Kelet és Nyugat találkozása – Európa keleti katolikus püspökei Máriapócson

Az európai keleti katolikus püspökök találkozóinak története szorosan összekapcsolódik a magyar görögkatolikusokkal. Az első ilyen összejövetelt Keresztes Szilárd püspök szervezte meg 1997-ben Nyíregyházán, záró Szent Liturgiáját pedig Máriapócson végezték. Azóta – kevés kivétellel – évről évre más keleti katolikus egyház látja vendégül a kontinens főpásztorait, ahogy tette ezt Máriapócs is 2008-ban.

A rendezvények az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) égisze alatt adnak lehetőséget arra, hogy a résztvevők közösen gondolkodjanak egyházaik helyzetéről, megosszák egymással örömeiket, nehézségeiket és lelkipásztori tapasztalataikat, valamint imádságban is megéljék egységüket.

Magyarország 2021-ben, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején ismét házigazdája volt a találkozónak. A budapesti tanácskozást Erdő Péter bíboros, Michael August Blume akkori apostoli nuncius és Kocsis Fülöp érsek-metropolita nyitotta meg. A programot szeptember 8-án a Szent István-bazilikában bemutatott ünnepi, többnyelvű Szent Liturgia zárta.

2025-ben Bécs fogadta a keleti katolikus főpásztorokat. Az „Egység a sokszínűségben” mottóval megrendezett konferencián több mint hatvan püspök és száz keleti katolikus egyházi képviselő vett részt. A közös gondolkodás középpontjában az egyház egysége és a keleti katolikus egyházak sajátos örökségének megőrzése állt. Különleges esemény volt a bécsi Stephansdomban végzett Szent Liturgia, amelyet az osztrák közszolgálati televízió élőben közvetített. Ekkor Kocsis Fülöp metropolita hívta meg ismét Magyarországra a főpásztorokat. Meghívását örömmel fogadták, így 2026-ban, a pócsi kegykép első könnyezésének 330. évfordulóján ismét Magyarország, azon belül Máriapócs lett a tanácskozás otthona.

Sokféle hagyomány, közös hit

A Görögkatolikus Metropólia által szervezett idei esemény ismét megmutatta a keleti katolikus egyházak rendkívüli sokszínűségét. A magyar házigazdák mellett litván, román, szlovák, ukrán, olasz, szerb, horvát, bolgár, osztrák, libanoni, indiai, angol, szír, francia, etióp és belarusz püspökök, papok, diakónusok, apostoli vizitátorok, professzorok és különböző egyházi tisztségviselők vettek részt a konferencián. A CCEE-t Gintaras Grušas vilniusi érsek, a szervezet elnöke, Antonio Ammirati főtitkár és Charbel Bteich általános alelnök képviselte. Máriapócsra érkezett Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa, Christoph Schönborn bíboros, emeritus bécsi érsek, valamint Kovács Gergely gyulafehérvári érsek is, aki az erdélyi örmény katolikusok ordináriusa is egyben.

Gintaras Grušas érsek köszöntőjében hangsúlyozta: a találkozó nagy ajándék és fontos jel egész Európa számára. Ezek az összejövetelek ugyanis nem csupán konferenciák, hanem a kollegialitás és a szinodalitás megélésének alkalmai: a keleti katolikus egyházak képviselői személyes jelenlétükkel, közös imádságukkal és párbeszédükkel teszik láthatóvá az egymás közötti és az egyetemes katolikus egyházzal való közösségüket.

A találkozó szeptember 15-én, kedd este a kegytemplomban végzett vecsernyével kezdődött. Ábel nyíregyházi megyéspüspök arra emlékeztette a jelenlévőket: a gyökerekhez való visszatérés nem a régi formák egyszerű helyreállítását jelenti. A hagyomány akkor marad eleven, ha újra és újra Krisztushoz vezet, és segít választ találni a jelen kérdéseire.

A keleti identitás a diaszpórában

Az idei tanácskozás központi témája a keleti katolikus egyházak identitása és nyugati tanúságtétele volt, különös tekintettel a diaszpórában élő közösségekre. A kérdés napjainkban egyre fontosabb, hiszen a népvándorlás és az elvándorlás következtében sok keleti katolikus hívő ma már hagyományos földrajzi, nemzeti és nyelvi közegétől távol éli meg hitét. A résztvevők ezért azt vizsgálták, miként őrizhető meg teológiai, liturgikus, egyházjogi és lelki örökségük úgy, hogy közben új környezetükben is hitelesen tudjanak jelen lenni.

Claudio Gugerotti bíboros nyitóbeszédében a keresztény Kelet liturgiáinak teológiai és misztagógikus erejére irányította a figyelmet. Megfogalmazása szerint

A liturgia éppen ezért az evangelizáció eszköze is lehet: nem pusztán fogalmakon keresztül szól az emberhez, hanem képekkel, jelekkel és a szívhez elérő tapasztalattal.

A tanácskozás szakmai munkáját három nagy előadás határozta meg. Stefano Parenti professzor liturgikus szempontból vizsgálta a keleti identitás megőrzését a diaszpórában. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a keleti katolikus közösségeknek méltó, befogadó és testvéri liturgikus és egyházi terekre van szükségük, amelyekben saját hagyományaikat önállóan élhetik meg. Az elmúlt három évtized migrációs folyamatai ugyanis alapvetően átalakították számos keleti katolikus egyház életét. A diaszpóra új lehetőségeket teremt, ugyanakkor veszélyt is jelenthet a hagyományok fennmaradására, ezért különösen fontos a keresztény Kelet örökségéhez való hűség.

Georgios Vlantis görög ortodox teológus a nyugati világban élő keleti egyházak identitásáról és tanúságtételéről beszélt. Elsősorban a németországi és közép-európai ortodox közösségek tapasztalatait vizsgálta, majd az ortodox és keleti katolikus egyházak közötti párbeszéd új lehetőségeire és nehézségeire tért ki.

Hlib Loncsina ukrán görögkatolikus püspök – a londoni és párizsi közösség emeritus püspöke – online kapcsolódott a tanácskozáshoz. Előadásában a diaszpórában élő keleti keresztény közösségek liturgikus, egyháztani, nyelvi és etnikai sajátosságait járta körül, külön hangsúlyozva a bizánci templomépítészet jelentőségét és a liturgikus szövegek teológiai mélységét.

Közös gondolkodás és közös imádság

Az előadásokat kiscsoportos tanácskozások követték. A püspökök és a résztvevők az elhangzott témák kapcsán felmerült kérdéseket vitatták meg, majd a csoportvezetők összefoglalták a beszélgetések eredményeit. A közös munka során a diaszpórára nem pusztán problémaként, hanem a keleti katolikus identitás egyik sajátos „laboratóriumaként” tekintettek. Hangsúlyt kapott a II. Vatikáni Zsinat és a Keleti Egyházak Dikasztériuma vonatkozó dokumentumainak alaposabb megismerése, az ökumenikus párbeszéd elmélyítése, valamint a keleti egyházak sajátos szinodális tapasztalata is.

Christoph Schönborn bíboros, Bécs emeritus érseke így fogalmazott:

A tanácskozások mellett a közös imádság mindvégig meghatározta a találkozót. A főpásztorok minden nap együtt végeztek szertartásokat, amelyek egy részéhez a hívek is csatlakozhattak. Máriapócson utrenyék, vecsernyék és Szent Liturgiák kapcsolták össze a közös gondolkodást az imádsággal.

A püspökök szerdán Jónás eperjesi görögkatolikus érsek-metropolita vezetésével végeztek Szent Liturgiát a kegytemplomban, amelyre szép számmal érkeztek hívek is. A metropolita tanításában a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéről elmélkedett, és arra mutatott rá, hogy János evangélista Krisztus keresztre feszítésében is képes volt felismerni Isten dicsőségét.

Csütörtök reggel Claudiu-Lucian román nagyérsek vezette a Szent Liturgiát. A nap munkamegbeszélései után a résztvevők Tokajba látogattak. A tokaji görögkatolikus templomban közösen végeztek vecsernyét, melyen Atanáz püspök mondott beszédet, majd a világhírű borvidék hagyományaival is megismerkedtek, és tokaji borokat kóstoltak.

Az esemény kulturális programjai is a közösség építését szolgálta. A résztvevők a Lautitia vegyeskar koncertjét is meghallgathatták: Nemes József karnagy és együttese előadásával különleges zenei élménnyel gazdagította a Máriapócson töltött napokat.

