A Nyíregyházi Egyházmegye szociális intézményeinek 155 munkatársa indult közös zarándoklatra október 1-jén, az Istenszülő oltalmának ünnepén Máriapócson. A résztvevők a kegytemplomtól indulva járták végig a település körüli, mintegy nyolc kilométeres Boldogságok útját, majd a kegytemplomba visszatérve Szent Liturgiával zárták lelki napjukat.
A zarándoklat egy tavaly elindult kezdeményezéshez kapcsolódott. A Nyíregyházi Egyházmegye fenntartásában működő bölcsődék munkatársai az Istenszülő oltalmának ünnepén az elmúlt évben tartottak először lelki délutánt, Mária oltalmába ajánlva intézményeiket és szolgálatukat. Az alkalmat idén is szerették volna megtartani, a kezdeményezéshez pedig az egyházmegye többi szociális intézménye is csatlakozott. Míg a bölcsődék munkatársai saját intézményeikben, lelki vezetőikkel töltötték a délutánt, a szociális intézmények dolgozói közös máriapócsi zarándoklatra indultak.

A lelki napot Bodnár-Szabó Ildikó, a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának vezetője és munkatársai szervezték. A zarándoklaton nemcsak az intézmények vezetői, hanem a szociális terület különböző szolgálati helyein dolgozó munkatársak is részt vettek. Egymást, intézményeiket, ellátottjaikat, munkájukat és saját életüket is az Istenszülő oltalmába ajánlották.

A zarándokokat Kovács Csaba pasztorális referens, Bakancsos Sándor hodászi parókus és Trella Tibor máriapócsi parókus kísérte. A Boldogságok útjának állomásain Kovács Csaba az Istenszülő oltalmának ünnepét a kánai menyegző egyes mozzanatain keresztül bontotta ki. Az elmélkedéseket tárgyak is kísérték, amelyek egy-egy gondolatot tettek kézzelfoghatóvá.

Ezek közül különös jelentést kapott egy egyszerű kő. Az út elején minden résztvevő kapott egyet, és arra kérték őket, gondoljanak valakire, akinek a terhét ezen a zarándoklaton lélekben magukkal viszik. A jelkép szorosan kapcsolódott mindennapi szolgálatukhoz: munkájuk során maguk is újra és újra más emberek nehézségeivel, kiszolgáltatottságával és szenvedésével találkoznak. A magukkal vitt köveket az út végén az Istenszülő lábánál helyezték el, oltalmába ajánlva azokat, akikért hordozták őket.

A kegytemplomhoz visszaérkező zarándokokat Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök az ajtóban várta. A Szent Liturgia végén a hazatérő gyermek képét idézte fel: ahogyan a szülő szeretettel várja gyermekét, és kíváncsi arra, milyen úton járt, mit élt át, úgy érkezhetünk az Istenszülőhöz is mindazzal, amit magunkkal hordozunk.

A Szent Liturgiát Kovács Csaba és Bakancsos Sándor végezte. Prédikációjában Kovács Csaba atya a zarándoklaton hordozott kövek jelentéséhez egy személyes történettel tért vissza. Fiatalkori kerékpáros zarándoklatát idézte fel, amikor egy veszélyes helyzetben az út kövei segítettek lelassítani kerékpárját. Az egykori élmény és a most Máriapócs körül hordozott kövek képét összekapcsolva arról beszélt, hogy Isten a nehézségeket is képes jóra fordítani.

A nap végére így oda tértek vissza, ahonnan néhány órával korábban elindultak: a kegytemplomhoz. A mintegy nyolc kilométeres úton cipelt apró kövek azokat a terheket jelképezték, amelyeket eddig magukkal vittek. Ezeket már nem kellett továbbvinni: ki-ki az Istenszülő oltalmára bízhatta azt, akiért a követ hordozta.

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye





| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
|
1 |
2 |
3 |
4 | |||
|
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
|
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
|
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
|
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |
© 2015-2026 Nyíregyházi Egyházmegye
Fejlesztés: Szikora Ede Szabolcs (2026.07.01-től) | Zadubenszki Norbert, Gerner Attila (2015–2026)