Január végén nagy volt a készülődés a 2.a osztályban, a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére készültünk. Egyszerű fehér gyertyáinkat felékesítettük az ünnepre. Munka közben megbeszéltük, hogy mit ünneplünk február 2-án. A negyven napos Jézust szülei bemutatták a templomban, az agg Simeon a világ Világosságának nevezte Krisztust.

Február 2-án Szent Liturgián vett részt az egész iskola. Bodnár Attila atya kifejtette prédikációjában, hogy hasonlónak kell lennünk a gyertyához. A gyertya ugyanolyan szépen ég, amikor még magas, mint amikor kicsi. Legyen igaz ez életünkre is. Igaz keresztényként világítanunk kell a világban fiatalon és idősen egyaránt. A vasárnapi evangélimi rész jut eszembe: "Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van." (Mt 5,14.16) A gyertya lángja mindig Isten felé mutat. Nekünk is mindig Isten felé kell néznünk és törekednünk.

Az idei év a családok éve. Miután hazavisszük, mindannyian imádkozzunk családunkkal közösen a meggyújtott, megszentelt gyertya mellett, hogy összetartó, Krisztust szerető családunk legyen. Szüleink legyenek Mária és József-lelkületűek, nagyszüleink legyenek az imádságos Simeonok és Annák, mi, gyerekek pedig Krisztus követői.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum