepet játszott az ünnepelt, így ezen a kiemelkedő napon ő mondta az ünnepi tanítást.

Orosz István Árpád atya szentbeszédében felelevenítette a közös emlékeket, és párhuzamot vont Urunk színeváltozásának ünnepe és a lelkipásztori életút között. Emlékeztetett arra, hogy a Szentírásban a hegyek mindig az Istennel való találkozás kiemelt helyszínei, ugyanakkor a próbatételeket is jelenthetik.

„A te életedben is megvoltak azok a hegyek, amelyeket meg kellett másznod. Sokszor állhattál olyan helyen, ahol megértetted Isten dicsőségét, és elfogadtad mindazt, amit számodra készített. Örülj neki, hogy használ az Isten! Mert a lelkipásztori élet ötven esztendeje alatt sokszor tapasztalhattad meg ezt az örömöt.”

István atya rámutatott: a falak megújítása és a templomok szépítése mellett a legmaradandóbb alkotás az emberi lelkekben épül. Építeni az Isten iránti vágyat és szeretet: ez a legnagyobb örökség. János atya a rózsafüzér-társulat mellett megalapította a Damaszkuszi Szent János imakört is, amely a mai napig élő imaközösségként működik.

A prédikációban elhangzott Sík Sándor Ketten a mesterrel című költeményének gondolata is, amely a Krisztussal való állandó közösségre és a tekintet ég felé emelésére buzdít. A lelkipásztornak feladata, hogy a földre szegezett tekintetek helyett Isten felé fordítsa az embereket, hirdetve az Ő nevét egészen az utolsó leheletig.

„Neked megadatott, hogy ne csak hallgasd, de hirdesd az Urat!” – fordult János atyához.

A Szent Liturgia végén Szabados János meghatottan tekintett vissza az elmúlt ötven esztendőre. Különös hálával szólt feleségéről, Marika tisztelendő asszonyról, akivel közösen vállalták az áldozópapi hivatás minden örömét és terhét. Köszönetet mondott gyermekeinek és nyolc unokájának a szeretetért és a lelki támogatásért.

János atya felidézte szülőfaluját, Múcsonyt, ahol ötévesen ölthette magára először a ministránsruhát. Megemlékezett a ferences atyákról, a nyíregyházi szemináriumi évekről, valamint szolgálatának fontos állomásairól: Máriapócsról, Bátorligetről, Petneházáról, Rohodról, Laskodról és Mezőladányról.

„Istent szerető embernek minden a javára válik – erősítette meg gondolatait Szent Pál apostol szavaival az ünnepelt. – Bármerre vezetett az utunk, a Gondviselés mindig velünk volt.”

Az ünnepi liturgia részeként a hagyományoknak megfelelően megáldották a nyári gyümölcsöket. A szertartást követően a jelenlévők a templomudvaron közösen kóstolták meg a szenteltvízzel meghintett finomságokat.

A főpásztor megáldotta az ötvenedik házassági évfordulót is ünneplő János atyát és feleségét Marika tisztelendő asszonyt.

Az esemény közös ebéddel és kötetlen együttléttel zárult. A jelenlévő egyházközségek képviselői, a zarándokok és a tisztelők egyaránt kifejezték köszönetüket János atya fél évszázados, áldozatos szolgálatáért, jó egészséget és Isten bőséges áldását kívánva az előttük álló évekre.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye