Those whose buildings survive will receive a reward – Szilárd Keresztes Memorial Conference in Nyíregyháza

Fülöp metropolita személyes emlékein keresztül mutatta be Keresztes Szilárd szerepét a magyar görögkatolikus monasztikus szerzetesség elindításában 1990-ben.

Felidézte: Szilárd püspöknek más elképzelése volt az ő szerzetességüket illetően: oktatási vagy szociális feladatokat szánt a szerzetesi hivatást érző fiataloknak, miközben ők elsősorban imádságra épülő közösségi életre vágytak. A nézeteltérések ellenére végül lehetővé tette közös külföldi képzésüket, majd a dámóci közösség indulását is segítette. Fülöp atya szerint Szilárd püspököt az egyház érdeke vezette: határozott elképzeléseihez ragaszkodott, de képes volt felülvizsgálni azokat, és támogatni a saját terveitől eltérő kezdeményezéseket is. A keleti önazonosság keresését több püspöki nemzedéken átívelő törekvésnek tekintette, amely különböző történelmi helyzetekben eltérő formákat öltött. Hangsúlyozta, hogy a szemléletbeli különbségeket nyíltan fel lehet tárni, miközben Szilárd püspök döntéseit saját korának körülményei és egyházszeretete felől kell megérteni.

Szilárd püspök életútjának tudományos igényű feldolgozásának szempontjairól Véghseő Tamás atya, az MTA doktora az egyháztörténész szemszögéből értekezett. Tamás atya szerint Szilárd püspök hiteles életrajzához személyiségét, családi örökségét, tudását és kapcsolatrendszerét a változó történelmi körülményekkel együtt kell vizsgálni. Pierre Bourdieu módszerét alkalmazva mutatta be, hogyan kamatoztatta a püspök tehetségét és kapcsolatait egyházépítő eredmények elérésére, kitérve az állambiztonsági együttműködésre és az egyházon belüli konfliktusokra is. Központi kérdésnek nevezte a magyar görögkatolikus identitásról vallott felfogását, amelynek érvényesítését és utóéletét egyaránt szükségesnek tartotta értékelni. Sürgette a kortársi emlékek összegyűjtését, ugyanakkor úgy vélte, az életmű teljesebb megítéléséhez a jelenlegi egyházi törekvések eredményeit is látni kell.

Keresztes Bazilia nővér, Szilárd püspök húga eddig ismeretlen történeteket osztott meg a Keresztes család életéből. Bazilia nővér mókás gyermekkori és családi történetekkel idézte fel bátyja korán megmutatkozó papi hivatását, zenei tehetségét, kézügyességét és határozottságát. Beszélt arról, hogy Szilárd a házimunkákban is otthonosan mozgott, megtanult kötni és szőni, valamint szeretettel gondoskodott kisebb testvéreiről. Felidézte gimnazista éveinek meghurcoltatását: az államosított iskolában az internacionálé éneklése helyett imádkozott, ezért többször rendőrségre vitték, érettségijét pedig végül egyházi segítséggel tehette le. Emlékeiből egy sokoldalú, következetes, humoros ember képe bontakozott ki, akiben a rend és a pontosság igénye családja iránti szeretettel párosult. Szilárdnál egészen kiskorától megmutatkoztak azok a tulajdonságok, melyek élete végéig jellemezték őt: az alázat, tisztaság, rendezettség, érdeklődés, a gyermekek iránti szeretet, a kivételes zenei és nyelvi érzék, kézügyesség, a szinte lexikális tudás.

Platthy Iván, aki 1989–1998-ig az Egyházi Kapcsolatok Főosztályának vezetője és a Miniszterelnökség egyházi ügyekért felelős címzetes államtitkára volt, a rendszerváltás idején és azt követően az egyházakkal folytatott párbeszédről mesélt. Felidézte megismerkedésüket Szilárd püspökkel, együttműködésüket az 1991-es pápalátogatás előkészítésében, valamint a hajdúdorogi oktatási intézmények létrehozásában és fejlesztésében. Kiemelte a püspök kezdeményezőkészségét, szervezőerejét és azt, hogy felismerte a történelmi helyzet kínálta lehetőségeket. Kiemelkedő jelentőségűnek tartja, hogy Szilárd püspök képes volt mindenkivel megegyezni az ingatlanrendezések, építkezések során.

Obbágy László atya gondolatait távollétében fia, Lacus atya tolmácsolta, aki saját személyes élményeit is felelevenítette a püspök atyáról. Felidézte a püspöki udvar közös focizásait és a karácsonyi kántálásokat, amikor Szilárd püspök ajándékokat osztott a papcsaládok gyermekeinek. Egy alkalommal, amikor neki már semmi nem jutott, a püspök atya saját rádióját adta oda neki – melyet ma is használnak – később pedig személyes figyelemmel kísérte papi hivatását és családjának életét. Meghatódva emlékezett arra, hogy hármas ikreik születése után Szilárd püspök imádkozott értük, és meg is látogatta őket.

Obbágy László atya teológiailag felkészült igehirdetőként, rendkívüli munkabírású szervezőként és a liturgiából élő lelkipásztorként mutatta be egykori püspökét. Tőle tanulta meg, hogy a kifelé forduló misszió alapja a meglévő közösség gondozása, az imádság és a hiteles liturgikus élet. A liturgikus változtatásokkal szembeni fenntartásait a magyar görögkatolikus hagyományok és a hívek lelki szükségleteinek védelmével magyarázta. Kitért pénzügyi felelősségtudatára, egyszerű életvitelére és olykor nehezen érthető hallgatagságára is, amely mellett a gyermekek iránti szeretete mindig közvetlenül megmutatkozott.

Szabó Irén, a Görögkatolikus Múzeum igazgatója egy személyes történettel érzékeltette, hogy Keresztes Szilárd látszólagos távolságtartása mögött mély figyelem és együttérzés húzódott meg. Soha azelőtt nem beszéltek, de férje halála után Szilárd püspöktől olyan megemlékező prédikációt kapott, amely különleges érzékenységgel értette meg közös életüket. A kamarakiállítás bemutatásakor a püspöki jelvények, családi fényképek, munkaeszközök és kéziratok segítségével idézte fel a főpásztor életútját. Hangsúlyozta, hogy a személyes tárgyak és dokumentumok nélkülözhetetlenek az emlékezéshez és a történeti kutatáshoz, ezért megőrzésükre, múzeumi átadásukra vagy digitális dokumentálásukra kérte a jelenlévőket.

A konferencia második részében Baán István Szilárd püspökről, mint tanárról emlékezett meg: generációk lelki, szellemi fejlődését, szemléletét határozta meg az ő hatalmas tudása, személyisége, művészi érzékenysége. Meghatározó tanáraként emlékezett Keresztes Szilárdra, aki a teológiai tudást az igehirdetéssel és a liturgikus élettel szoros egységben adta át. Magyar nyelvű magyarázataival a megértést segítette, előadásaival és vetítéseivel pedig a világegyházra, az ortodox teológiára és a keleti lelkiségre nyitott ablakot. Különösen fontosnak nevezte római tapasztalatainak, ökumenikus lelkesedésének és az egyház eucharisztikus közösségként való szemléletének hatását. Tanári munkájából a tartalmi igényességet, az élő hagyomány megismertetését és a puszta külsőségekkel szembeni kritikát emelte ki.