– mondta Jónás eperjesi metropolita.

A konferencia záró napján, pénteken a délelőtti tanácskozást és az ebédet követően Nyíregyházára látogattak a résztvevők. Itt megtekintették a világon egyedülálló Görögkatolikus Múzeumot, amely gazdag gyűjteményével és a magyar görögkatolikusság tárgyi, liturgikus és művészeti örökségének bemutatásával a vendégek többségét ámulatba ejtette. Különösen érdekes volt számukra az a füzet, melyet Ferenc pápa 2023-as, a Rózsák tere görögkatolikus templomában tett látogatása alkalmából magyarul látott el kézjegyével, a füzet borítójának belső oldalát pedig a vele együtt jelen lévő bíborosok, érsekek, püspökök is aláírtak – köztük Robert Francis Prevost érsek, Ágoston-rendi szerzetes, a későbbi XIV. Leó pápa.

A nap zárásaként a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban ukrán és magyar nyelvű Szent Liturgiát végeztek. A szertartást Kenneth nagy-britanniai és írországi püspök vezette. Ezzel a közös imádsággal a találkozó egyik legfontosabb üzenete is láthatóvá vált: énekelhetünk különböző nyelveken, tartozhatunk különböző nemzetekhez, lehetünk különböző hagyományok képviselői, mindannyian ugyanahhoz az egyházi közösséghez tartozunk.

Ne szóródás, hanem közösség legyen a diaszpóra!

Claudio Gugerotti bíboros záróbeszédében a keleti katolikus diaszpóra előtt álló legfontosabb kérdéseket összegezte. Szólt a latin rítusú hívekkel való kapcsolatról, a diaszpóra lehetőségeiről és veszélyeiről, a világi hívek szerepéről, az egyházak központi hatóságainak felelősségéről a pénzügyi átláthatóság és a lelkipásztori tervezés területén, valamint az ökumenizmusról. Bejelentette azt is, hogy a Szentszék tovább dolgozik azon a dokumentumon, amely a latin rítusú püspökök számára ad majd útmutatást a diaszpórában élő keleti katolikusok befogadásával és lelkipásztori ellátásával kapcsolatban.

Az összejövetel napjaiban újra és újra szóba került az ukrajnai és a szentföldi háború tragédiája is. A résztvevők annak reményét fogalmazták meg, hogy az emberi szív nem válik érzéketlenné a pusztítással és a szenvedéssel szemben, és imádkoztak valamennyi háború befejezéséért.

A máriapócsi találkozó végén a résztvevők megerősítették elkötelezettségüket amellett, hogy saját hazájukban és a diaszpórában egyaránt őrizzék és továbbadják a keleti katolikus egyházak liturgikus, egyházi és lelkipásztori örökségét. A diaszpórának – fogalmaz a záróközlemény – nem szétszóródást kell jelentenie, hanem testvéri és egyházi közösséget.

A Máriapócson töltött napokat végigkísérte az Istenszülő jelenléte. A főpásztorok a könnyező kegykép előtt imádkozva annak az édesanyai tekintetnek az oltalmába helyezték egyházaikat, papjaikat és híveiket, amely immár évszázadok óta hívja Máriapócsra a segítséget és vigasztalást keresőket. Az összejövetel így nemcsak szakmai tanácskozás volt, hanem az imádság, a testvéri együttlét és a közös útkeresés néhány napja is.

– mondta Virgil nagyváradi püspök, az egyetlen olyan résztvevő, aki az első, 1997-es rendezvényen is megyéspüspökként volt jelen.

A következő alkalomnak 2027. szeptember 15–18. között a horvátországi Kőrösi Görögkatolikus Egyházmegye ad otthont. A főpásztorok akkor a papi és szerzetesi képzés kérdéseivel foglalkoznak majd. Az két évfordulóhoz is kapcsolódik majd: a Kőrösi Egyházmegye alapításának 250., valamint Szent Cirill, Európa társvédőszentje születésének 1200. évfordulójához.

Szerző: Király András/Görögkatolikus Metropólia, fotó: Király András, BSZI, P. Tóth Nóra

Nyíregyházi Egyházmegye