Lakatos Péter atya Szilárd püspök cigánypasztorációs tevékenységéről, a cigányok iránt tanúsított érzékenységéről mesélt. A püspök atya cigánypasztorációját olyan szolgálatként mutatta be, amely értéknek tekintette a cigányság kultúráját, és annak megőrzésével segítette a közösségek egyházi otthonra találását. Felidézte humorát és bocsánatkérésre való készségét, valamint azt az esetet, amikor saját hosszúnadrágját adta egy cigány zarándoknak Rómában, hogy beléphessen a Szent Péter-bazilikába. Elmondása szerint Szilárd püspök élete végén a cigánypasztorációt nevezte annak a munkájának, amelyre a legbüszkébb volt.

Tardy László karnagy, egyházzenész Szilárd püspök zenei tudásáról, a hozzá kötődő zenei élményekről mesélt. A Mátyás-templom énekkarával közösen szerzett élményein keresztül idézte fel Keresztes Szilárd zenei tudását és szenvedélyes liturgiaszeretetét. A püspök személyesen tanította a kórusnak a görögkatolikus énekeket, és a dallamok mellett a szertartások teológiai értelmét is megismertette velük. A közös munka a kórus imádságos magatartását is formálta, hiszen arra tanította őket, hogy éneklésükkel a liturgia résztvevőivé válnak. A keleti énekek tartósan beépültek a közösség életébe. A karnagy emellett felidézte a püspök nyugati zenében való jártasságát és az első máriapócsi könnyezés 300. évfordulójához kapcsolódó zeneszerzői pályázatát is.

A templomépítő Szilárd püspökről Balázs Mihály építész emlékezett diavetítéssel egybekötött előadásában, akihez három évtizedes őszinte munkakapcsolat és baráti kötötte. Ő tervezte a fehérgyarmati és kazincbarcikai görögkatolikus templomokat, Nyíregyházán általános iskolánkat, hittudományi főiskolánkat és múzeumunkat, de részt vett az edelényi és jósavárosi templom, a nyíregyházi parókia, a hajdúdorogi gimnázium és kollégium tervezésében is. Balázs Mihály szerint Keresztes Szilárd hosszú távon gondolkodó vezető volt, aki az épületeket egy közösséget megtartó intézményhálózat részeként szemlélte. A bemutatott templomok, iskolák és a nyíregyházi főiskola példáján keresztül azt vizsgálta, hogyan kapcsolódhat össze a bizánci örökség, a helyi hagyomány és a kortárs építészet. Személyes történeteiben a püspök folyamatos jelenlétét, őszinteségét és az építkezések részleteire is kiterjedő figyelmét idézte fel. Együttműködésükből az alázatot, a megbízó szempontjainak megértését és azt tanulta meg, hogy az építés valódi értelmét a közösség élete adja.

„Nem tudom, melyik a legnagyobb munkám. Valószínűleg az, hogy most itt beszélhetek ezen a konferencián” – summázta tevékenységét a tervező.

A Keresztes család nevében Szilárd püspök húga, Katalin köszönte meg a konferenciát. Mint mondta: „Reméltem, hogy meg fogok valami újat tudni Szilárd bátyámról, és így is lett. Köszönet érte!” Különösen megérintette annak felismerése, hogy bátyja mások társaságában is váltakozva volt beszédes és hallgatag. A visszaemlékezések így a család számára is segítettek személyiségének teljesebb megértésében.

Atanáz püspök a Zsidókhoz írt levél felhívásával adott lelki keretet a megemlékezésnek: az elöljárók életének felidézését bibliai kötelességként értelmezte. Személyes emlékei közül azt emelte ki, hogy a liturgiát végző Szilárd püspökben Krisztus képviselőjét látta. A sok történet és emberi vonás mellett ezt tekintette a főpásztori életmű legmélyebb jelentésének. Zárásként az Istentől kapott, minden emberben egyedi ajándékok felismerésére hívott, és boldog nyugalmat, örök emléket kívánt Keresztes Szilárdnak.

Az emlékezés nem lenne teljes imádság nélkül, ezért a főiskola kápolnájában pannichidával végződött az este.

Szerző és fotó: Király András/Görögkatolikus Metropólia

Nyíregyházi Egyházmegye